Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Nübl János: Somogy vármegye helyzete az első világháború előtt, a statisztikák tükrében

nagyobb nehézipari vállalkozás az utóbbi kategóriába soroltatott be. A gépipar legjelentősebb vállalata a Kaposvári Vasöntöde és Gépgyár Rt. volt. A gyár igen széles termékpalettával rendelkezett: mezőgazdasági gépek, gépalkatrészek és eszközök gyártása (és javítása) mellett, páncélszekrényeket és kútfúró gépeket is előállított. Az ágazathoz 1910-ben még négy „nagyipari vállalat" - tehát legalább 21 segédet alkalmazó cég - tartozott: a MÁV kaposvári főműhelye, a MIR kaposvári bérgazdaságának toponári gépjavítóműhelye, Mayer Vilmos kaposvári, lovas kocsikat gyártó vállalkozása, valamint Kaposvár város áramfejlesztő telepe. Ez utóbbi vállalat természetesen jobban illene a villamos energia ipar (akkor még nem létező) kategóriájába. Itt kell megjegyezni, hogy a törvényhatóság területén az 1910-es években, a vármegyeszékhelyen, Barcson, Csurgón és néhány balatoni üdülőtelepeken működött kiépített villamos energiaszolgáltatás. A vármegye ipari keresőinek egytizedét az élelmiszeripar foglalkoztatta. Az iparág (és a vármegye) legjelentősebb üzeme az 1894-től működő MIR Kaposvári Cukorgyára volt, amely az ipari célú cukorrépa-termesztés népszerűsítésévei-elősegítésével a vármegye mezőgazdaságára is jelentős hatást gyakorolt. Somogy egyik legkorábbi részvénytársasága is ebben az ágazatban termelt. Az 1884-ben alapított Barcsi Sertéshizlaló Rt. - korszerű, a hús hűtését és tárolását megoldani tudó vágóhidak hiányában - sokáig a vármegye egyetlen húsfeldolgozó üzemeként szerepelt, s csak 1912-ben kapott „vetélytársat" Gruber József kaposvári szalámi és hentesáru gyára révén. A korszakban egyre nagyobb igény mutatkozott tartós élelmiszeripari termékek iránt. Csurgón (feltehetőleg) 1902-ben német befektetők „Tejkiviteli Társaság" néven tej- és tejszínkonzervet gyártó vállalkozást alapítottak. Tevékenységét tekintve a monarchiában is egyedülálló, kizárólag exportra termelő üzem 1908-ban (az országban az elsők között) gyártási folyamatába a pasztörizálást is beépítette. A somogyi élelmiszeripari üzemek többsége malom volt. A 20. század elején Somogyvármegye nagyjából 300 (gőzerejű, vízerejű valamint benzinmotoros) malma közül 40 gőzmalom működött gyári jelleggel, vagyis 100 mázsát meghaladó napi őrlőképességgel. A törvényhatóság legnagyobb teljesítményű gőzmalma az első világháború előtti esztendőkben egy eszéki cég „fióküzeme", a barcsi Union Gőzmalom volt. A járásszékhelyek nagyobb gőzmalmai rendszerint jeget is előállítottak. (Sőt Csurgón Láng Mór gőzmalma 1911-től villanyáramot is termelt.) Ugyancsak jéggyártás volt a melléküzemága a vármegye egyetlen valódi sörgyárának is. Az Első Kaposvári Sörgyár Rt. 1909 januárjában kezdte meg működését, termékei Tolna, Baranya, Bács-Bodrog vármegyék mellett, Szlavóniába is eljutottak. Az erősebb italok kedvelőinek igényei sem maradtak kielégítetlenül, néhány nagybirtokos és nagybérlő ugyanis szeszfőzdéket rendezett be, amelyek döntően burgonyából készítették párlataikat. Az 1911. évi gazdacímtár Somogyvármegye bemutatásánál 13 „mezőgazdasági szeszgyárat" sorol fel.

127 A következő iparág, a faipar, a vármegye jelentékeny erdősültségére, illetve a szlavón erdők közelségére épült. A legjelentősebb fafeldolgozó üzem Barcson működött (Nasici Tanningyár és Gőzfűrész Rt.), ám egy Berzencén, majd Alsókon dolgozó botgyárat (Somogyberzenczei Faipari és Botgyár Közkereseti Társaság), valamint egy kaposvári asztalosműhelyt is találunk az ágazat „csúcsüzemei" között. Az építőanyag-gyártás is jelentékeny ágazatnak számított. 1910-ben 42 nagyobb téglaégető vállalkozás dolgozott a vármegyében, közülük 8 - segédszemélyzet létszám tekintetében - ténylegesen is gyárnak minősült. A tégla mellett, ezekben az üzemekben tetőfedő cserép és pala, alagcső, cementlap, betonoszlop és betonvályú is készült. A lényegében minden nagyobb településen létrejövő téglagyárak közül külön figyelmet érdemel a még Belgiumból is hitelezett tabi gőztéglagyár, amely a századfordulón még 500 munkást foglalkoztatott, 1910-re viszont dolgozóinak létszáma 168-ra apadt. „1913-ban tulajdonosa pénzzavarba került és bebiztosított gyára kétszer égett le, úgy hogy csalással vádoltan került bíróság elé."

128 A századfordulót követő néhány esztendő a somogyi textilipart is „csúcsüzemekhez" juttatta. A vármegye délnyugati szegletének jelentős lentermesztésére alapozva, 1903-ban Csurgón felállt Magyarország ötödik lenkikészítő gyára. Ugyanezen évben szerveződött gyárrá a nagyatádi gomb127 Magvarországi Gazdaczimtár. Szerk. Rubinek Gyula. Bp., 1911, OMGE Könyvkiadóvállalata, 594. p. 128 T. Mérey, 1973. 63. p.