Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Gárdonyi Máté: Piarista kegyuraság Somogyban
vánpusztát és Heténypusztát, Taszár pedig Kaposhomokot, Fonót és Orcit. A többi falu esetében a rend a katolikusok lelkipásztori ellátásáért más plébániáknak (Őszödért a szóládi, Dörgicséért a balatoncsicsói, Várongért a naki plébániának), vagy Dobsza esetében a szigetvári ferenceseknek adott járandóságot. Egyébként a két Dobsza, Pettend, Őszöd és Orci református, a két Dörgicse pedig evangélikus többségű volt. Sajátos kegyúri kötelezettségként jelentkezett a székesfehérvári Szent Anna kápolna fenntartása, amiről nem tudjuk, pontosan mikor került kapcsolatba az őrkanonoksággal. Az azonban bizonyos, hogy a ma ilyen néven ismert kápolna a székesegyház mellett nem azonos a Kálmáncsehi Domonkos prépost által 1480 körül alapított Szt. Anna kápolnával (bár nagyjából egykorú azzal), hanem a török uralom alóli felszabadulás után a birtokigény miatt vitték át annak titulusát erre az épületre. 19 A kápolnát a fehérvári ferencesek gondozták, de 1848-1876 között egymás után két piarista atya lakott a városban, és látta el az istentiszteleti szolgálatot. 20 A birtokba helyezés utáni évek iratai azt mutatják, hogy a rendi vezetés kezdetben nem volt tisztában a kegyuraság gyakorlásának minden csínjával. Azt történt ugyanis, hogy már 1807 decemberében jelentkezett a mernyei plébános, hogy a maga számára magasabb „pénzbeli segedelmet" eszközöljön ki, s az addig járó 54 forint 25 krajcárt 215 forint 25 krajcárra emeltesse az új birtokossal. 21 A veszprémi püspöki vikárius is a tartományfőnökhöz fordult azért, hogy a rend az egyházi közigazgatás szerint a kegyúri plébániákhoz tartozó, de nem piarista birtokban lévő filiák költségeit is állja. 22 A tanácstalan provinciálist a bérlő, Horváth Zsigmond oktatta ki, s azt tanácsolta, hogy Egerváry forduljon az udvari magyar tanácshoz: ,Aki a változást tette, viselje a terhet; a Custodiatus béli Földes Uraság pedig nem tartozik a maga rövidségével külső plébániáknak nagyobbittásán és gazdagittásán segitteni" 23 Egy újabb levelében pedig alapelvként szögezte le: ,A Szent Szerzet is úgy búja a Jószágát, mint más Nemes Ember". 24 Végül a rendnek csak a korábban megállapított összeget kellett kiutalnia. A kegyúri jogok közül a legjelentősebb a plébános bemutatása volt, a piarista rend esetében ezt a tartományfőnök gyakorolta. Patronátusi ügyek cím alatt általában a plébánia betöltésével kapcsolatos iratokat különítették el. 25 Előfordult, hogy az egyik kegyúri plébániáról pályázott egy másikra a plébános, a szegényebb és sok filiával rendelkező Mernyéről két ízben is a lényegesen nagyobb jövedelmet biztosító és kevésbé „munkás" Attalába. A kegyúri terhek teljesítéséről általánosságban megállapítható, hogy a rend új kegyúri plébániákat nem állított fel, tehát új terheket nem vállalt, a meglévők esetében azonban jelentős beruházásokat eszközölt. Ezek közül a legjelentősebbek Attalában történtek, ahol a kegyúr 1824-ben új parókiát, 1865-1867 között pedig új templomot építtetett. De új plébániailáz készült Göllében is, 1885-ben pedig teljesen bővítették és felújították a mernyei és taszári, 1934-ben pedig ismételten az attalai paplakot. Viszont elmaradt a mernyei, már az átvételkor is szűkösnek bizonyuló templom bővítése, itt csak a Szt. Vendel kápolna épült fel 1825-ben. Az uradalomhoz tartozó falvakban, pusztákon is folytak hitéleti célokat szolgáló építkezések, részben templomok emelésével, részben úgy, hogy az intézői házakban és az iskolákban alakítottak Id kápolnákat. A templomok közül 1813-1815 között épült a fonói, 26 1827-ben a balatonakaii, 1870-ben pedig a dörgicsei. Balatonőszödön az urasági házhoz csatlakozott a Kalazanci Szt. József tiszteletére 1818-ban emelt kápolna (a harang is Kalazancius nevét viselte). 27 Itt később, a hívek számának emelkedése miatt a kápolna kicsinek bizonyult, az új, Szt. Imre titulusú templomot 1891-ben áldották meg. Nagydobszán a rend 1832-ben építtetett kápolnát a katolikus uradalmi cselédek számára, a heténypusztai iskolakápolna 1888-ban, a mernyeszentmiklósi pedig 1928-ban készült el. 19 Szarka Géza: A székesfehérvári belvárosi plébánia története. Székesfehérvár, 2003. 115-118. p. 20 MPRKL Custodiatus V 406. 51. 21 A plébános kérelme és a provinciális válaszai: Veszprémi Érseki Levéltár (a továbbiakban: VÉL) Acta parochialia 1807-1808. 16/87-91. 22 Zsolnay Dávid helynök levele Egerváry provinciálishoz, 1808. ápr. 5. VÉL Protocollum vicariale 1806-1808. 313-314. 23 Horváth Zsigmond levele Egerváry provinciálishoz, 1808. febr. 10. MPRKL Custodiatus V 406. 57. 24 Horváth Zsigmond levele Egerváry provinciálishoz, 1808. aug. 1. MPRKL Custodiatus V 406. 57. 25 MPRKL Custodiatus V 403. 36. 26 MPRKL Custodiatus V 406. 55. 27 Uo. 52.
