Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Csóti Csaba: Kaposvári életbiztosítási esetek (1920-1938) társadalomtörténeti tanúságai

A trianoni Magyarország árvaszékeinél felvett hagyatéki kimutatások (leltárak) meghatározott iratminta szerint készültek.

3 E minta alapján Kaposvár megyei város árvaszékénél felvett kimutatások szerkezete az alábbiak szerint alakult: 1. oldal: az elhalt családi és személyes adatai 2. oldal: I. rész. A hagyaték cselekvő állapota. 1. csoport. Az árvaszék területén lévő ingatlanok 2. csoport. Készpénz 3. csoport. Értékpapírok 3. oldal: 4. csoport. Követelések. 5. csoport. Bútorok. 4. oldal: 6. csoport. Drágaságok, ékszerek. 7. csoport. Ruhaneműek. 5. oldal: 8. csoport.Gazdasági felszerelések. 9. csoport. Ipari eszközök. Üzleti berendezések. Árukészlet. 10. csoport. Különféle, az 1-9. csoportok egyikébe sem tartozó tárgyak. 6. oldal: 11. csoport. Öröklési illeték alá eső szolgáltatások. 7. oldal: II. rész. Szenvedő állapot. 8. oldal. III. rész. A hagyaték felosztása.

4 Látható, hogy a biztosítási tételek nem szerepeltek külön csoportként, míg az értékpapírok igen. Ennek az a magyarázata, hogy a biztosítás, az elhalt tárgyévben történt illetékköteles ajándékozásaival és a végrendeletében esetleg meghatározott kifizetési kötelezettségekkel egyetemben all. csoportba soroltatott.

5 Figyelemre méltó, hogy a biztosítás így nem tartozott a hagyaték cselekvő állapotának körébe, vagyis védett volt a követelések alól, tehát - szemben az értékpapírokkal - a biztosítás összege felett valóban az örökös rendelkezhetett. Érdemes azt is megjegyezni, hogy all. csoportba sorolt tételek elvi illetékkötelezettségének gyakorlati megvalósítását „az illetéket megállapító hatóság esetenként" állapította meg. Éppen ez, a biztosítási érték „védettsége" az a szempont, ami az örökhagyás, vagyis egy igazán „hosszú távú befektetés" szempontjából markánsan megkülönbözteti a hagyatéki leltárakban előforduló biztosítási tételeket az értékpapíroktól. A pénzügyi mérleg ugyanis a bagyatéki leltárak kalkulációs rovataiban végletesen leegyszerűsödik. Lényegében egyetlen kérdés van, mely ezek között a koordináták között releváns lehet: a pénzeszköz, az értékpapír, illetve a biztosítási érték az orvosi költség, a temetés, az örökhagyó adósságai, az illetékek és más járulékos költségek hány százalékát fedezik? Vagyis: mit ér és mire jó az örökös szempontjából a hagyaték könnyen mozgósítható része? Sőt, az értékpapírok, a készpénz és a biztosítás „megvédi-e" a hagyaték materiális, nehezen mozgósítható, feltehetően a mindennapi életvitelhez erősebben köthető elemeit (pl. lakóingatlant), illetve a feltételezhetően nem kizárólag vagyoni értékkel bíró tárgyakat (családi ékszerek, könyvgyűjtemény stb.)? Az alábbiakban a fenti kérdést kívánom megvizsgálni Kaposvár megyei város árvaszékének 1920-1938 között keletkezett hagyatéki leltárai alapján.

6 Rövid közleményem esettanulmányként értelmezhető, eredményei nem alkalmasak a kaposvári gazdaságtörténeten belüli tágabb kontex3 Vö. 40 000/1921. sz. Püm. r. 46. §-hoz kiadott minta, illetve a 31 300/1921. sz. Bm. és lm. r. 7. §-hoz kiadott melléklet. 4 A hagyaték felosztására vonatkozó rovatot a leltározás alkalmával nem kellett kitölteni. E rovat általában később is üresen maradt, mert az örökség felosztását kimondó véghatározatot később csatolták a hagyatéki kimutatást is tartalmazó iratcsoporthoz. 5 Besorolás alapja: 1920. XXXIV. tc. 75. § 6 Az 1920-1938 között keletkezett iratanyag részleges feltárására az OTKA T. 037 399.sz. kutatási programjához (A hétköznapok tárgyi kultúrája a XX. század közepén. Programvezető: Valuch Tibor) történő adatgyűjtéskor került sor. Az ekkor feltárt, a biztosítási és a befektetési adatokra vonatkozó bejegyzések megismerése adta az ötletet jelen közlemény számára a teljes, az iratanyagból nyerhető biztosítási és értékpapír vonatkozású adatok összegyűjtésére.