Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Gyenesei József: Kísérletek a vármegyei közigazgatás megreformálására az 1920-as években (Első közlemény) Forrásközlés
halasztást. Ilyennek tartotta elsősorban az önkormányzati közületek legfőbb akaratnyilvánító szervének, a törvényhatósági bizottságnak az újjáalakítását. E részleges reformot azért tartotta szükségesnek, mert álláspontja szerint a hatályban lévő jogszabályok már nem állnak összhangban a megváltozott életviszonyokkal, így lehetőséget nyújtanak arra, hogy a közönség képviseletét olyan elemek is elláthassák, akiknek az önkormányzati élettel nincs mélyebb kapcsolatuk. E jelenség következményeit úgy összegezte, hogy a hamis képviselet miatt nem ismerik el a törvényhatósági bizottságot a közösség akaratát képviselő szervnek, amelynek ebből következően nincs tekintélye, nincs ereje, és így működése sem eredményes. 14 A törvényhatósági bizottság tagjainak száma jóval kevesebb lett volna a korábbinál. A javaslat a vármegyei törvényhatósági képviselők számának felső határát 600 helyett 300-ban állapította meg úgy, hogy 8000 lakosra essék négy bizottsági tag. A belügyminiszter e jelentős létszámcsökkentést indokoltnak tartotta, mert mint mondta: a nagy taglétszám mellett nehézkes a testület tárgyalása és kisebb a tagok felelősségérzete. 15 A törvényhatósági bizottság fele részben a választott tagokból, fele részben pedig a legtöbb adót fizető állampolgárok képviselőiből tevődött volna össze. A tervezet alapján tagjai lettek volna az önkormányzati testületnek megbízatásuk időtartama alatt a vármegye területén megválasztott nemzetgyűlési képviselők is, akik így a legközvetlenebbül szerezhettek volna tudomást a törvényhatóság közéletének kívánalmairól és bajairól. A törvényjavaslat megvonta az ülési és szavazati jogot a vármegyei aljegyzőktől, a tiszti ügyészektől, az árvaszéki ülnököktől és a levéltárnokoktól, ugyanakkor a vármegyei mezőgazdasági bizottság elnökének biztosította, hogy e jogosultságokkal részt vegyen a törvényhatósági bizottság közgyűlésein. 16 Ferdinandy az önkormányzati testület összetételét eredetileg egy háromkúriás rendszer szerint képzelte el, úgy, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak egyharmadát a legtöbb adót fizetők, egyharmadát a legalább 250 korona földadót fizetők, egyharmadát pedig a választott tagok alkották volna. A minisztertanácsi tárgyaláson azonban ezt a változatot nem fogadták el. 17 A javaslat aktív választójogot kívánt biztosítani minden férfinak, aki legalább 10 évnyi magyar állampolgársággal rendelkezett, betöltötte életének 24. évét és legalább 6 éve a vármegye területén lakott. A törvényhatósági bizottság tagjai is csak férfiak lehettek volna, esetükben is megkövetelték volna a 10 év állampolgárságot, a 6 éves helyben lakást, továbbá a 26. életév betöltését, illetve az írni és olvasni tudást. Az ily módon meghatározott feltételek - a javaslat ellen tiltakozó vármegyei nemesség állításával, de a tervezet szóhasználatával is ellentétben - ugyan nem eredményezték volna az általános választójog megvalósulását, de mindenesetre az önkormányzati képviseletet demokratikusabb irányba mozdították volna el. 18 „Egybevetve a választói és a választhatási jogosultság kellékeit azt hiszem, - írta a belügyminiszter - a javaslat a leghelyesebb középúton halad. Tágítanunk kell az elavult régi korlátokon, de viszont vissza is kell térnünk a túlságosan széles választójog alapjáról amelyre a nagy tömegek még nem érettek meg kellőképpen. " 19 A nők aktív és passzív választójogának kérdéséről szólva Ferdinandy kifejtette, hogy nem vezetne jóra az úgynevezett uralkodó eszméknek és a külföldi példáknak a kellő mérlegelés nélküli követése. Ehhez még hozzátette, hogy a magyar közönség szemében a nők választójoga általában nem rokonszenves, mert az ellenkezik a „magyar néplélekkel". De nem is volna indokolt, mint mondta, hogy a nők választójoga a túlnyomó részben közigazgatási hatáskört betöltő önkormányzati képviseletek megalakításánál érvényesüljön, ennek működése ugyanis a nők élethivatásától annyira távol áll, hogy abban gyakorlatilag sem szerezhetnének jártasságot. 20 A bizottsági tagságból kizáró okokat a javaslat a korábbi törvényes rendelkezések11 Uo. 15 Uo. 16 Uo. 17 Csizmadia 350. p. 13 Az 1920-ban hivatalba lévő önkormányzati testületek megválasztására még a világháború előtt az 1874. évi törvény alapján került sor, amely körülbelül a lakosság 6%-ának biztosított szavazati jogosultságot. A Ferdinandyféle javaslat alapján törvényhatósági választójogosultsággal rendelkezők arányát jelenleg nem ismerjük, de az biztos, hogy a tervezet jelentős emelkedést hozott volna ezen a téren. 19 Irományok V. kötet, 149. sz. 20 Uo.
