Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Czirók Zoltán: A kaposvári repülőszázad (1918-1919)

és itt kellett jelentkezniük a világháborúban szolgált pilótáknak és megfigyelőknek, a kijelölt parancsnokok pedig szintén itt igyekeztek közülük összegyűjteni egységük leendő tagjait. 1918 végére nyilvánvalóvá vált, hogy a rendelkezésre álló repülőanyaggal és személyzettel, valamint a demarkációs vonal folyamatos eltolódása következtében nem valósítható meg a tervezett 13 repülőosztály létrehozása. 1919 januárjában már csak 8 repülőosztállyal és 3 repülőkülönítménnyel számolt a Légi Csapatok Parancsnoksága. Ezek legnagyobb része már működött, illetve a szervezés előrehaladott állapotában volt. A kaposvári repülőosztály a 4. repülőosztály néven továbbra is a budapesti csoportparancsnokság alá tartozott, de a szombathelyi repülőkülönítményt is a kaposváriak alá rendelték. 1919. február 3-án a Hadügyminisztérium meghatározta az egyes repülőosztályok számára kívánatos mennyiségű és kiutalandó gépek számát is, ezt szeptember l-ig, vagyis 6 hónap alatt kívánta teljesíteni - bár a kiutalások jó része már megtörtént vagy folyamatban volt. (Egy részleges kiutalási jegyzéket már január 17-én is kiadott a minisztérium, ezt teljesen lefedi a későbbi jegyzék.) Eszerint a kaposvári osztályt hat kétüléses géppel tervezték.

7 Az első két UFAG C.I típusú felderítőgépet már január 10-én kiutalták az osztáb/nak az albertfalvai Magyar Repülőgépgyárnál (MARE): 161.173 és 161.174 jelzéssel.

8 A későbbi jegyzékek szerint két további repülőgépet is kiutaltak az osztály részére: 161.171 és 161.176 jelzéssel.

9 Január 19-én fel is szállt három gép Albertfalváról, de Kaposvárra nem érkeztek meg. A később befutó jelentések szerint ismeretlen helyen és okból kényszerleszállást hajtottak végre. Január 28-án az egyik gép már visszaérkezett Budapestre, egy másik útban volt oda, a harmadik pedig Magyaralmáson rekedt gumira várva.

10 A gépek közül kettő március elejére biztosan Kaposvárra érkezett, kijavítva (161.173, 161.176). Ettől függetlenül semmi nyoma nincs annak, hogy az osztály repülői végeztek volna hivatalos repüléseket. A kormány utasításba adta február elején, hogy a repülőgépek az ország megszállt területein röpiratokat szórjanak le nagyobb mennyiségben. Ezzel kapcsolatos írásbeli és szóbeli utasítások átvételére a kaposvári osztály egy tisztjét is berendelték a Hadügyminisztérium 37. (légügyi) osztályához.

11 Meg kell jegyezni ugyanakkor azt is, hogy a kaposvári osztály egyedüli repülőalakulatként nézett szembe a demarkációs vonal túloldalán lévő szerb csapatokkal, amelyek felszereltsége minden tekintetben messze meghaladta a magyarokét. Ha csak a repülőcsapataikat nézzük: a francia támogatással felállított hat század 1918 szeptemberében már teljesen szerb legénységgel és 81, a korban legmodernebbnek számító repülőgéppel bírt. Ehhez hozzá kell számítani azt a további 133 felderítő-, vadász- és vízi gépet, amelyeket használható állapotban a volt Monarchia repülőterein zsákmányoltak.

12 Egy esetleges szerb támadás esetén a kaposváriak kettő-hat repülőgépe vajmi kevés befolyással bírt volna a harcok alakulására. Szajkovits Ede őrmester, az osztály egyik első pilótájának visszaemlékezésében egy érdekes történet található az alakuló egység hétköznapjaiból: „Folyt a megalakulás [...] Kammerer a Rákóczi út végén, a Debrecen étterein melletti Imperial szállóban lakott. Felkérette magához Szajkovitsot. A szobában egy kitüntetésekkel teleaggatott őrmester állt. Kammerer bemutatta: Szigeti tábori pilóta, aki mint rangidős pilóta átveszi a vezetést. Szajkovits fegyelmezett katona volt, tudomásul vette, csak azon csodálkozott, hogy Szigeti pilóta nevét sohasem hallotta, pedig ilyen szépen dekorált repülő altisztnek csak a híre járt volna. Hamarosan ki is derült, hogy Szigeti szélhámos. Végre együtt volt a század Budapesten, gépei is megvoltak és elhatározták, hogy légi úton települnek át. Szigetinek kellett volna az élgépet vezetnie, de ő húzódozott s egyre csak azt hajtogatta, hogy majd az utolsó géppel száll fel és majd a levegőben sorol be a század elejére. Szajkovits nem hagyta annyiban a dolgot, bírálta éít s kifejtette, mit képzel, majd a levegőben fognak majd reá várni. Szigeti látván, hogy nem tud kibújni, végre beült egy gépbe, motorpróbát kezdett, egyszerre azonban a szeméhez kapott, kiszállt a gépből: »Nein tudok repülni, valami a szemembe ment [...] majd vasííton megyek utánatok.« Előzőleg a Szajkovitscsal való vitá7 Uo. 85/bk, 217/bk. 30. d. 8 Uo. 71/bk. 30. d. 9 Uo.. 85/bk, 217/bk. 30. d. A gépek motorszámai sorrendben: 35 214, 35 215, 35 206, 34 123 10 HL MTK Kényszerből leszállott repülőgépek nyilvántartása. 201.985. Lü. 63. d 11 III, PDF 233/bk. 30. d 12 Ognjan M. Petrovic: Bojni aeroplani kraljevnie SHS/Jugoslavije 1918-1930. LET Flight 2000/2., 21-84. o.