Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gyenesei József: Kísérletek a vármegyei közigazgatás megreformálására az 1920-as években (Első közlemény) Forrásközlés

vényhatósági bizottság elfogadhatatlannak tartotta a virilizmus eltörlésének és az általános választójog bevezetésének szándékát, amiről valójában, mint láttuk, nem is volt szó.

34 Szatmár vármegye határozata leszögezte, hogy a legfontosabb feladat Magyarország nemzeti alapon történő újraépítése, amely során szükség lesz erőink összefogására. Ennek kapcsán szólt a vármegye meggyengítésének szándékáról: „...szabad-e tomboló viharral küzdő hajónkat megbontanunk, mielőtt a fenyegető veszély elől biztos révbe jutottunk volna?" A csonka megye képviselői azt javasolták, hogy:„...ősi intézményeink, nemzeti örökségeink felöl csak akkor rendelkezzünk, hogyha jövőnk, sorsunk már végleg meg lesz pecsételve."

35 Tolna vármegye a kormányfőhöz és a törvényhozáshoz címzett feliratában kérte annak szem előtt tartását, hogy a törvényhatóságok újjáalakítása ne a Friedrich-féle választójogi rendelet, hanem olyan jogszabály alapján történjék, amely minden demagógiától mentes keresztény nemzeti polgári uralmat juttat érvényre.

36 Az 1920. december 14-én kelt közgyűlési határozat tanulsága szerint az önkormányzati képviselet szélesítésével kapcsolatos elképzelésekkel Veszprém vármegye közönsége sem értett egyet, mert véleménye szerint azok az elemek, amelyek a törvényhatósági bizottságokban a hatályban lévő szabályozás alapján helyet foglalnak, nem egy társadalmi osztály érdekeit képviselik, hanem „értelmiségüknél" és közéleti pályára neveltségüknél fogva az egyetemes közérdek kielégítésén munkálkodnak, melynek áldásaiban a haza minden polgára érdeme szerint részesülhet. Úgy vélekedtek, az újonnan bekerülő elemek kevesebb ismerettel rendelkeznek, mint amennyire a törvényhatósági bizottság hatáskörébe utalt kérdések helyes elbírálásához szükség lenne. Továbbá állították, hogy a leendő új képviselők - kellő szabadidő híján - nem is vágyódnak a mindennapi elfoglaltságuk mellett ilyen természetű megbízatások betöltésére. Az önkormányzati képviselők ezen csoportja „az önálló gondolkozásra és müködhetésre kellő neveléssel és így ítélőképességgel nem bírva, a lelketlen demagigiának [sic!] eshetik áldozatul rni által közvetve mód és alkalom nyílik oly elemek érvényesülhetésére, melyek nemzet és hazaellenes eszmék szolgálatába szegődnek."

37 Somogy vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1921. február 8-i közgyűlésén tárgyalta Csanád, Komárom, Mosón, Csongrád, Abaúj-Torna, Bereg, Esztergom, Tolna és Veszprém vármegyéknek a törvényhatósági választójog reformja tárgyában született feliratait. A vármegye közönsége teljes mértékben egyetértett az állásfoglalások tartalmával, ennek megfelelően kérelmezte, hogy a Nemzetgyűlés az erre vonatkozó törvényjavaslatokat vegye le a napirendjéről.

38 Az alábbi események ugyan nem képezték szerves részét a közigazgatási reformmal szemben kibontakozott mozgalomnak, de mindenestre jól érzékeltetik az akkori közállapotokat. Zala vármegye önkormányzati testülete politikai jogával élve 1920. december 14-ei közgyűlésén feliratot intézett a kormányzóhoz, melyben kijelentette: „Zala vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése fájdalommal látja, hogy a Nemzetgyűlés hivatásának megfelelni nem képes és az ország nemzeti, erkölcsi és gazdasági feltámadását előmozdítani nem rúdja." A kormánybiztos-főispán a határozatot az 1886. évi XXI. törvénycikk 57. § B. k. pontjára való hivatkozással felterjesztette a belügyminiszterhez, aki a felülvizsgálati eljárás eredményeként törvénybe ütközőnek nyilvánította és megsemmisítette a közgyűlési deklarációt. A miniszter indoklásában elismerte, hogy a vármegyéknek jogukban áll a közérdekű eseményeket az alkotmányosság keretei közt bírálat tárgyává tenni, de arra nem jogosultak, hogy a Nemzetgyűlésnek, mint az 1920. évi I. törvény 2. §-a szerint a magyar állami szuverenitás törvényes képviselőjének a munkaképességét elbírálják, erre ugyanis csak az államfő hivatott. Az 1907. évi LX. törvénycikk 7. §-a biztosította jogorvoslati lehetőség alapján a zalaiak kérelmezték megsértett autonómiájuk helyreállítását, ehelyett Ferdinandy egy körrendeletet tett közzé a törvényhatóságok politikai jogkörének helyes értelmezéséről, melyben fenntartotta a Zala megyei határozattal kapcsolatos korábbi álláspontját.

39 A törvényhatósági bizottság ezt követően panasszal 34 Uo. ua. alapsz. 23207/1920. iktatószámú irat. 35 Uo. ua. alapsz. 3615/1921. iktatószámú irat. 36 SML alispáni 9288/1920-as alapszámhoz tartozó 727/1921. iktatószámú irat. 37 Uo. 727/1921-es alapszámhoz tartozó 1448/1921. iktatószámú irat. 38 SML Kgy. jkv. 8/1920. 39 7191/1921. B. M. számú körrendelet. In Magyarországi rendeletek tára 1921. Bp., 1922. 490-492. p.