Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Végh Ferenc: A szentgyörgyvölgyi Bakács család Somogy megyei birtokállománya a 17. században

A SZENTGYÖRGYVÖLGYI BAKÁCS CSALÁD SOMOGY MEGYEI BIRTOKÁLLOMÁNYA A XVII. SZÁZADBAN VÉGH FERENC 1703. március 17-én Bakács Lukács 269 forintot számolt le fegyverváltság címén Madarász Pál kanizsai perceptor kezéhez azokért a Somogy megyei településekért, melyeket a bárói család a XVII. század elejétől birtokolt.

1 A végösszeg Csehi falu 104 Ft-os váltságdíjából, Gadács, Uzd, Patalom, Tatom, Atád, Túr, Halagos puszták egyenként 22 Ft-os tételéből, illetve a tetvesi praedium feléért felszámított 11 Ft-ból tevődött össze.

2 Az egykori hódoltság területén fekvő Bakács-birtokok legteljesebb ismert felsorolásából - közelebbről nem ismert okból - egyedül Füred maradt ki, jóllehet a falu is részét képezte a bárói család Somogy megyei birtokállományának.

3 A birtoktest már pusztán nagysága miatt is érdeklődésre tarthat számot, hisz a család láthatólag Somogy vármegye nemesi társadalmának meghatározó tagjai közé tartozott. Ez különösen annak fényében érdemel figyelmet, hogy a Somogyban négy generáción át birtokos, a megye történetírásában mégis méltánytalanul mellőzött Bakács família 1600 előtt nem rendelkezett birtokokkal a Balatontól délre. Jelen, a család hódolt jószágait tételesen számba vevő írásunkkal elsődlegesen Somogy megye XVII. századi birtokos társadalmának és birtokviszonyainak megismeréséhez kívánunk hozzájárulni. A Bakács család tulajdonát képező tíz helység birtokjogában beállt változások nyomon követése reményeink szerint árnyalja majd a birtokösszeírásokból kirajzolódó hézagos képet.

4 A vizsgálatunk tárgyát képező somogysági települések kivétel nélkül a XVII. század első három évtizedében, a bárói família tekintélyét és vagyonát megalapozó, kiváló udvari kapcsolatokkal rendelkező Bakács (I.) Sándor

5 révén - mint látni fogjuk, szokványosnak éppen nem mondható körülmények között - kerültek a feltörekvő család kezére.

6 A család Somogy megyei birtokállománya jelenlegi isme1 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) P 650 Tallián család levéltára. 5. cs. 1703. fol. 1. A fegyverváltság kérdésköréről általában: Mezősi Károly: A fegyverjog (jus armorum) megváltása a töröktől visszafoglalt területeken. In Századok, 76. (1942) 4-6. szám. 179-195. p. Somogy megye területére vonatkozóan Okánvi Pál: Somogymegyének közigazgatása a török uralom alatt és után a megye visszaállításáig. In: A kaposvári M. Kir. Állami Főgimnázium értesítője az 1891-92. iskolai évről. Közli Danilovics János. Kvár., 1892. 19. p. 2 MOL P 650 Tallián család levéltára. 5. cs. 1703. lók 1. 3 A települések és határrészek mai névalakja említésük sorrendjében: Balatoncsehi (ma Ordacsehi része), Gadács, Uzdpuszta (Gölle területén), Patalom, Tátoinpuszta (Magyaratád területén), Magyaratád, Somogytúr, Halagosdi puszta (Somogytúr területén), Tetvespuszta (Somogybabod területén), Kaposfüred. A helységek lokalizációjához: Somogy megye földrajzi nevei, Szerk. Papp László, Végh József. Bp., 1974. passim. 4 A megye historiográfiájában az elmúlt évtizedekben a települések népesedési viszonyait övezte kitüntetett figyelem. T. Merev Klára: Somogy megye pusztulása Szigetvár eleste után. In: Szigetvári Emlékkönyv. Szigetvár 1566. évi ostromának 400. évfordulójára. Szerk.: Búzsás Lajos. Bp., 1966.; Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján. Somogyi Almanach 12. Kvár., 1969. Az egyoldalú témaválasztás is okolható tehát azért, hogy az egyes települések birtoktörténetének rekonstruálásakor mindmáig a megyemonográfia (a török kor tekintetében különösen) hézagos adatsoraira van utalva a kutató. BeiszigEde: Somogy vármegye községei. In: Somogy vármegye. Szerk. Csánki Dezső. Bp., [1914.] 30-179. p. A hódolt megye birtokos társadalmával foglalkozó, újabb keletű tanulmányok közül kiemelendő: Dominkovits Péter: Somogy vármegyei főszolgabírók tanúkihallgatási jegyzőkönyvei 1677-1678 (Forrásközlés) Somogy' megye múltjából. Levéltári évkönvv 32. Kvár., 2001. 79-94. p. 5 Zala megye szerény vagyonú köznemesi családjába született, ám mérhetetlen ambíciókkal megáldott Bakács (I.) Sándor fiatalon megkezdett katonai szolgálatával akart feljebb emelkedni a társadalmi ranglétrán. A várva várt fordulatot végül mégsem kardja, hanem Pethő Katával, a Bolondvár védelmében hősi halált halt Pethő Kristóf keszthelyi kapitány idősebb leányával kötött házassága ( 1602) hozta meg számára. Az ara kezével ugyanis tekintélyes zalai és vasi birtokállomány is együtt járt. Bakács 1606-ban - apósához hasonlóan - a keszthelyi végvár kapitányi székét is elnyerte, jóllehet a Balaton-parti erősség ténylegesen csak 1609-ben, ostrommal került a kezére. II. Ferdinánd bárói címet is adományozott Bakács (I.) Sándornak, bár a címereslevél kiállítása még váratott magára. Az 1625. évi országgyűlésre mindazonáltal már szemelvre szóló meghívóval indulhatott útnak Keszthely kapitánya, aki a következő esztendő nyarán távozott az élők sorából. 6 A Bakács család genealógiáját a família archívumának mintaszerű feldolgozása révén közreadta Boncz Ödön: A Szentgyörgy völgyi Bakács család. Turul, 17. (1899) 1-27. p. A család történetéhez adatokat közöl még Végh Ferenc: Birodalmak határán - a Balaton partján. Keszthely végvárváros a XVI-XVII. században. Bp., 2007. A Bakácsok leszármazási rendjét bemutató táblán (Melléklet) a család azonos keresztnevet viselő tagjainak megkülönböztetésére római számok szolgálnak. A nemzedékrendi táblán csak a bizonytalan dátumra [?], az. adott családtag halálára utaló ft], illetve annak ante quem dátumát [e] jelölő karaktereket alkalmaztuk. A keszthelyi végvár ( fő)kapitányi posztját is betöltő családtag nevét aláhúzással jelöltük meg.