Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány

amíg a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepülését [...] folytatni nem lehet, a 12.330/1945. M. E. számú rendelet értelmében Németországba való áttelepítésre kötelezett magyarországi németeket ideiglenesen össze lehet kötöztetni avégből, hogy a Csehszlovákiából az 1946: XV. törvénycikkbe iktatott magyar-csehszlovák lakosságcseréről szóló egyezmény alapján Magyarországba áttelepített magyarok letelepíthetők legyenek".

81 Ez a megoldás annál jobban is kézenfekvő volt, mert - mint ahogy a magyar hatóságok megállapították - „általában egy sváb birtok jobban berendezett és sokkal jobban kezet, mint a szlovák birtok. Ezen kívül a helyi telepes igényeket is ki tudjak elégíteni."

82 Tudatos telepítéspolitikai koncepció volt az, hogy a szlovákiai magyarokat mindenekelőtt Bácska, Baranya, Tolna megyék németek által lakott vidékeire kell telepíteni, mert ezeken a területeken még viszonylag alacsony volt a kitelepítettek aránya, így a magyarság szempontjából kedvező nemzetiségi összetételt lehet elérni. Semmiképpen sem tekinthető tehát véletlennek az, hogy a szlovákiai magyarokat szállító első szerelvények 1947. április 26-án éppen Baranya megye Mohácsi járásába érkeztek meg. Nyilvánvaló volt azonban, hogy az összetelepítés csak átmeneti megoldásként alkalmazható és a szlovákiai magyarok elhelyezése véglegesen csak a németség kitelepítésének árán biztosítható. A németség kitelepítésének második hulláma Miután a magyar kormány tárgyalásai az amerikai hatóságokkal a németek kitelepítésének a folytatásáról nem vezettek eredményre, „1947. június 11-én újabb jegyzéket juttatott el a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőihez, amelyben a magyarországi németek Németország szovjet megszállási övezetébe való telepítését kérte".

81 A Szovjetunió képviselőivel augusztus 5-én kezdődtek meg a tárgyalások és a felek viszonylag gyorsan megegyeztek abban, hogy Magyarország 50 000 németet Csehszlovákián keresztül a szovjet megszállási övezetbe telepíthet. A megállapodás értelmében 1947. augusztus 19-én újra megindult a hazai németek kitelepítése. A kitelepítések megindulása előtt módosították, illetve kiegészítették a magyarországi német lakosság Németországba történő áttelepítéséről szóló 12 330/1945. M. E. sz. rendeletet. Az újabb, 12 200/ 1947. Korm. sz. rendelet szerint áttelepülni köteles az a személy, aki az 1941. évi népszámláláskor magát német nemzetiségűnek vallotta, aki tagja volt a Volksbundnak, aki önként lépett be valamelyik fegyveres német alakulatba, valamint aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza. A rendelet szövege ellenére megállapítható, hogy az 1947. évi kitelepítések mindenekelőtt a németek birtokait vették célba. „Már az összeköltöztetést akciónál nyilvánvalóvá vát, hogy amíg az előző évben elsősorban a politikailag valóban kompromittálódott - Volksbund-vezetők, -tagok, SS-be belépettek - német nemzetiségű személyeket telepítettek ki, addig most szinte kizárólag az illető vagyoni helyzete lett a meghatározó. [...] A vagyoni helyzet meghatározó szemponttá válása azt eredményezte, hogy korábban már mentesített, kitelepítésre nem kötelezett személyek fölülvizsgálatát ismét elvégezték és egy részüket az ország elhagyására ítéték."

M Az - sajnos - szinte természetesnek mondható, hogy a kitelepítést majdnem mindenhol visszaélések kísérték. A végrehajtás sok helyen rajtaütésszerűén, éjszakai razzia módjára történt, ráadásul sok helyen a kitelepítést vezető oszlop vezetősége és a mentesítő bizottság ki sem vonult, így a rendeletben biztosított jogorvoslat csak írott malaszt maradt, és a lakosság ki volt szolgáltatva a karhatalmi alakulatok önkényének. Problémaként jelentkezett az is, hogy „nem vot összehangolt a ki- és betelepítő munka. A kitelepítési oszlop a betelepítő szerveket előzetesen nem értesítette, így előzetes leltározást nem végezhettek. A földalapot emiatt nagy károsodás érte."

85 Különösen úgy, hogy a karhatalom 31 Magyar Közlöny, 54/1947. S2 Tóth, 1993: 174. p. Ezzel a lépéssel tulajdonképpen a szlovákiai magyarok be- és a magyarországi németek kitelepítése de jure összekapcsolódott, így Eduard Benesnek sikerült azt elérnie, amit a magyar kormány mindig elkerülni igyekezett. 33 Uo. 176. p. 81 Uo. 179. p. 85 Füzes,1990: 39. p.