Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány

A szlovákiai magyarok betelepítése és a hazai németek kilelepítése közötti összefüggések Nagynyárádon 1947-1948-ban A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény

75 A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt 1946. február 27-én írta alá Budapesten Gyöngyösi János külügyminiszter és Clementis külügyi államtitkár. Az egyezmény lényege az volt, hogy „a csehszlovák kormány annyi szlovákiai magyart telepíthet át, amennyi szlovák Magyarországon áttelepülésre jelentkezik."

76 A megegyezés tulajdonképpen a paritásos lakosságcsere elvén alapult, azzal a lényegbeli sajátossággal, hogy a szlovákoknak önkéntes, ellenben a magyaroknak kötelező volt az áttelepülés. A csehszlovák tárgyalóbizottság elérte azt is, hogy az egyezményben foglaltakon kívül egyoldalúan még legfeljebb 1000 „háborús bűnöst" is kitelepíthet. A lakosságcsere lebonyolításának megkönnyítése érdekében egy vegyesbizottság létrehozásában is megállapodtak, illetve a csehszlovák kormány egy kormánybizottságot is küldhetett Magyarországra. A Csehszlovák Áttelepítő Bizottság (CSÁB) országok közötti kapcsolatokban példátlan mozgási szabadsággal rendelkezett, saját rádióadása, sőt még külön lapja is volt. A CSÁB március 4-én kezdte meg működését az országban. A munkájuk során nyárig 92 724 áttelepülésre jelentkezett szlovák személyt regisztráltak.

77 A lakosságcsere-megállapodás aláírásával azonban koránt sem jutott nyugvópontra a két ország viszonya: A csehszlovák kormány - az egyezménnyel mit sem törődve - 1946. május 7-én a Külügyminiszterek Tanácsának párizsi értekezletén a nagyhatalmak hozzájárulását kérte 200 000 magyar, egyezményen felüli, egyoldalú kitelepítéséhez.

78 A csehszlovák belügyi megbízott rendelete alapján 1946. június 17-én megindították a magyar lakosság körében az ún. „reszlovakizációs kampányt", amelyben válaszút elé állították a magyarokat: „ha kérik a „szlovák nemzetbe való visszatérésüket", azaz szlováknak vallják magukat, visszakapják állampolgárságukat, de ha nem, kiutasítják őket Csehszlovákiából.

79 Ugyanezen év októberétől megkezdődött a szlovákiai magyarok tízezreinek csehországi (általában korábban németek által lakott vidékekre) munkatáborokba való deportálása. Ezek az események arra késztették a magyar kormányt, hogy újra tárgyalásokba bocsátkozzon a lakosságcsere végrehajtásának kérdésérőL Az egyeztetések 1947 elején indultak meg és március 24-én a felek megállapodtak a lakosságcsere újraindításában. A tényleges végrehajtás április 12-én kezdődött meg. Hamarosan világossá vált, hogy a kitelepülőként számba vett szlovákok létszáma és birtoka nem állt arányban a Szlovákiában kitelepülésre kötelezett magyarok létszámával és birtokmennyiségével, így az tűnt az egyedüli kézenfekvő megoldásnak, hogy a felvidékieket a Németországba áttelepülésre kötelezett hazai németek ingatlanjain helyezik el. Az amerikai hatóságok 1946 novemberében újfent leállították a kitelepítetteket szállító szerelvények további fogadását Németország ő általuk megszállt övezetébe.

80 A magyar kormány, hogy az amerikaiakkal történő tárgyalások megindulásáig is időt - és a szlovákiai magyarok számára legfőképpen teret - nyerjen, március 31-én döntött a kitelepítésre kötelezett németek összeköltözéséről. Az 1947. április 4-én kihirdetett 4300/1947. M. E. számú rendelet lehetővé tette, hogy „mindaddig, 75 Nem térünk ki az egyezmény létrejöttének előtörténetére és a magyar-csehszlovák viszony második világháború utáni alakulásának ismertetésére sem. Ezekhez lásd! Balogh Sándor és Tóth Ágnes vonatkozó munkáit. 76 Tóth, 1993: 160. p. 77 „A jegyzékek átvizsgálásakor azonban a magyar szervek megállapították, hogy a jelentkezettek csáknem L-e nem tud szlovákul, valamint ismeretlenek, fiktív személyek és már régen elhaltak is szép számmal- több mint tízezer személy- fölkerültek a listára." Tóth, 1993 161. p. 78 A nagyhatalmak azonban ennek a morális felelősségét nem vállalták fel és nem járultak hozzá a csehszlovák tervhez. 79 Magyarok Csehszlovákiában, 1945. (Interjú Balogh Sándor professzorral). In História. 7/1996. 8. p. 80 A magyar kormány 1947. március 20-án - a Csehszlovákiával a lakosságcsere folytatásáról szóló tárgyalásokkal egy időben - fordult a SZEB-hez, hogy az amerikai hatóságokkal a kitelepítések végrehajtása során felépített nézeteltérések elsimításában a segítségét kérje.