Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

sokat és a megfelelő anyagi eszközöket ahhoz, hogy Jugoszlávián át Görögországba vagy Palesztinába szökhessenek. A szökések más részét egyéni félelemből olyanok követték el, akiknek lelkiismeretét - német vonatkozásban - valamely régi bűn terhelte. Amióta ugyanis Románia a lengyeleket kiadta Németországnak, azóta az itteni lengyelek a hasonló intézkedéstől való félelemben és állandó rettegésben vannak. Mindazonáltal a szökések a katonai táborokból [...] csaknem teljesen megszűntek, és a szökevények a polgári táborok katonaköteles korban levőférfiai sorából kerültek ki. A szöktető szervezet tagjai ellen az eljárás a m. kir. ügyészség ötös tanácsánál meg van indítva. Jugoszláviában is működött ennek egy kiépített része az ottani hatóságok tudomásával, azonban időközben a balkáni helyzetben beállott változás és az ezzel kapcsolatban megváltozott határviszonyok a szökéseket a jövőben valószínűtlenné teszik."

174 A londoni Sikorski-kormány, látva a nemzetközi helyzet alakulását, a még Magyarországon lévő katonailag értékes lengyel emberanyag szövetséges területre való evakuálását határozta el, s parancsot adott egy újabb szökési akciósorozat lebonyolítására. A HM. 21. osztályán kívül a Vkf. 2.D. osztálya is hamarosan felfigyelt a felélesztett szökésekre. Ezúttal (1941 nyarán) a magyarországi Lengyel Katolikus Lelkipásztori Hivatal is reflektorfénybe került. Megállapítást nyert, hogy az országban működő „mindennemű" lengyeleket segítő szervek és bizottságok, kezdve a lengyel katolikus lelkipásztorságtól „megengedhetetlen politikai és egyéb, az ország érdekeire káros tevékenységet"

175 fejtenek la. A Lelkészi Hivatalt ezúttal azzal vádolták, hogy a londoni lengyel kormány utasítására - ismételten - politikai működést folytatott, közreműködött a szökések előkészítésében, pénzzel és hamis okmányokkal látta el azokat a lengyel személyeket, akik Görögországon át, az angol csapatok mellett létesült lengyel egységekhez igyekeztek. A lelkészi hivatal elmarasztalásával kapcsolatban, a budapesti I/I. Honvéd Gyűjtőtábor Csoport Parancsnokság részéről 1941. szeptember 16-án keltezett jelentésben találunk konkrét adatot. Az említett jelentésben - egy szökésből előkerült lengyel - Jan Adamski tizedes előadta, hogy őt Zdzislaw Seidl internált hadnagy „augusztus 18-22. között szökésre biztatta. A lengyel püspökség Veress Pálné utca 16. II. emelet alatti irodájába küldte Laski nevű lengyel paphoz, aki a szökevények részére pénzösszeget fizet ki. A szökéshez szükséges okmányok, ruhanemű beszerzéséig a Pasaréti úton bérelt lengyel diákotthonban kellett volna néhány napot eltölteni. A diákotthonnak egy lengyel [internált - L. I,] főhadnagy a gondnoka, nevét nem tudja. Seidl Zdzislaiu [...] még azt is megjegyezte - olvashatjuk a jegyzőkönyvben -, hogy [a] szöktetés elősegítésével a magyar hatóságok nem gyanúsítják, mert hiszen egy magas rangú magyar katonatisztnél lakik. [...] Tudomása van arról, hogy hasonló módon 14 lengyel szökött el Görögország felé."

176 HM. részéről már-már túlzott jelentőséget nyilvánítottak a Lengyel Katolikus Lelkészi Hivatal működésének. Az irat pro domojában ugyanis a következőket olvashatjuk: „...a szökéshez szükséges pénz, okmányok stb.-vel való ellátást a lengyel római kath. lelkészi hivatal végzi, mint a múltban is, mint ahogy ezen és egyéb politikai aktiok miatt Radonski lengy. [el] tábori püspök és személyzete annak idején megszökni kényszerült."

177 A lengyel lelkészi hivatal vezető munkatársainak, elsősorban a tábori lelkészek (például Leon Czerwinski lelkész-ezredes, Stanislaw Rzepko-Laski lelkész-őrnagy), különösképpen a hivatal püspöki rangú vezetőjének (Piotr Wilk-Wiloslawski lelkész-őrnagy) tevékenysége 1941 őszéig folyamatosan dekonspirálódott. A politikai szempontokból is ambiciózus Wilk-Wiloslawski páter olyan 174 Kuthy alezredes - a külügyminiszternek címzett - átiratában foglaltak tényszerűségük ellenére kiegészítésre szorulnak. Magyarországról a lengyel menekültek nem a németek ellen elkövetett „régi bűn" miatt evakuáltak (a tényleges okok ismeretesek). Jugoszlávia megszállása után az evakuáció csökkentett mértékben, részben más útvonalakon még hónapokig folytatódott. Vö. HL HM. 1941-21-21-4387-1921. (2541. sz. Ko. Kh.-1941.) A debreceni m. kir. VI. honvéd hadtestparancsnokság. Kémelhárító O. 1941. okt. 8. Névjegyzék. A battonyai 31./1. határvadász század 4. őrse elfogta a kiskunlacházai lengyel tiszti tábor állományába tartozó s onnan megszökött Jan Wlodarski hadnagyot, aki Románián keresztül Törökországba szándékozott kijutni. (A hadnagyot a siklósi lengyel tiszti büntetőtáborba kísértették.) Lásd még! HL HM. 1941-21-21-4391-65.566. Újabb lengyel politikai és szöktetési aktiokkal szembeni rendelkezések. 1941. szept. 18. 175 HL HM. 1941-21-21-3490-485536. 176 Uo. 1941-21-21-4391-55.482. A m. kir. I/I. Honvéd Gyűjtőtábor Csoport Parancsnokság Bp. XII. Béla király útja 59-61. [volt Fácán telep] Aldorfai Emil főhadnagy jelentése, 1941. szept. 16. 177 Uo. 1941-21-21-4391-65.566. Újabb lengyel politikai és működési aktiokkal szembeni rendelkezések (1941. szept. 18.)