Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Nübl János: Somogy vármegye helyzete az első világháború előtt, a statisztikák tükrében
és hajókikötővel bíró, fürdőteleppel rendelkező Balatonboglár kisközség 10 a somogyi Balaton-partot felölelő új közigazgatási egység élére szeretett volna állani. A 20. század második évtizedében a „magyar tenger" déli partján szinte már-már szakadatlan villasor ékeskedett. A tóparttól tisztes távolságra elhelyezkedő községek vízmenti külterületein épült fürdőtelepek látványos felvirágzása, a terület rohamos urbanizációja - partszabályozás, a teljes közműhálózat kiépítése, a tó partjain futó út-, vasút-, telefon- és távíróvonalak összekapcsolása (Jmlatoni körút, körvasút és körtelefon"), sétányok építése, fásítás-parkosítás - kikövetelte, hog)- a vármegyei közigazgatás „segítőkarjait közelebb vigye Magyarország ezen gyöngyéhez". Balatonboglár járásszékhelyi ambícióit azonban a törvényhatóság nem támogatta, nem támogathatta, ugyanis a Balaton mente dinamikus fejlődése rávilágított Somogy más részeinek elmaradottságára. E különbségek növekedését a vármegye sorsának lelkiismeretes alakítói nem segíthették elő azáltal, hogy e prosperáló vidéket kiszakítják a Marcali, Lengyeltóti és Tabi járások területéből. Céljuk éppen fordított volt, azt kívánták, hogy a magyar állam fejlesztési támogatásai és az erősödő „Balaton-kultusz" kitermelte tőke segedelmével gyarapodó régió gazdasági fellendülése a három észak-somogyi járás nem tóparti területein is konjunktúrát keltsen. A már ekkor is „drágának mondott magyar Riviéra" 11 fejlődésének „előmozdítása és céltudatos irányítása, a fürdői élet állandó figyelemmel kísérése" céljából - amolyan öszvér megöl elás ként - 1914 májusában Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága határozatot hozott - az állam anyagi támogatását előfeltételül szabva - egy Balatonboglár székhellyel évenként március elsejétől szeptember harmincadikáig működő szolgabírói 12 kirendeltség szervezéséről. 13 Politikai viszonyok A 20. század hajnalán Magyarországon kevesek privilégiuma volt az országgyíílési választójog. Az első világháború előtti utolsó országgyűlési képviselő-választások alkalmával az összlakosság 6,4%-a szavazhatott; Somogyban ekkor a választásokon a vármegye lakosságának 7,4%-a, 27184 polgár vehetett részt. Az 1910 júniusának elején megtartott választásokon a Nemzeti Munkapárt 258, a Függetlenségi Kossuth-párt 55, a Függetlenségi Justh-párt 41, a 67-es pártonkívüliek (ifjabb Andrássy Gyula gróf csoportja) 21, a Katolikus Néppárt 13, a 48-as pártonkívüliek (Károlyi Mihály gróf csoportja) 11, a nemzetiségi jelöltek 8, az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt 3, a Polgári Demokrata Párt 2, a keresztényszocialista irányzat pedig 1 mandátumot szerzett. Somogy vármegye választói 8 képviselőt küldtek a magyar törvényhozás 413 tagú alsóházába, s ezeken a mandátumokon 4 párt osztozott. (1910-ben a magyar országgyűlés felső kamarájában, a főrendiházban 21 Somogyban állandó lakhellyel rendelkező férfiú foglalhatott helyet. 14 ) A somogyi gyökerű gazdapárt 15 lett a helyi képviselő-választások legfőbb nyertese, hiszen jelöltjei három kerületben is győztek. Két-két képviselői helyet nyert a munkapárt és a Kossuth-párt, s egy mandátum jutott a néppártnak. A megválasztott honatyák közül öten (Nóvák János, Szabó István, Szupits Dezső, Hegyi Árpád és Kapotsfy Jenő) voltak 10 Uo. 22, 23, 37, 38. p. 11 „A Balaton védelme. Drága-e ott a fürdőzés." In. Somogyvármegye (a továbbiakban: Svm) 1914. jún. 17. 135. (2692.) sz., 3. p. 12 A szolgabíró a törvényhatósági bizottság által választott, a főszolgabíró mellé beosztott járási tisztviselő volt. 13 Th. Biz. 432 / 12054 - 1914. kgy. sz. HL. 1914. máj. 14. 20. sz., 415 - 416. p. 14 Somogy vármegyei illetőségű főrendek 1910-ben: gróf Festetics Kálmán (Németlad), gróf Hoyos Miksa ( Németlad), gróf I lunyady József (Kéthely), gróf Jankovieh László (Sz/íllősgyörök), gróf Jankovich Tivadar (Szőllősgyörök), őrgróf Paliavicini György (Mosdós), gróf Somssich Adolf (Kivadár), gróf Somssich Imre (Hetes), gróf Széchenyi Andor Pál (Marcali), gróf Széchenyi Bertalan (Felsősegesd), gróf Széchenyi Frigyes (Somogytarnóea), gróf Széehemi Géza (Erdőcsokonya). gróf Széchenyi István (Kálmánesa), gróf Zichy Béla (Lengyeltóti), gróf Zichy László (Belezna). Márffy Emil (Kaposvár), Zoltán Elek (Kiskoq)ád), gróf Festetics Vilmos (Toponár), őrgróf Pallavicini Ede (Mosdós), báró Inkey József (Iharosberény), báró Inkey Pál (Iharos), Forrás: Magyarország tiszti czím- és névtára (a továbbiakban: Címtár) 1911. Bp, 1911, M. Kir. KSH. 65 - 69. p. 15 Az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártot Veszprém, Somogy, Tolna. Jász-Nagykun-Szolnok, Baranya, Bihar, Békés. Csongrád, Csanád és Hajdú vármegv ék kisgazda szervezeteinek küldöttei alapították 1909 novemberében a Veszprém vármegyei Szentgálon. A fúziós pártalakulat vezérévé az egvik legjelentősebb részegység, az 1908 januárjában Kaposváron létrehozott Somogy megyei Kisgazdák Egyesületének elnöke, a nagyatádi választókerület országgyűlési képviselője. Szabó István vált. Forrás: Király István: Az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt megalakulása. In. Nagyatádi Szabó István emlékkönyv 1863 - 1924. Bp, 1995, Magyar Mg. K. 31 - 46. p.
