Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Szántó László: A Kaposvári Vaskombinát Munkástanácsának „önfeloszlatása"

2./ Következő napirendi pont a megjelent sajtócikkel kapcsolatos. Én kihasználom az alkalmat, és mindjárt elnézést kérek, egyéni véleményem az, hogy túlzott, erőltetett értelmű, nem értek a cikk minden részével egyet. Fenti soraimban elnézést kértem, hogy megragadom az alkalmat elsőnek, véleményem kinyilvánítására. A meghívott vendégeink előtt is, meg mindnyájunk előtt is ismeretes, hogy a Vaskombinát dolgozóinak nem azonos pártnézete van. Ez nem is hiba. Hisz nem is lehet minden embernek egyforma politikai nézete. Itt nálunk dolgoznak parasztok, munkások, értelmiségiek és még egy néhány volt kisiparos is. Ezeket a dolgozókat az elmúlt években munkájukért, köztük jómagamat is, oklevéllel, kiváló dolgozó jelvénnyel jutalomban részesítettek. Köztünk jó egy néhány volt párttag és pártonkívüli. Ezek az emberek jórészt képviselik a munkástanácsot. A megjelent sajtócikk szerint nem becsületes emberek. Ezzel nem értek egyet. Szeretném, ha ezt a kérdést bővebben megvitatnánk. Vád van a munkástanács elnöke ellen, mégpedig az, hogy „nem kellenek kommunisták a munkástanácsba'. Ez a vád hazugság. A legelső munkástanács választásakor már 5 fő kommunista került be a munkástanácsba. Az MSZMP megalakulása minden munkástanács tagnak lehetővé tette, hogy belépjen a Pártba, azóta van is már kezdeményezés, úgy tudom. Kérdezem én, ki akadályozta meg, hogy a kommunisták bekerüljenek a munkástanácsba. Minden dolgozónak egyéni véleménye van. Minden dolgozót jól ismerünk, tudjuk a beállítottságát és állítom, hogy erről még hang sem volt a munkástanácsban. Maga a munkástanács még ma is 5 fő régi kommunistából, a vezetőség három régi kommunistából áll. Ez is bizonyítéka annak, hogy hamis állításról van szó. Vannak a cikknek igen komoly megnyilvánulásai is, különösen Gábriel Jánossal szemben. Azok a tények, melyeket a sajtó leközölt, tisztázásra várnak. Ha igazak, bebizonyíthatók, akkor súlyosak. Az igazságszolgáltatás van hivatva eldönteni a való tényt. Személyemmel kapcsolatban kihozza a sajtócikk, hogy öntöde tulajdonos voltam. Nem akarok magamról önéletrajzot írni, de röviden annyit: földhözragadt, szegény uradalmi cseléd [családból] származom. Négyen vagyunk élő testvérek, édesapám vagyontalan kocsis volt, a volt téglagyárban. Én és testvérem vasöntő mesterséget tanultunk ebben a gyárban. Én 1936-ban, testvérem 1942-ben. Felszabadulás után, 1946-ig, mint segéd dolgoztam itt, a régi vasgyárban. 1946-ban kint a Kecelhegyben, szüleimék lakásán egy kamrában, földbeásott katlanban olvasztottunk először alumíniumot. Ehhez a tüzelőanyagot, tekintve, hogy sem pénzünk, sem kokszunk nem volt, a tokaji erdőből hoztuk a hozzávaló faanyagot, saját vállunkon, s abból készítettünk faszenet, ill. olvasztottunk alumíniumot. Először ezeket a szegényes műveleteket egyedül magam végeztem, majd testvéröcsémmel 1946. augusztustól béreltem egy műhelyrészt a Vár utcában. 1948-ig itt voltam, tehát mindössze három évig, mint önálló kisiparos. 1947^48-ban bérelt berendezéssel dolgoztam, amit a volt Fridrich Géza-féle üzem örököseitől béreltem. Tehát nem voltam tulajdonos, hanem bérlő. Az államosítás nem az én tulajdonomat, kézi és egyéb szerszámokat kivéve, államosította, hanem a tulajdonosét. Fegyelem kérdése tekintetében mindig szigorú, munkafegyelmet megkövetelő, azt betartó embernek tartottam magam, az is vagyok. Államunk ma is, a múltban is megkövetelte a fegyelmet, akármilyen vonatkozásban nézzük. Munkabérért produkálni kellett mindig, most is, de a múltban is. A dolgozókat én munkájuk után, józan belátásuk után értékelem. 1949 után, mivel akkor minden vasöntödét, ill. minden iparengedélyt létszám vagy nagyságra való tekintet nélkül leállamosítottak, ill. engedélyüket bevonták, én is bekerültem dolgozni az akkori államosított vasöntödébe. Azóta kevés megszakítással itt is dolgozom. Ennyit az én önállóságomról. Foglalkozott a sajtó Harmat Nándor munkástanács titkárral is. A sajtó szerint lopással van vádolva. Ha ez igaz, úgy bűnös. Ez az ember büntetését nem kerülheti el. Bűnhődjék annak rendje és módja szerint, az elkövetett bűn nagysága szerint. De ha bűntelen, - és ez kézzelfoghatóan bebizonyított tény, akkor a szocialista törvényesség elve alapján, a sajtónak rehabilitálni kell. Foglalkozott a sajtó Fonyó László szaktárssal is. Fonyó szaktárs munkástanácstag. Korábbi időben háromszoros sztahanovista, kiváló dolgozó volt. Akkor még becsületes emberek, kiváló dol-