Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány

kezik: „1944 Szilveszterén érkezett a parancs Mohácsra a Vörös Hadseregtől, hogy el kell menni robotra. De hát ez nem robot volt, ez hamis volt; ez az át Oroszországba vezetett. Jött a bíró, doboltak is, hogy férfiak 17-45, nők 18-30 éves korig, kivéve akinek 2 évnél fiatalabb gyermeke van, menniük kell Bajára robotra, onnan pedig tovább a Bácskába kukoricát törni. (...) A papíron úgy volt, hogy 14 napi élelmet vigyünk magunkkal. [...] Már útközben hallottunk különböző híreket. Alsónyéken, az utolsó Baja előtti faluban megáldunk és ott a vörös őrök már mondták, hogy emberek ebből Oroszország lesz, ez a transzport Oroszországba megy... " Sok nyárádi már Alsónyékig sem jutott el. Az emberek vagy ösztönösen megérezték, hogy ebből jó nem sülhet ki, vagy a kósza híreknek volt foganatja és ezért fordultak vissza. Féth Péter azok közé tartozott, akik nem fordultak vissza: „Mi férfiak, akik még maradtunk, elmentünk a Dunáig. A híd fel volt robbantva. [...) Rengeteg ember volt a folyóparton, több ezren lehettünk. A parton egy orosz tiszt állt, aki elkiáltotta magát: „Nyemszki - erre! Magyarszki - arra! " Ez a felszólítás már önmagában nem jelentett semmi jót. Áthajtottak bennünket egy pontonhídon, ahol az oroszok folyamatosan vitték el az emberek. Staub Jánosnál voü a nagynyárádiak listája, de már a fele sem volt ott azoknak, akik a listán szerepeltek. [...] Nagynyárádról sokat mentek ki Oroszországba, sokan nem is jöttek vissza. Napokig utaztak étlen-szomjan a zsúfolt vagonokban... " Nagynyárádról az elhurcoltak

16 több évet töltöttek el a szovjet lágerekben, ahol sorstársaikhoz hasonlóan embertelen körülmények között éltek és dolgoztak. A legtöbben - igaz - különböző időpontokban, de hazajöttek. Tíz nagynyárádi férfi nem tért vissza többé. A földreform hatása és az azzal összefüggő telepítések Nagynyárádon 1945-1946-ban Az 1945-ös földreform Az 1945. március 15-én kihirdetett 600/1945. M. E. sz. földreformról szóló rendelet 4. szakasza kimondja, hogy „teljes egészében és nagyságában való tekintet nélkül el kell kobozni a hazaárulók, a nyilas, a nemzetiszocialista és egyéb vezetők, a Volksbundtagok, továbbá a háborús és népellenes bűnösök földbirtokait."

17 Ennek a rendeletnek különleges a jelentősége a magyarországi németséget a második világháború után jogaiban korlátozó intézkedések között. „Elsősorban azért, mert a kormány és a pártok kollektív bűnösséget és ezzel együtt kollektív büntetést elhárító nyilatkozati ellenére ezzel a rendelettel a hazai német lakosság széles rétegeinek vagyoni korlátozása vált lehetővé, tekintet nélkül a személyes felelősségre, és a külön lefolytatott egyéni eljárásokra. Másrészt azért, mert első ízben ennek a törvénynek a segítségével próbáltak teljesen eltérő célokat - nevezetesen a földbirtokreform végrehajtását, és a háborús bűnökkel vádolható német nemzetiségű személyek megbüntetését - összekapcsolni és megvalósítani. A különböző célkitűzések így egymás függvényévé váltak."

18 Nyilvánvaló, hogy a földreformtörvény része, és egyben első állomása azoknak a korlátozó jogszabályoknak, amelyeket a törvényalkotók a magyarországi németeket a második világháborúban betöltött szerepük megtorlása ürügyén, az égető bel- és külpolitikai problémák megoldására használták fel. Ez a szemléletmód jellemző a tárgyalt korszakban a jogalkotásra és a közgondolkodásra. A földreform végrehajtásával egyidejűleg vált aktuálissá a vezető politikai körökben a németség kitelepítésének kérdése is. A kitelepítés ügyét ekkor még elsősorban nem a németség „fasiszta és hazaáruló" részének megbüntetése, hanem „a földreform kapcsán településre jelentkezett tiszántúli nincstelenek tömege, a szomszéd államokból érkező nagyszámú menekült és a bukovinai székelyek elhelyezésének problémái tartották felszínen."

19 A földreformtörvény ugyanis lehetővé tette, hogy azokat, akiknek az igényeit helyben nem lehetett kielégíteni, csoportos telepítéssel máshol juttatják földhöz. A „máshol" tulajdonképpen olyan területet jelentett, „ahol hazaárulás, háborús vagy népellenes 16 Számuk hozzávetőlegesen 30 fő volt. 17 Magyar Közlöny. 10/1945. 13 Tóth, 1993. 28. p. 19 Uo. 29.p.