Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Vonyó Anita: Kaposvár ivóvíz-ellátásának problémái a 19-20. század fordulóján (1892-1906)
kiépített vízvezetékkel, sem mély fúrású kutakkal nem rendelkezett, az artézi kút fúrásának ügye még mindig a tervezések szintjén állt, illetve a jelentés megfogalmazása szerint „közbejött akadályok miatt a fúrás abbahagyatott, a tárgyalás folyamatban van. Mivel Kaposváron nem állt a lakosság és a közületek rendelkezésére korszerű artézi kút, a meglévő fúrt kutak állagának megőrzése kiemelt fontosságot élvezett. A város képviselő-testülete 1896-ban utasítást adott néhány városi közkút karbantartásának elvégzésére, illetve megfelelő állapotuk hosszú távú megőrzésére. 18 A fúrási munkálatok megkezdésének alapfeltétele volt egy mélyreható geológiai szakvélemény elkészítése, hisz a víznyerés szempontjából legmegfelelőbb hely megtalálása volt a cél. A földművelési miniszter javaslatára a munkával, 1896 elején Szontágh Tamás budapesti geológust bízták meg, aki ez év nyarára elkészítette Kaposvár vízellátásának földtani szakvéleményét. A felmérés részleteit - melyben artézi kutak fúrása helyett inkább forrásvizek felhasználásával javasolja enyhíteni Kaposvár vízellátási gondjait - tanulmányunk végén mellékletként közöljük. A geológus szakértő által vázoltakat Szaplonczay Manó közegészségügyi szempontok figyelembe vételével elemezte, és tette meg észrevételeit. Az egészségügyi szakember osztotta a geológus nézeteit abban a kérdésben, hogy Kaposvár vízkérdését inkább forrásvíz, mintsem artézi víz segítségével kellene megoldani, mert ez a helyi viszonyok ismeretében mind minőségét, mind mennyiségét tekintve megfelelőbb, de felszínre hozatala technikailag egyszerűbben kivitelezhető lenne. 19 A geológiai és közegészségügyi elemzések eldöntötték tehát, hogy Kaposvár vízellátásának megoldása milyen irányban mozduljon el, illetve melyek a legfontosabb teendők. Fel kellett mérni, hogy a rendelkezésre álló források vízbősége hosszú távon biztosítja-e a város szükségleteit. Szaplonczay az 1 főre jutó napi vízszükségletet a 19. század végén 5 literben határozta meg, ez a város 13 000-es lakosságára vetítve naponta minimálisan 65 000 liter vízhozamot feltételezett. Próbafúrások segítségével igyekeztek meghatározni a városkörnyéki források kapacitásának mértékét. A munkálatok éveket vettek igénybe, hiszen a megbízható eredményekhez hosszantartó, alapos vizsgálatokra volt szükség. Négy forrás bizonyult a legalkalmasabbnak, az ivánfai, a kálói, az iszáki és a ballakúti. Jóllehet 1896 folyamán lényeges lépéseket tett a megye és a város, mégis az év végi kimutatásból úgy tűnt, hogy az előző évekhez képest semmiféle előrehaladás sem történt a probléma megoldása irányában. Az egyéb költségek fedezetének előteremtésén túl gondot jelentett az is, hogy igen jelentős területeket magába foglaló, magánkézben levő földterületek kisajátításáról kellett dönteni a vízvezetékek helyének kijelölésekor. „A vízvezeték ügyében a vármegyei hatóság már folyamatba tette az első lépéseket, amennyiben felhívta azokat a földtulajdonosokat, kiknek földjén a vezetékcsövek elhelyezve lesznek, a csövek letételének megengedése iránt. Úgy halljuk, hogy az első lépés is akadályokba ütközik, mert többen magas összegeket kérnek e semmiségért. " 20 1898 őszén Szigeti Gyula János, Somogy vármegye közkórházának igazgatója ismét az alispánhoz fordult segítségért, tekintettel az intézmény vízellátási problémáinak továbbra is fennálló megoldatlanságára. „Dacára annak, hogy a kórház területén hat kút van használatban, a legszükségesebb célokra sem nyerünk elegendő vizet. A kutak közül kettő baktériumok által van fertőzve, és ivási, valamint főzési célokra nem használható... a tulajdonképpeni ivás céljaira szolgáló két másik kútban már a reggeli használat után kifogy a víz. 21 A mihamarabbi megoldás érdekében 1899 nyarán Szontágh Tamás geológus, és Farkas Kálmán, a Magyar Királyi Vízépítési Igazgatóság Közegészségügyi Mérnöki Osztályának műszaki tanácsosa ismételten felmérték Kaposvár környékének víznyerési lehetőségeit. A szemle eredményeképpen bizonyságot nyert, hogy a korábban alkalmasnak vélt négy kút (ivánfai, kálói, iszáki, ballakúti) mégsem felelt meg az elvárásoknak, mert jó minőségű vizet szolgáltattak ugyan, de az általuk adott 17 Uo. 13 SML Kaposvár rt. tanácsú város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek 108/1896. 19 SML alispáni 1110/1916. 70 Kaposvár 1897. január. 25., 2. p. 21 SML alispáni 1110/1916.
