Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Végh Ferenc: A szentgyörgyvölgyi Bakács család Somogy megyei birtokállománya a 17. században

reteink szerint rendhagyó módon kizárólag az ország nádorai által kiutalt adományoknak köszönhetően terebélyesedett. 1619. június 12-én Forgács Zsigmond nádor részesítette Bakács (I.) Sándor keszthelyi kapitányt - a legfőbb rendi méltóság adományozó jogkörének felső határát jelentő - 32 jobbágytelket kitevő adományban, mely a Somogy megyében fekvő Atád település kizárólagos, Csehi község, továbbá Túr praedium részbirtoklását foglalta magában.

7 Gadács falu, valamint Halagosd, Tatom és Tetves puszták feltehetőleg szintúgy adományként - vélhetőleg egyidejűleg - kerültek Bakács (I.) Sándor kezére. Bizonyossággal azonban csak annyit állíthatunk, hogy az említett fekvőségek 1619-ben már a család birtokában voltak.

8 Uzd és Patalom praediumokat és a magvaszakadás miatt a kamarára háramlott Füred települést 1625. november 19-én Esterházy Miklós juttatta az ambiciózus keszthelyi kapitány kezére, a megye tekintélyes birtokosai közé emelve a családot.

9 A somogyi települések látszólag egymástól független kiutalásában minden jel szerint döntő szerepet játszott a körülmény, hogy azokat szinte kivétel nélkül korábban Pethő Kristóf ( f 1600), Bakács (I.) Sándor néhai apósa is bírta.

10 Pethő keszthelyi kapitányságának negyedszázada alatt (1575-1600) ugyanis - viselt tisztségétől nyilván nem függetlenül - birtokállománya jelentős hódoltsági javakkal is gyarapodott, melyek azonban csak személyre szólóan, élete végéig illették a nevezettet." A Bolondvár védelmében hősi halált halt Pethő Kristóf idősebb leányának kezével elnyert tekintélyes zalai és vasi birtokállománnyal ellentétben tehát a somogyi falvak és puszták nem voltak örökíthetek, így azokra veje - elvben - nem formálhatott igényt. Adataink vannak azonban arra, hogy Bakács már a XVII. század első éveitől birtokolta néhai apósa hódoltsági fekvőségeit, aminek legvalószínűbb magyarázatául az kínálkozik, hogy Bakács (I.) Sándor önkényesen mégis rátette kezét a szóban forgó településekre.

12 A lépéshátrányba került Magyar Kamara így immáron csak hosszas jogi huzavona után tudta volna érvényesíteni jogait az elvben gazdátlanná vált, így rá háramló somogyi birtokok felett. A kamara és Bakács viszálya végül azáltal jutott nyugvópontra, hogy a szóban forgó településeket - mint láttuk - nádori adományként formálisan is Bakács (I.) Sándor részére utalták ki, utólag a törvényesség látszatát kölcsönözve jogtalan lépésének. A Bakács számára kedvező döntés megszületésében meghatározó szerepe volt annak a körülménynek, hogy apósához hasonlóan maga is beleülhetett a - Kanizsa török kézre kerülése (1600) után mind növekvő jelentőségű - keszthelyi végház kapitányi székébe.

13 A Bécsben élő Habsburg uralkodók adományozó jogkörét korlátozottan, 32 jobbágytelek nagyságáig gyakorló nádorok a megüresedett hódoltsági birtokok odaítélésekor ugyanis előnyben részesítették a végvárak (fő)kapitányait és tisztikarát.

14 A gyakorlat hátterében az a felismerés húzódott meg, hogy a török fennhatóság alá került országrészben elsődlegesen ők tudták érvényre juttatni a magyar államiság érdekeit. Ennek egyik eleme a hódoltságban élők (köztük a mind nagyobb arányban jelen lévő, a hódítók iránt lojális délszlávok) adófizetésre kötelezése volt.

15 A donációk révén a kedvezményezettek személyesen is ér7 MOL P 650 Tallián család levéltára. 2.cs. 1619. fol. 3. 8 Uo. 2. cs. 1619. fol. 27. 9 Uo. 2. cs. 1625. fol. 2-3. A Kapós vonalától északra, egymás viszonylagos közelségében fekvő településeken kívül a Dráva menti Zádor új birtokosaként is a Bakács család egyik tagjának, Bakács (II.) Sándor Ferencnek neve foglaltatott bele adománylevélbe. Az 1633. szeptember 19-ére datálódó oklevelet az uralkodó utasítására állították ki a Bakács örökös részére, apja, Kristófén leméire tekintettel. MOL I' 651 > Tallián család levéltára. 2.

es. 1 033. loi. 1. A Zádi >r\ li\ érek iiiagv aszakadása miatt a koronára háramló somogyi birtok meglepő módon azonban a későbbiekben egyszer sem tűnik fel a család számadásaiban. Bizonyosra vehetjük, hogy a Bakácsok ténylegesen nem birtokolták a ma Baranya megyéhez tartozó települést, amiben talán annak távoli fekvése is közrejátszhatott. 10 Österreichisches Staatsarchiv (továbbiakban: ÖStA) Kriegsarchiv, Protokolle des Wiener Hofkriegsrates, Expeditur Band 202. fol. 478. (Túr); MOL Filmtár 1649. d. 469. p. (Atád, Csehi); MOL P 650 Tallián család levéltára. 2. cs. 1625. fol. 2-3. (Uzd, Patalom).; ÖStA Finanz- und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn. Fase. 14426. Bote Nummer 87. (1604. Nov.-Dez.) fol. 51-53. (Gadács). Füred ismereteink szerint korábban nem volt Pethő Kristóf kezén. Tatom, Halagosd és Tetves puszták XVI. század végi hovatartozását illetően nem rendelkezünk ugyan megbízható adatokkal, fekvésük azonban arra enged következtetni, hogy sorsuk összefonódott a szomszédos Atád, illetve Túr településével. (Melléklet) 11 ÖStA Finanz- und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn. Fase. 14426. Bote Nummer 87. (1604. Nov,Dez.) fol. 61. 12 Uo. fol. 51-53. 13 Végh, 2007. 69-73. p. 14 Szakály Ferenc: Magyar intézmények a török hódoltságban. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 21. Bp., 1997. 30. p. 15 Szakálv Ferenc: Egv ..világtörténeti kuriózum": magyar adóztatás a török hódoltságban. Valóság. 22. . 1979) 5.sz. 26 28. p.