Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány

A szervezet a kezdeti sikerek után 1941 januárjától már nem bizonyult vonzónak a falu lakossága számára. A plébániatörténet tanúsága szerint 1943-ban a helybéli németség 85 %-a, tehát a túlnyomó többsége hűséges maradt a hazához, és az iskolában sem tűrte a tisztán német nyelvű tanítást, holott az 1941 februárjában kiadott népiskolai rendelet értelmében lehetősége lett volna olyan tantervtípust választania, amely szerint a magyart csak mint kötelező idegen nyelvet kellett volna az iskolának oktatnia. A 120 nagynyárádi tanköteles fiatal közül is csak hat volt olyan, akiket a szülei a németbólyi, a Volksbund által működtetett „német polgári" iskolába írattak be. 1943 folyamán a faluból mindössze heten jelentkeztek önként az SS fegyveres alakulataiba. Az 1944-ben, az SS-be történő kényszersorozás elől tömegesen jelentkeztek - akiknek még volt lehetőségük, de legfőképpen idejük - a Magyar Honvédség kötelékeibe önkéntesnek. Hogy miért? Egy egykori önkéntes fogalmazta: „Bár német volt az anyanyelvünk, magyarok voltunk. Magyarnak tartottuk magunkat."

9 A szovjet megszállás időszaka 1944 novemberében-decemberében, még mielőtt a belpolitikai - a pártok közötti - viták kibontakozhattak volna a hazai németség világháborús szerepének értékeléséről és az esetleges felelősségre vonás módjáról és menetéről, a Szovjetunió nekilátott a jó előre előkészített akciójának kivitelezéséhez, és ezrével kezdte a magyarországi németeket a saját lágereibe szállítani. ,A Szovjetunióban a német munkaerő igénybevételt a jóvátétel egyik formájának tekintették. A szovjet hadsereg által deportált németek tízezreivel az ország munkaerő - szükségletét igyekeztek biztosítani."

10 A németséget „közvetlen hátországi munkára" a szovjet katona parancsnokság 1944. december 22-én kelt 0060. számú hadparancsának értelmében mozgósították. A szovjetek a városi és községi, valamint a járási közigazgatás által összeállíttatott listák alapján hurcolták el a német származású egyéneket." ,A férfiakat 17-45 között, a nőket 18-30 év között vitték el."

11 A parancs nem közölte az érintettekkel az igénybevétel valós célját. A hatóságok cinikus módon csak „kicsi munkát - malenkij robotot" emlegettek. Az embereknek azt mondták, hogy kukoricatörésre mennek a Bácskába, vagy megrongálódott hidakat, utakat hoznak rendbe és az egész munka nem fog néhány napnál tovább tartani. Csak amikor a gyalog megtett út után elértek a nagyobb városokban - mint Bácsalmás, Baja, Pécs - létrehozott központi gyűjtő táborokba, közölték velük, hogy a transzportok valódi célja a Szovjetunió lágerei lesznek. Az egész akció diktátum jellegére jellemző, hogy a frissen megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány is csak később értesült az eseményekről. A kormány, bár tárgyalásokba bocsátkozott a Debrecenben székelő szovjet katonai parancsnoksággal, valamint Erdei Ferenc belügyminiszter 1945. január 5-én e tárgyban kiadott rendelete próbálta meg az eseményeket bizonyos szervezett keretek között tartani,

13 nyilvánvaló volt, hogy a kormány a végrehajtás során csak asszisztálni tudott. Még a kommunista párt vezetőit is meglepte a szovjetek akciója és nehezményeztek annak drasztikus végrehajtását.

14 Füzes Miklós becslése szerint az 1945 nyaráig tartó transzportokkal 60-65 ezer magyarországi németet hurcoltak el szovjet munkatáborokba.

15 A front 1944. november 26-án vonult át a falun; a szovjet megszálló csapatok is ekkor érkeztek Nagynyárádra. A községbe december 31-én érkezett a mozgósító parancs. Féth Péter (1925) így emlé9 Hohmann János (1923), szóbeli interjú. Felvéve: Nagynyárád, 2001. szept. 8. 10 Tóth Ágnes, Telepítések Magyarországon 1945-1948 között. Kecskemét, 1993. (a továbbiakban: Tóth, 1993.) 21.p. 11 A szovjet katonai parancsnokok mindenütt ragaszkodtak a német származás alapján történő igénybevételhez, mert csak így remélhettek kellő számú munkaerőt. így kerültek fel a listákra olyan német származású személyek is, akik nevüket már régen magyarosították, és már nem is tudtak németül. De ugyanúgy erre sorsra jutottak a Volksbundnak ellenállók és a Hűségmozgalom tagja is. Az egyes listák összeállításánál természetesen a korrupció is komoly szerepet játszott. 12 Fehér István: A soknemzetiségű Baranya a 20. században. Pécs, 1996. (a továbbiakban: Fehér, 1996) 149. p. 13 A rendelet viszont annak ellenére elhallgatta a szállítmányok valódi célját, hogy a kormány tagjai már tudtak arról. 14 Vö. Révai József 1945. január 7-én Rákosi Mátyásnak Moszkvába küldött jelentését. In: Tóth, 1993. 24.p. IJ Miklós, 1991. 96. p.