Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gyenesei József: Kísérletek a vármegyei közigazgatás megreformálására az 1920-as években (Első közlemény) Forrásközlés

lizált közigazgatási struktúra eszméjét.

27 Baranya vármegye közönsége pedig kimondta, hogy az ország alkotmányának és a közszabadságoknak mindenkori biztosítéka csak az egészséges, erőteljes és intézményes tartalommal megtöltött s ebben a kormány szerveitől is független önkormányzat lehet. Ennek megfelelően: „A haladást minden esetben csak az önkormányzat fejlesztése és kiépítése felé ismeri el és mindent, mi az önkormányzat ellen irányul, reakcziónak és absolutistikus irányzatnak ítél, amivel szembe helyezkedni mindenkor kötelességének fogja ismerni. "

28 Egyetértő határozatot küldött a somogyiaknak Sopron vármegye és Kecskemét városa is.

29 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye képviselői az 1920. október 12-én tartott közgyűlésükön tiltakozásukat fejezték ki az ellen, hogy avatatlanok hozzá nem értő kézzel megbolygassák a vármegye intézményét: „A forradalom és bolsevizmus ősi alkotmányunknak csaknem minden intézményét feldúlta, a jogfolytonosságot érintetlenül csupán két intézményünk őrizte meg, a bíróság és a vármegye. Megbocsájthatatlan bűn lenne, ha a viharokat kiállt és faji és nemzeti jellegünket legjobban megőrző alkotmánybiztosítékunkat magunk sietnénk lerombolni."

30 Ferdinady tervezetének nyilvánosságra kerülését követően gyors ütemben bontakozott ki a vármegyék országos méretűvé szélesedő reformellenes mozgalma. „Válságos, rendkívüli idők az ország figyelmét rendesen a vármegyére irányítják, a nemzeti erőnek erre a kiapadhatatlan forrására. Ilyenkor a vármegye, mint a mesebeli csodakő, vagy mint a rádium, felragyog és világosságot áraszt maga körül. [...} Ma újra hallatja szavát a vármegye, amikor azt hiszi - hazáját féltő ctggódássaL hogy kockán forognak ősi hagyományai. "

3I A törvényhatóságok közönsége keserű és felháborodott hangvételű feliratok sokaságában hazafias aggodalommal tiltakozott Horthy kormányzónál, a kormánynál és a Nemzetgyűlésnél a tervezett változtatások ellen. A reformok szükségességét a vármegyék ugyan elismerték, de azok időszerűtlenségére hivatkozva egyúttal kérték a törvényjavaslatoknak a napirendről való levételét. Kijelentették, hogy a vármegyének, mint a legerősebb nemzeti intézményünknek a lebontása még békeidőben sem javasolt, nemhogy a mostani zavaros időkben, amikor a világháború és a forradalmak következében szétzilálódott ország jogrendjének helyreállításában, a konszolidáció megteremtésében az alkotmány e bevált védőbástyája zászlóvivő szerepet vállalt. A közigazgatás átalakításának elhalasztása mellett szólt, hogy a vármegyék szerint: „A Nemzetgyűlés keletkezésénél és összetételénél fogva csak egy kényszerűségből létesített átmeneti intézménynek tekinthető, amelynek hivatása a rommá vált alkotmány felépítése és a jogfolytonosság helyreállításához szükséges intézmények létesítése. Első kötelessége a törvényhozó hatalom megalkotása és majdan ennek lesz joga az épen megmaradt intézmények szükséges és korszerű megreformálása. A Nemzetgyűlésnek tehát, amely csupán a jogrend helyreállítására és a folyó ügyek elintézésére vállalkozott az évezredes állami létünk legerősebb pillérének a vármegyei intézménynek megváltoztatására ethikai jogalapja nincsen. "

31 A belügyminiszter javaslata a vármegyék számára elfogadhatatlan volt, mert a tervezet a törvényhatósági bizottságok újjáalakítását „a kellő vagyoni és értelmi korrektívumok" alkalmazása nélkül, a „legszélesebb körű" választójog alapján képzelte el. Ugyanakkor a virilista tagsági jogosultságot is a „választás esélyinek" akarta kitenni, pedig - mint állították - a virilizmus volt az, ami eredeti alakjában biztosította a középosztály érvényesülését, jelentette a közügyek önzetlen szolgálatát, a kulturális fejlődést és a szociális haladást.

33 A törvényhatósági reformjavaslat előkészítésben az érintettek nem vehettek részt, a tervezetről a belügyminiszter előzetesen nem kérte ki a szakkörök véleményét, elmaradtak az ilyen esetekben korábban már megszokott sajtóismertetések, viták, hozzászólások. Ezzel magyarázhatjuk, hogy egyes vármegyék még irányelvek szintjén se ismerték pontosan a törvényjavaslatot, amely ellen tiltakoztak. Példa lehet erre Csanád vármegyének a Nemzetgyűléshez intézett felirata, melyben a tör27 SML Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai (a továbbiakban: alispáni) 9288/1920-as alapszámhoz tartozó 13664/1920. iktatószámú irat. 28 Uo. ua. alapsz. 15180/1920. iktatószámú irat. 29 Uo. ua. alapsz. 22826/1920. és 16151/1920. iktatószámú iratok. 10 Uo. ua. alapsz. 23203/1920. iktatószámú irat. 31 A nemes vármegye. In MK. 1921. febr. 20. 1. p. 32 SML alispáni 9288/1920-as alapszámhoz tartozó 23203/1920. iktatószámú irat. 33 Uo. 727/1921-es alapszámhoz tartozó 24877/1920. és 26723/1920. iktatószámú iratok.