Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Nübl János: Somogy vármegye helyzete az első világháború előtt, a statisztikák tükrében
kiadott monográfiájának vonatkozó leírása szerint, a nagybirtokosok kertjeiben jobbára gyümölcsfák díszlettek, minthogy a zöldség- és főzelékfélék termesztése az értékesítési viszonyok kedvezőtlen volta okán, „még nem tudott nagyobb lendületet venni". A monográfia „Gazdasági leírások" című részét, vagyis a törvényhatóság „nagyobb birtokai" közül példaként felsorolt 82 gazdaság adattárát áttekintve, 2 birtokot emelhetünk ki, mint amelyeknél pontos utalást találunk „kiterjedtebb" zöldség- és gyümölcskertészetre. Gyugyon (Lengyeltóti járás) gróf Niczky László kertészete 4-5 holdon hagymát termelt, gyümölcsfaiskolájában pedig körülbelül 20000 csemete növekedett, Sárközy Imre 8 holdas nagybajomi kertjében (Kaposvári járás) pedig alma, körte, dió, sőt dinnye és spárga is termett, mely terményeket a nagybirtokos helyben, kaposvári kereskedőknek adott el. 103 A házi szükségleten felül termelt zöldség és gyümölcs nem hagyta el a vármegyét, hanem Kaposvár és néhány járásszékhely piacán kelt el. E kerti termények döntő többsége természetesen nem a nagygazdaságok, hanem a vármegyei kertterületek közel háromnegyedét birtokló kis- és törpegazdaságok produktuma volt. Annak ellenére, hogy már a néhány holdas törpegazdaságokban is a szántóföldi gazdálkodás dominált, az 50 holdon aluli birtokosok gazdálkodásában jelentős szerepet töltött be a nagyobb haszonnal kecsegtető kertészet, valamint a szőlőművelés. Az országos és a dunántúli arányokhoz igazodva, 1895-ben a somogyi szőlők 91,7%-a 100 hold alatti birtokosok kezén volt. Habár a vármegye szőlei a filoxéra pusztítását nagyon megsínylették, s borai sem tudtak nagyobb hírnévre szert tenni, a somogyi asztali borért a 20. század elején az osztrák kereskedők mégis jó árat fizettek. 104 Az erdőgazdálkodás viszont már nem a Ids- és törpebirtokosok kenyere volt. A nagygazdaságok kezelték 1895-ben a somogyi erdők 90,9%-át. A fa magas ára az erdőtulajdonosok többségét rablógazdálkodásra ösztönözte, s csak az uradalmak kisebb része termelte ki erdejét vágási ütemtervek szerint, gondot fordítva a telepítésekre is. Csak 1908 és 1909 között 674 holddal csökkent a vármegye erdőterülete. 105 Az őstermelés kisebb gazdasági jelentőségű ágazatai közül a vadgazdálkodás és a haltenyésztés is figyelmet érdemel. A vármegye nagybirtokosai a messze földön híres somogyi vadállomány menynyiségét és minőségét tenyésztéssel fokozták. A társadalmi eseményeknek számító főúri vadászatokra szánva, az uradalmak zárt vadaskertjeiben legfőképp dámvad és fácán nevelődött. 106 A haltenyésztés ügye szintén a nagygazdaságok kezén nyugodott. Egy korabeli jellemzés szerint, a természetes vizeken (a Balatonon és a Dráván) folytatott halászat gazdasági szempontból teljesen alárendelődött az „igen nagy lendületet vett mesterséges haltenyésztésnek". A somogyi uradalmak tógazdaságaiból származó pontyok, süllők, harcsák és pisztrángok a budapesti mellett, a bécsi és berlini piacokra is eljutottak. A halgazdaságok közül kiemelkedett dr. Goszthonyi Mihály 180 hold kiterjedésű, 23 halastóból álló bárdudvarnoki tógazdasága (Kaposvári járás). 107 A 20. század elején a somogyi mezőgazdasági ingatlanpiacot magas árak jellemezték. Különösen a kisbirtokok keltek el valós értékük felett. A jelenség magyarázata a paraszti mentalitásban rejlett. „Az egyetlen biztos érték, a független megélhetés forrása volt a parasztság számára a föld. Ehhez tehát, mint menedékhez, körömszakadtáig ragaszkodott. Az Amerikából hazatért, vagy másképpen pénzhez jutott paraszt azonban ugyancsak föld után vágyott, erre fordította minden kis tokéjét." 108 Ezért is fejlődhetett igen jövedelmező üzletággá a parcellázás, vagyis egyes nagy- és középbirtokok, illetve nagyobb birtoktestek kis telekrészekre felosztva történő értékesítése. A parcellára áhítozók egy része viszont csak kölcsönt felvéve juthatott a vágyott földdarab birtokába. A magas kamatra felvett hitel törlesztését azonban a megszokottól elmaradó termés, egy-egy haszonállat betegsége, valami elkerülni remélt baj is megakadályozhatta. Nagyon tanulságos, hogy a korabeli vármegyei sajtó sze103 Csánki. 328, 336. p. 104 Uo. 321. p. 105 Közli: T. Mérey, 1973. 85. p. 106 Csánki. 324,341. p. 107 Uo. 317. p. 108 T. Mérey, 1973. 80. p.
