Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Gőzsy Zoltán: Adalékok Somogy vármegye világi és egyházi közigazgatásához a 17. század végén és a 18. század első harmadában

canos interesset).

154 A század közepére azonban a magyar püspökök a ferences rend Szűz Máriáról elnevezett rendtartományát, a mariánusokat támogatták, szemben a Dráván túli területen elterjedt ladiszlaita rendtartománnyal szemben. Külön említést kell tennünk a szigetvári ferencesekről, akik Somogy megye hitéletében a XVIII. század első leiében igen jelentős szén -pet játszottak. Abban volt kiemelkedő szerepük, I iog\ a XVI11. században a Szigetvár környékén élő szórványkatolikusokat a zömében reformátusok lakta régióban megtartották a katolikus egyház számára, és főleg ott karolták fel a hitéletet, ahol még kevéssé alakultak ki plébániák, és kevéssé foglalkoztak az itteni katolikus hívek gondozásával.

155 A veszprémi egyházmegye területén több mint húsz faluban fejtették ki működésüket, a kadarkúti, a németladi, a németújfalusi, a somogyhárságyi és a szuloki plébániák egész területét a szigetvári ferencesek adminisztrálták a XVIII. század első felében. A rendház levéltárában őrzött anyakönyvekből derül ki, hogy a baranyai Nemeskétől, Kacsótától kezdve egészen a Somogy megye északi részén fekvő Kőröshegyig bezárólag terjedt azon nagy számú települések sora, amelyekből kereszteltek. Tevékenységüket felmérve és értékelve a veszprémi püspökök több joghatósággal is felruházták a szigetvári ferenceseket: gyóntathattak, vidéki lelkészi teendőket is elláthattak, szentségeket szolgáltathattak ki.

156 A püspökök nagy hangsúlyt fektettek az akatolikusok áttérítésére. Ennek érdekében alapítottak nagyobb számban plébániákat a protestánsok által lakott térségekben, illetve vették el a protestánsok templomait. Ebből igen sok konfliktus származott. Problémát jelentett, hogy a törvények nem egyértelműen rendelkeztek a protestánsok templomhasználatáról. 1681-ben I. Lipót csupán a Habsburg uralom alá eső magyar területeken szabályozta a vallásgyakorlatot. A törvény rendelkezése szerint vármegyénként csak két-két protestáns helységben lehet istentiszteletet tartaniuk, ezzel bevezette az ún. artikuláris helyek intézményét. Ez ekkor még természetesen nem vonatkozott a török uralom alatt álló területre. Az egyházi közigazgatás konszolidációja nagy feladatot rótt mind az uralkodóra, mind az egyházi vezetőkre. I. Lipót a vallási homogenizáció jegyében a katolikus felekezetet támogatta. I. Lipót és Kollonich Lipót esztergomi érsek által meghirdetett és erőltetett katolizálás azonban mélyítette a katolikus és a protestáns felekezetek közötti ellentéteket. Kollonich Lipót például 1700 és 1702 között olyan utasításokat küldött a dunántúli vármegyékhez, hogy onnan űzzék ki a protestánsokat. Ezt természetesen nem hajtották végre, de a valláspolitika irányelvei hozzájárultak ahhoz, hogy a vármegyei nemesség egy része támogatta a kurucokat. A Rákóczi-szabadságharc alatt éppen ezért számos alkalommal kerültek elő vallási ellentétek. Protestáns kuruc csapatok több dunántúli településen üldözték el a katolikus papokat, foglaltak vissza, illetve el templomokat. Nem véletlenül ült össze az 1720-as évek elején Pesten egy vallási ügyekkel foglalkozó bizottság (Pesti commissio). A bizottság utasítására minden egyes vármegyében meg kellett vizsgálni, milyen jogon, milyen alapon használnak protestánsok templomokat, imaházakat. A vizsgálatok egészen az 1760-as évekig folytak, igazából komolyabb következmények nélkül. A Dél-Dunántúlon éppen az erősebb hatalmat kiépítő püspökök idején, a 18. században gyakoribbá váltak ezek a vizsgálatok.

1

"

7 A plébániák kiépítése, megfelelő plébánosok kinevezése - mint ahogy fentebb is láthattuk fontos volt a katolizáció szempontjából. Mind a világi, mind az egyházi birtokosok között voltak olyanok, akik hangsúlyt fektettek erre. A Somogy megyei Gölle település például a székesfehérvári custodiatus birtoka volt.

158 Nádasdy Tamás csanádi püspök és egyben székesfehérvári őrkanonok saját maga figyelt a település református lakosságának áttérítésére, majd licenciátusként megbízta Jókai Miklóst, hogy konszolidálja az elért eredményeket. Jókai lelkiismeretesen végezte a munkáját, keresztelt, esketett, temetett, az újonnan megtérteknek pedig felolvasta Illés András katekizmusát 154 Can. Vis. 1738-1742. 128. p. 155 P. Takács-Pfeiffer, 208,343. p. A rend főnökei közül a Veszprém egyházmegyei levéltár adataiból általunk ismertek: 1754-ben P. Antony Antal, 1770-ben P. Szigetvári Adorján, 1778-ban P. Fabsits Antal, 1779-ben P. Schwartz Lajos. 156 P. Takács-Pfeiffer, 345-348. p.; Gőzsy, 2006. 172-173. p. 157 A Somogy megyei vizsgálatokról lásd! Ladányi Sándor: 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében. In. Smm. 3. Kaposvár, 1972. SML. 91-118. p. 158 Csánki, 69. p.