Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Gőzsy Zoltán: Adalékok Somogy vármegye világi és egyházi közigazgatásához a 17. század végén és a 18. század első harmadában
A hívek tekintetében fontos szempont volt az is, hogy a plébános képes legyen megérteni a gyónásukat. 140 Éppen ezért a 18. században három-négy, sőt öt nyelven miséző, illetve beszélő papok váltak tipikussá, a helység etnikai jellegéhez igazodva. Elsősorban latin, magyar, német, nyelven beszéltek, továbbá szerb és horvát nyelven, esetenként olaszul, spanyolul. Előfordult, hogy egyes plébánosok külön horvát és szlavón nyelvet is bírtak, azaz a kajkav és a stokáv nyelvjárást. Az öt nyelven beszélő szigetvári plébános a század közepén meg is vallotta, hogy nem tudná másként a funkcióját eredményesen ellátni. 147 Hozzá hasonlóan öt nyelven beszélt a Lakócsán plébánoskodó Josephus Antonius Mazorani. A dalmáciai származású pap Pécsen tanult, és részben megfelelő nyelvi adottságai miatt helyezték 1738-ban a Dráva menti településre. 148 Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a plébánosok esetében a nemzetiség kevéssé játszott fontos szerepet, jóval inkább - az ezzel természetesen összefüggő - nyelvi tudás, illetve az alkalmasság. A zágrábi egyházmegyéből származó, tanulmányait Zágrábban végző Bíró Pál például 1742-ben került Csurgóra, ahol 1778-ig töltötte be a papi teendőket. 149 A tanulmányait Zágrábban és Budán végző, dalmát származású Johannes Bobus a horvát-magyar vegyes lakosságú Lengyeltótiban, majd Felsősegesden volt plébános. 150 Az uradalmak tisztviselői is hangsúlyt fektettek a megfelelő plébános alkalmazására és megszerzésére, ha az uradalom érdekei ezt kívánták. 151 Ugyanakkor el is távolították a számukra kevéssé akceptált egyházi személyt. Lakócsán például Spanics Jakab folyamatos konfliktusban állt a tiszttartóval, emiatt pedig távoznia kellett a hivatalából, hónapokig Pécsen kellett időznie, míg végül a Baranya megyei Egerágra kerülhetett. 152 Az igen eredményesen katolizáló, agilis Keresztúri Jánosra felfigyelt Acsády Ádám veszprémi püspök, és felvette egyházmegyéjébe, ahol Attalán lett plébános 1740-től. Valószínűleg itt keltette fel az Esterházy-uradalom provizorának, Gyulai Gaál Gábornak az érdeklődését, aki magával vitte plébánosnak a Tolna megyei Esterházy birtokra, Keszibe. Ez ellen tiltakozását nyújtotta be a pécsi püspök, és Keresztúri végül nem került Keszibe, 1742-től a Somogy megyei Szentbalázson lett plébános, ahol hatalmas tevékenységet fejtett ki, szinte az egész Zselicséget pasztorálta, faluról falura járt a téli hónapokban is (lQpagis laboriose inservit ferme per totum Zselicz, saepe quiclem cum manifesto vitae periculo). Nem véletlenül emlegették személyével kapcsolatban: „Másik Radonay feltámadott !" 153 A joghatóság és a pasztoráció tekintetében is érdekes és tanulságos a ferences rend különböző rendtartományainak a jelenléte a régióban. A század első felében teljesen logikusan kérték fel egyes magyarországi birtokosok a letelepedésre a ladiszlaita, azaz a szlavón rendtartományt (Patrum Franciscanum provinciáé Sclavonicae). Kanizsán, Szigetváron, Nagyatádon is szükség volt a pasztorációs gyakorlattal rendelkező, továbbá a horvát és magyar lakosság körében nyelvtudásuk miatt egyaránt elfogadott ladiszlaita ferences szerzetesekre. Szigetváron például ők mondták el a horvát nyelvű beszédeket (Alius autem Popidus Croaticus Praeclicationi Verbi Divini apud Patres Francis146 Lakőcsaplébánosával, Josephus Mazoranvival kapcsolatban pl. Gnarus linguaruni Latináé. Italicae Ilkricae, et Germanicae in tantum ut confessiones Fidelium excipere possit. A Pécsi Egyházmegye 1738-42-es egyházlátogatásának jegyzőkönyve. Visitatio Parochonun diocesis Quinque Eeelesiensis in inch to Comitatu Baranyiensi 1738 Deo auspice inchoata. Az. 1738-1742-es vizitáció szövegének kiadása előkészületben a Pécsi Egyháztörténeti Intézet gondozásában, Gőzsy Zoltán és Varga Szabolcs átírásában. (A továbbiakban: Can. Vis. 1738-1742.) 143. p. Sumonyban Keresztes Jánossal kapvcsolatban: in casu necessitatis fidelium confessiones excipere possit. Can. Vis. 1738-1742.166. p. 147 Vö. Gőzsy, 2006. 170-172; Can. Vis. 1738-1742. 128. p. 148 Brüsztle, II. 500. Az esztergomi főegyházmegye papját. Rostás Mártont illír és német nyelvbeli hiányosságai miatt bocsátották el 1731-ben, ezt követően átment a veszprémi püspökség területére. Pfeiffer, 1987. 881-882. p. 149 Pfeiffer, 1987. 291. p. 150 Uo.. 294. p. 151 Joannes Manhalt ex parochia Bikal hue venit. Eodem tempore J. M. ad occupandam parochiam Egerágh invitatur ... ad Joannem Drakovics provisorem dominalem in Bólly diniitteret litteras. Brüsztle, II, 561-562. p. 152 Cum hie loci continuas cum officialibus dominalibus altercationes, instituta28. Mart. 1754. ex parte ordinariatus inquisitione, administrator mense Junio e. a. isthinc discedere jussus, pluribusque mensibus Quinque-Ecclesiis commorari coactus, tandem mense Aprili 1755 in Egeragh iterum ut administrator accomodatur. Brüsztle, II. 501. p. 153 Pfeiffer, 1987. 587. Radanav Mátyás pécsi püspök határozott térítő tevékenységéről volt nevezetes. Radanayról alapvető irodalom: Babies András: Radanay Mátyás pécsi püspök kinevezése. Regnum 2. ( 1937) 187-205; Fricsy Ádám: A török utáni első pécsi püspök, Radanay Mátyás Ignác. In Tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből. I. Szerk. Fricsy Ádám. Pécs, 1983. 115-130. p.
