Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Gőzsy Zoltán: Adalékok Somogy vármegye világi és egyházi közigazgatásához a 17. század végén és a 18. század első harmadában
játszik a megtelepült lakosság integrációjában, konszolidációjában és a közösség eredményes, nyugodt koegzisztenciájában. Éppen ezért a püspöki központoktól távolabb eső településeken a birtokosok, illetve a tiszttartók intézték nemcsak a plébánosok kiválasztását, ajánlását, hanem a beiktatását is. A század első harmadában azt tapasztaljuk, hogy a zágrábi püspökség nagyobb hangsúlyt fektetett a plébánosok beiktatására, a kamarcsai esperesi kerület képviselői jelenlétükkel is erősítették, hogy a zágrábi püspökség plébánosát iktatták be. Párhuzamban azzal, hogy a veszprémi és a pécsi püspökség hangsúlyt fektetett a zágrábi jelenlét visszaszorítására, a dunántúli egyházmegyék jelenléte is intenzívebbé vált a beiktatásoknál. 139 Mivel a birtokosok és az egyház érdeke is megegyezett a plébánosok kiválasztásában, fontos szemponttá vált, hogy mindkét fél elfogadja a személyét. Modrussan Michael károlyvárosi születésű babócsai plébánosnál olvashatjuk a vizitációs jegyzőkönyvben, hogy a kamarcsai főesperes általi bemutatása és beiktatása (prasentatio et instaílatio) után őt a birtokos is elfogadta (post tarnen per dominium acceptatus). uo Mindez nem jelentette, hogy a konszenzussal felkért plébános alkalmas is a tisztség betöltésére. Modrussan például teljesen alkalmatlannak bizonyult. Az 1728-ban készült vizitáció részegességgel, ingerültséggel, lopással vádolta (Homo est vino deditus, qui saepius ingurgiatus, insanit etfurit), olyan botrányos helyzetekbe keveredett, ami mind az egyházra, mind saját személyére nézve káros volt (scandalaque publica et percussiones committit, cum magna indecentia status ecclesiastici et turpidine propriae personae). l4) Nem véletlenül javasolta azt a vizitátor, hogy el kell távolítani (si populus hie in fide catholica novellus conservari debet, amoveri oportebit) . 142 Rendkívül fontos volt, hogy a plébános rendelkezzen a megfelelő nyelvtudással, képes legyen a templomban a beszédét megtartani, és a lakosság problémáira érdemben reflektálni. Zala, Somogy és Baranya vármegye déli részén, illetve a zömében horvátok lakta településeken horvát nemzetiségű és Zágrábban tanult plébánosok voltak túlsúlyban a 18. század közepéig. Olyan plébánosokról van szó, akik igen intenzíven kötődtek a horvát katolikus intézményekhez, Zágrábban tanultak, a szentelésüket pedig a zenggi, a zágrábi vagy a szerémi püspökök végezték. A magyarországi jelenlétüknek több oka is volt. Egyrészt a katolikus horvát területekről érkezett papok már tradicionálisan pasztoráltak a térségben, másrészt az 1606-ban alapított zágrábi teológián kívül nem volt más lehetőség egyházi képzésben részt venni ebben a régióban, ugyanis Veszprémben és Pécsen is ténylegesen csak az 1740-es évektől indult be a papi szeminárium. Attól kezdve azonban, hogy az első évfolyamok elvégezték tanulmányaikat, megfordult a tendencia, és a dél-dunántúli püspökségek képesek lettek saját maguk kinevelni a plébánosaikat. Az 1720-as évektől gyarapodó magyarság és a részben asszimilálódó horvátság számára fontossá vált a papok nyelvi kompetenciája. Ennek liiánya ugyanis gondot jelentett. A források azt mutatják, hogy a horvát nyelvű papok nem tudtak közelebb férkőzni a plébániájukhoz tartozó magyar nyelvű lakossághoz, illetve kevéssé voltak eredményesek a protestánsok áttérítésében. 143 A Somogy megyei Berzencénél azt olvashatjuk egy 1728-ban készült vizitációban az áttérítésekről, hogy „Jobb lenne az eredmény, ha a magyar nyelvben járatos plébános lenne '. ,44 Kanizsái! például horvát nyelvű volt ekkor a plébános, liívei viszont magyarok, ezért a misét a plébános tartotta, de a szentbeszédet az egyik várbeli jezsuita mondta magyarul. 145 139 Gőzsy Zoltán : Grenzen und Wirkungsradius der Rekatholisierung in Süd-Transdanubien nach der Osmanenzeit. ( Megjelenés alatt)' 140 Pfeiffer János: A Veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai (1554-1760). A Veszprémi egyházmegye múltjából 10. Veszprém, 1947. (A továbbiakban: Pfeiffer, 1947.) 54. p. 141 Zágrábi Érseki Levéltár (a továbbiakban: ZEL) Archidiaconatus Camarcensis, anno 1716-1731 et Vaska 1731-1733. Közli: Pfeiffer, 1947. 54. p. 1727 karácsonyán például részeg állapotban teljesen botrányosan viselkedett, az éjszakai áhítatot tönkretette. 142 Uo. 143 Vö. Pfeiffer, 1947. 20. p. 144 et fieret fructus ulx'rior. si linguae etiam hungaiicae gnarus haberi posset administrator. Pfeiffer, 1947.15. p. 145 Pfeiffer, 1947. 15. p.
