Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Gárdonyi Máté: Piarista kegyuraság Somogyban

Ami a fenntartás kötelezettségét illeti, a kegyúri terhekről készült 1923-as kimutatás összesen 13 olyan helységet sorolt fel, ahol a piaristák az egyházi épületekre rendszeresen költöttek (a fent említett egyházi épületek, továbbá a várongi templom és az orci kápolna), 1911-1921 között éves átlagban 71.368 koronát.

28 Ehhez járultak a személyi kiadások: már az alapítólevél kötelezte a rendet a Cassa parochorumhoz való hozzájárulásra, amely a szegény plébánosok kongruáját volt hivatott biztosítani. Ezen felül állandó segélyként 22 személy kapott készpénzt, tűzifát, gabonát, bort, konyhasót, takarmányt, földhasználati és legeltetési lehetőséget. Az 1923-as kimutatás szerint a kedvezményezettek a kegyurasági plébánosok mellett a katolikus kántortanítók voltak (Mernye, Mernyeszentmiklós, Heténypuszta, Taszár, Alsódörgicse, Balatonakaii, Balatonőszöd, Várong, Kaposhomok, Fonó), továbbá a naki és a balatoncsicsói plébános. De a református vagy evangélikus tanítók is részesültek rendszeres segélyben ott, ahol az uradalmi cselédek gyerekei az ő iskolájukba jártak (Felsődörgicse, Balatonakaii, Nagydobsza, Balatonőszöd, Orci), sőt az alsódörgicsei evangélikus lelkész is a kedvezményezettek között volt. Ezen kívül a szigetvári és a székesfehérvári ferencesek is kaptak rendszeres járandóságot a dobszai hívek, illetve a Szt. Anna kápolna gondozásáért. A természetbeni járandóság 1911-1921 között éves átlagban 299.063 koronát tett ki.

29 A piarista kegyuraságra vonatkozó iratok utolsó darabjai 1944-ből valók, és Mindszenty József akkori veszprémi püspök plébániaalapítási törekvéseihez kapcsolódnak. A püspök ugyanis olyan vegyes vallású falvakban, ahol a katolikusok száma megnövekedett, helyben lakó lelkésszel akarta felvirágoztatni a katolikusok hitéletét.

30 A piarista uradalom területén Fonó és Nagydobsza jött szóba, előbbi helyen a hívek szorgalmazták az alapítást, s a rend - összhangban az 1917-es Egyházi Törvénykönyvelőírásával - hajlandó volt lemondani patronátusi jogairól.

31 Dobszán viszont jelentősebb támogatásra volt szükség, s a piaristák akkori tartományfőnöke, Zimányi Gyula (1879-1953, provinciális: 1941-1946) többletterheket is hajlandó volt vállalni, mivel, mint írta „eminens katolikus érdekről van szó". Ezen azt kell érteni, hogy a Nagy- és Kisdobszán a katolikus hívek száma 600 körüli volt, és 103 katolikus gyerek tanult református iskolában. A tartományfőnök az uradalom tulajdonából felajánlott Nagydobsza közepén egy telket plébánia, templom, és katolikus iskola céljára, továbbá ideiglenes lakást a lelkésznek, s azt a járandóságot, amit korábban a kijáró szigetvári ferencesek kaptak.

32 Ebből a kezdeményezésből azonban már nem lett semmi, hiszen 1945 változásai elsodorták nemcsak e szép terveket, hanem a piarista custodiatust és vele együtt a piarista kegyuraságot is. 28 SML XI. 603. kegyúri terhek. 29 Ua. 30 Gárdonyi Máté: Mindszenty József somogyi plébánia-alapításai. In: Somogy megye múltjából 2002. Szerk. Szántó László. Kaposvár, 2002. (Levéltári Évkönyv 33.) 165-180. p. 31 VEL Acta dioecesana 1944/1975, 1996, 2733. 32 VÉL Acta dioecesana 1944/3087, 3239, 3286, 4675.