Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Csóti Csaba: Kaposvári életbiztosítási esetek (1920-1938) társadalomtörténeti tanúságai

tusban való értelmezésre. Tekintettel a forráscsoport jellegére, illetve a források esetlegességére, adataim nem szignifikánsak.

7 A feltárt adatcsoport, illetve az adatoknak a rendszerezése azonban, meggyőződésem szerint, arra alkalmas, hogy felhívják a figyelmet az első világháborús vereséget követő gazdasági összeomlás, majd az azt követő két évtized gazdaságpolitikájával szorosan összefüggő egyéni pénzeszköz-kezelésre, illetve a megtakarítási hajlandóságra és képességre, pontosabban az ilyen irányú egyéni kezdeményezések valódi, személyre szabott eredményére. Szándékom szerint e vizsgálat eredményeinek közzététele figyelemfelkeltőnek bizonyulhat mindazok számára, akik az életbiztosításoknak és a betétállományoknak nem csupán makrogazdasági szerepére, hanem egy korszakban az egyes háztartásokban betöltött gazdálkodási „helyére" is kíváncsiak. Kaposvár város társadalomszerkezetének és a biztosítási esetek megoszlásának összefüggései Vizsgálatom tárgyának időmetszetét részben választásom, részben a források jelölték ki. Szándékom szerint a trianoni békekötéstől Magyarország hadba lépéséig keletkezett forrásokat kívántam vallatóra fogni. Tekintettel azonban arra, hogy Kaposvár megyei város árvaszékének 1939-1940 közötti iratanyag csupán töredékesen maradt fenn, a jelen dolgozat kutatási korszaka befejező dátumaként 1938 kínálkozott. A vizsgált időszak delelőjén, 1931-ben született biztosítás-szakmai értékelés szerint „Trianon után a biztosítótársaságok helyzetét nehezíti, hogy a romló haszon mellett takarékoskodni úgysem érdemes. "

8 A Trianon utáni tíz évet a kortársak a biztosítási élet szempontjából három ciklusra osztották. Az elsőben, Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter stabilizációs tevékenységének köszönhetően, 1927-ig, a koronáról a pengőre való áttérésig a biztosítási piac „szerény emelkedést" mutatott, majd a pangás ideje köszöntött be. Ezt követően, 1929-1930 között mutatkozott „némi enyhülés."

9 Bár a vizsgált periódusban részben statisztikai kimutatások, részben a Biztosító Intézetek Országos Szövetségének tájékoztatói is rendelkezésre állnak, jelenlegi elemzésemmel összefüggésben a fenti értékelés talán plasztikusabban szemlélteti a Horthy-korszak magyarországi biztosításának helyzetét, mint a számszerű kimutatások összevetése a dualizmus korának adatsoraival. Az öngondoskodás és/vagy befektetés szempontjából felmerülő első kérdés: mely társadalmi rétegekhez tartozó személyek azok, akiknek az esetében a hagyatéki leltárakban biztosítással, illetve pénzügyi befektetéssel találkozhatunk? Az egyes foglalkozási ágakból élők és családjaik megoszlása szerint az 1920-ban még iparos-kereskedő dominanciájú Kaposváron korszakunk egészében folyamatos volt a köz- és magántisztviselők, utóbbiak között kiemelten a hiteléleti tevékenységet folytatók, társadalmi arányának erősödése. Igaz, ez a változás a százalékos megoszlást tekintve nehezen megfogható, hiszen 1920-ban a különböző tisztviselői rétegekhez sorolható személyek és hozzátartozóik az összlakosság 28,52%-t tették ki. 1930-ra ez az arány 25,56%-ra csökkent, majd a százalékos arány 1940-ben ismét 28% fölé (28,77%) emelkedett.

10 7 Az árvaszéki iratok sajátos jellegéből adódóan csak egy speciális elhalt csoport (kis- vagy fiatalkorú örökös) viszonyairól ad tájékoztatást. Az adatok a biztosítástörténeti vizsgálatok szempontjából azért is esettanulmány jellegűek, mert az elhaltak egy része feltehetően még „korainak" érezhette az ilyen előtakarékossági formát. 8 A Triesti általános biztosító társulat (Assigurazioni Generali) és a biztosítási intézmény 100 éves története Magyarországon. Bp., [1931.] 240. p. 9 Uo. 238. p. 10 A város az ellenforradalmi rendszer idején (1919-1944) In. Kaposvár. Várostörténeti tanulmányok. Kaposvár, 1975. (továbbiakban: Andrássy, 1975) 374. p.