Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Gőzsy Zoltán: Adalékok Somogy vármegye világi és egyházi közigazgatásához a 17. század végén és a 18. század első harmadában

A város mindent elkövetett, hogy kérvényük sikerrel járjon, közvetítőket kerestek ügyükhöz, akik révén kisebb-nagyobb jutalmakkal (60 és 150 forint közötti összegekkel) próbálták a kamara tagjait álláspontjukhoz igazítani.

121 Úgy tűnt törekvéseiket siker koronázza, 1718-ban ugyanis számukra kedvező döntésről értesítették a város tanácsát. Mindezek ellenére azonban mégis a pécsi püspökségnél maradt a szigetvári plébánia. Ennek az volt az oka, hogy a már eddig is igen bonyolult helyzetet nem akarták tovább súlyosbítani. Az egyházi joghatóság megváltozásával pedig a tizedszedés kérdése is újabb problémákkal terhelte volna az amúgy is kusza állapotokat, melyeket Szigetvár Somogy vármegyéhez kerülése hozott magával. Mint tudjuk a somogyi tizedeket a pannonhalmi apátság szedte, Szigetvár azonban és vele együtt Turbék és Zsibót is, mindig is a pécsi püspökségnek tizedelt. Esterházy Pál nádor pedig, aki Szigetvárt közigazgatásilag Somogyhoz csatolta a századfordulón, most úgy döntött, hogy egyházjogilag Pécshez tartozzon.

122 A hódoltság után kérdéses volt több esetben is, hogy középkori egyházi birtokosságokat sikerül-e a hódoltság után is elismertetni. Ilyen problémával találkozhatunk például a babócsai Szűz Mária apátsággal kapcsolatban. Az apátság élére 1701-ben történt meg Bakics Péter szerémi püspök installációja.

123 A babócsai jobbágyok azonban ezt nem fogadták el, nem tartották reális apátságnak a Szűz Mária apátságot. Elégedetlenségüket fejezték ki a helyi jobbágyok amiatt is, hogy Bakics több adót akart beszedni tőlük, mint amennyi valójában járt volna. Somogy vármegye közgyűlése Sárközy János főszolgabírót küldte ki, hogy a vármegye nevében intse engedelmességre a babócsai jobbágyokat. Ugyanakkor az apát is megígérte, hogy úgy bánik majd ezentúl a jobbágyokkal, hogy azok hasznosan szolgálhassák a vármegyét is.

124 Az egyházmegyék újjászervezése értelemszerűen a határok meghúzásával, a joghatóság tisztázásával kezdődött, ez azonban számos vitát, konfliktust vont maga után. A hódoltság területén a vizitációk joghatósági, határ- és illetékességi vitákat generáltak. Ennek az volt az oka, hogy a hódoltság idején elmosódtak az egyházi közigazgatási határok, illetve az egyes egyházmegyék a többi kárára növelték területüket. A zágrábi püspökség emberei például a dél-dunántúli megyék déli részén végeztek a 17. századtól kezdve egyházlátogatásokat, 1686 után a visszafoglalt Dráva melléki területeken a horvát ferencesek mellett zágrábi egyházmegyés papok is végezték a lelkipásztorkodást, az egykor a pécsi püspökséghez tartozó Pozsega megyén a zágrábi és a belgrádi missziós püspökség vitázott. A visszafoglaló háborúk után tehát rögzíteni kellett, mik a pontos határok, mely plébániákra terjed ki a veszprémi és a pécsi püspök joghatósága. Ez ugyanis közel sem volt egyértelmű.

125 A zágrábi püspök igen sokáig fenntartotta igényét, hogy Somogy és Zala vármegyék déli részén vizitációkat tartson. Az 1730-as évektől egyre több konfliktus alakult ki emiatt az érintett püspökök között. Az 1720-as évek végére kialakultak és állandósultak a Dráva környékén is a birtokviszonyok, és megindult az egyházi infrastruktúra kiépítése is. A veszprémi és a pécsi püspök azért fektetett nagy hangsúlyt a dél-dunántúli, elsősorban a Dráva környéki plébániák újjászervezésére, illetve felállítására, fejlesztésére, mert ezzel két fronton is győzedelmeskedhetett. Egyrészt egy zömében protestánsok által lakott régióban sikerült a katolikus vallást megerősíteniük, másrészt ezzel demonstrálhatták a jogigényüket, hatalmi státuszukat a zágrábi püspökkel szemben. A 18. század első negyedében szerveztek plébániákat a Dráva környékén a nagyobb protestáns lakossággal rendelkező és így stratégiailag jelentős Csurgón, Berzencén, Babócsán, Lakócsán, Nagybajomban, illetve Szigetváron.

126 Az érintett püspökök fenntartották igényüket a dél-dunántúli vizitációkra, a veszprémi püspök a középkori alapításkor lefektetett határokra hivatkozott, a zágrábi püspök viszont a kialakult gya121 Számlák találhatók: SML, V. 318. Szigetvár nagyközség iratai. Városi tanács közigazgatási iratai. 1700-1799. 122 Németh, 1903. 340-343. p. Brüsztle, 652. p. „Loca in comitatu Simighiensi situata, et ad dioecesim Quinqueecclesiensem pertinentia." Szigetvár és filiáinak helyzete a 18. közepéig továbbra is vita tárgyát képezte. Klimó és Padámi Bíró püspökök is másként értelmezték a plébániák joghatóságát. Pehm József: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora. Zalaegerszeg, 1934. 260. p. (A továbbiakban: Pehm, 1934.) 123 SML, Jkv. 1658-1728. 222-226. p. 124 Uo. 222-226.; 249-250.; 265-267. 125 Volkra például 1717-ben emlékirattal fordult a császárhoz a veszprémi egyházmegye határát illetően, Pfeiffer 1987. 63. p. 126 Csökölv (helyreállítva 1718), Babócsa (alapítva 1723), Nagyatád (alapítva 1720), Berzence (helyreállítva Csurgó (alapítva 1722), továbbá a pécsi püspökséghez tartozó Lakóesa (alapítva 1717).