Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány

A németek kitelepítése 1946-ban A kitelepítés előkészítése A németség kitelepítésének gondolatát legkorábban és a legmarkánsabban a Nemzeti Parasztpárt vezette fel. Ők mint a magyarországi németek kollektív bűnösségének és kitelepítésének szószólói léptek fel. Az 1945. április 7-én megtartott pártnapon hangzott el Kovács Imre, a párt főtitkárának azóta hírhedtté vált beszéde: „A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen. [...] A svábokat ki fogjuk telepíteni. Távozzanak!"

54 A Magyar Kommunista Párt lényegében átvette a Parasztpárt álláspontját a kitelepítés kérdésében: „A Nemzeti Parasztpárt a magyar nép lelkéből beszélt, mikor kiadta a jelszót: Ki az országból a sváb hazaárulókkal!"

55 A Független Kisgazdapárt differenciáltabban ítélte meg a kitelepítés kérdését; különböző kategóriák felállítását javasolták. A Szociáldemokrata Párt volt az, amely óvott az elhamarkodott döntésektől, illetve elítélte a kitelepítést mint a kollektív felelősségre vonás elvének alkalmazását. A koalíciós pártok 1945. május 14-én tárgyalták a pártközi értekezleten a németség kitelepítésének a kérdését. Itt Erdei Ferenc javaslatára „a pártok képviselői megegyeztek a kitelepítés tényében az SZDP kivételével -, hogy ezt lehetőleg úgy kell megvalósítani, hogy a németség minél szélesebb körét érintse. A nagyhatalmi állásfoglalás bizonytalanságait, -kész helyzet teremtésével - svábok tömeges internálása, táborokba telepítése - kívánták befolyásolni. "

56 A Nemzethűséget Vizsgáló Bizottságok működése 1945 folyamán történt egy kísérlet a magyarországi németség második világháború alatt betöltött szerepének egyénenkénti felülvizsgálatára. 1945. július l-jén jelent meg a 3820/1945. M. E. sz. rendelet, amely a német lakosság múltbéli politikai magatartásának egyénenkénti felülvizsgálatáról intézkedett. A rendelet kimondta, hogy azokban a járásokban, „amelynek községeiben a lakosság számottevő része az elmúlt években hitlerista (volksbundista, fasiszta, nyilas) magatartást tanúsított [...] nemzethűségi szempontból való megvizsgálása céljából egy vagy több járási bizottságot kell felállítani."

57 A bizottság megvizsgálta a település 16 éven felüli német lakosságát és róluk a rendelet 4.§-a alapján a következő megállapításokat tehette: 1. : A vizsgált személynek vezető szerepe volt egy hitlerista (volksbundista, fasiszta, nyilas stb.) szervezetben illetve az SS fegyveres alakulataiba önként lépett be. 2. : A vizsgált személy hitlerista szervezetnek volt a tagja illetve ismét felvette német hangzású családi nevét. Ebben az esetben az illető családtagjai mentesíthetők voltak a határozat következményei alól. 54 Weidlein Johann: A magyarországi németség küzdelme fennmaradásáért. Dokumentáció 1930-1950. Heidelberg, 1996. 290.

p. Suevia Pannonica. Johann Weidlein (1905-1994) művei feltétlenül kellő kritikával kezelendőek. Weidlein életében óriási törést jelentett az ország elhagyásának kényszere. A németség kitelepítését Magyarországról olyan igazságtalanságnak élte meg, amelyet élete végéig nem tudott feldolgozni, ezért munkáiban erőteljes magyarellenesség figyelhető meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Kovács Imre az emigrációban revideálta korábbi álláspontját, sőt kifejezetten kereste a kapcsolatot a kitelepítettek németországi szerveivel, akikben partnert látott a magyarországi változások előkészítéséhez. 55 Uo. 294-295.p. 56 Tóth, 1993: 33.p. Az értekezlet annak ellenére határozott így, hogy Bibó István, aki ezekben a hónapokban a Belügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának a vezetője volt, már megírta a német kérdéssel kapcsolatos memorandumát, amely a kitelepítés és a németséggel való bánásmód hazai és külhoni következményeire hívja fel a figyelmet. Egyébként Erdei is kifejezi azon aggodalmát, hogy a németek kitelepítése „visszaüthet" a kormányra. Bibó István mellett Kertész István, a Külügyminisztérium béke-előkészítő osztályának vezetője is élesen elítélte a németség kitelepítését, és a kitelepítési rendeletet a zsidóellenes határozatokhoz hasonlította. A magyar katolikus egyház feje, Mindszenty József is több ízben erőteljesen tiltakozott a németség rovására foganatosított intézkedések ellen. 57 Magyar Közlöny 65/1945.