Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Vonyó Anita: Kaposvár ivóvíz-ellátásának problémái a 19-20. század fordulóján (1892-1906)
vízmennyiség elmaradt a várakozásoktól. Nehézséget jelentett az is, hogy szétszórtan helyezkedtek el a város körül, így a vezetékrendszer kiépítése óriási költségeket emésztett volna fel. A szakemberek a Kecel-hegy alatti Kapos-völgy területét vélték alkalmasnak a város vízigényeinek fedezésére. 1899. augusztus l-jén megindultak a próbafúrások az érintett területen, ám már a következő év elejére bebizonyosodott, hogy az itt található források vízmennyisége messze elmaradt a mérések által reméltektől. Az itt folyó munkálatok - igaz - nem szűntek meg, de a kutatás hangsúlya más területre helyeződött át. 22 A 19. század utolsó évének vége felé Kaposváron a vízellátás színvonala még mindig igen alacsony szinten állt. Az új évszázad hajnalán a városban továbbra is csupán próbafúrásokat végeztek, nyitott csatornák és az egészségtelen ivóvíz jellemezte a somogyi megyeszékhelyet. Kaposvár 20. századi fejlődésének egyik záloga részben a kommunális létesítmények kiépítésében rejlett. 23 A megoldás felé Miután a Kapos-völgyben folytatott kutatások nem vezettek kielégítő eredményre, ezért újabb területeket vontak vizsgálat alá. A földtani felmérések megerősítették azt a korábbi sejtést, miszerint a Toponári-völgy 24 térsége bőséges vízhozamú forrásokkal rendelkezik. A próbafúrások elvégzésére 1901-ben pályázatot írtak ki, melynek nyertese az országos hírű szakember, Zsigmondy Béla lett. 25 A vállalkozóval kötött szerződésben rögzítették, hogy három helyszínen kell megkezdeni a víznyerési lehetőségek feltárását: az elsőt a Kapos-völgyben 11,70 méter mélységig; a másodikat a Toponárivölgyben 17,50 méter mélységig; a harmadikat ugyanezen völgyben 23,50 méter mélységig. A belügyminiszter 1901. november 12-én, 123016. szám alatt kelt leiratában közölte a megye vezetésével, hiszen az érintett területekről kiemelt vízmintákat Scholz Lajos nyilvános vegyvizsgáló szakember elemezte és megállapította, hogy minőségük alapján emberi fogyasztásra maradéktalanul alkalmasak. A vizek bakteriológiai vizsgálata kedvezőtlenebb eredményt mutatott: "Bacteriológiai szempontból történt megvizsgáltatásának eredménye egyik vízre nézve sem kielégítő, amennyiben úgy a toponári-völgyi, de legfőképpen a kaposvölgyi I. fúrású kút vizében oly bactériumfajok is találtattak, amelyek a kifogástalan ivóvízben előfordulni nem szoktak. " A későbbiekben azonban kiderült, hogy nem maga a forrásvíz, hanem az azt felszínre hozó cső okozta a baktériumok jelenlétét, "...a vízszerzésre kiszemelt helyek kizárják azt, hogy célszerű berendezés és szabatos üzem mellet az onnét nyerendő vízben az egészségre ártalmas mikrobák találtassanak... a végzett chemiai vizsgálatok világosan feltüntetik azt, hogy a fúrt kutak szennyezettsége még csak szóba sem jöhet, s hogy azoknak vize chemiai szemponlból kifogástalannak mondható. Érzékek szerint vizsgálva a vizet azt friss, üdítő, színtelen, szagtalan és teljesen tisztának kell minősíteni. Hőfoka mintegy 13 Celsius fok. " 2b A vizek minőségi jellemzője mellett azok mennyiségi paramétereit is felmérték. A kutak vízhozamát a lakosság lélekszámával, illetve annak várható növekedésével kellett megfeleltetni. Farkas Kálmán számításokat végzett arra nézve, hogy a toponári kutak hozama várhatóan lépést tud-e tartani a város demográfiai növekedésével. Számításaiban az 1890-es és az 1900-as népszámlálások eredményeit alapul véve, Kaposvár lakosságát 1930-ra várhatóan 35 000 főre tette. 27 Naponként és fejenként átlagosan 7,5 literes vízfogyasztást feltételezett, de számításaiból kihagyott 15 000 lakost, akik várhatóan továbbra is fúrt kutakból fogják kielégíteni vízigényeiket. 20 000 lakossal számolva a város vízszükséglete 1930-ban tehát megközelítően napi 1500 köbméter lenne. 28 72 Bereczk 175-176. p. 23 Zádor Mihály: Kaposvár. Bp., 1964. (továbbiakban: Zádor), 207. p. 24 A Deseda-patak által kialakított völgy, napjainkban tehát ez a völgy helyes elnevezése. 25 A vállalkozóval 1901. július 27-én kötötték meg a szerződést, melyet Somogy vármegye közgyűlése 1901. augusztus l-jén 359/24638. szám alatt fogadott el. 26 SML alispáni. 1110/1946. 27 Kaposvár népessége a következőképpen alakult 1890-1930 között: 1890-ben 12544 fő; 1900-ban 18218 fő; 1910ben 24124 fő; 1920-ban 29610 fő; 1930-ban 32982 fő. 28 Bereczk 176.p.
