Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Gőzsy Zoltán: Pesty Frigyes helynévgyűjtésének tanulságai
A legtöbb esetben azonban a helyi hagyományok, „traditiók", „mendemondák" alapján dolgoztak a jegyzők. Vagy önállóan válaszolták meg a kérdéseket, vagy helyi idősek, öregek tájékoztatását kérték, a „régi öregebbek nyilatkozatát". Általában összehívták azokat a személyeket, akik képesek lehettek a hagyományok felelevenítésén, majd a tanácskozás alapján állították össze a kérdőívre adott válaszokat {„község öregei összehivatván, jelen adatok az ő állításuk szerint szerkesztettek bizonyítjuk."), 37 Történészi szemléletet feltételeznek az adatközlők forráskritikára vonatkozó megjegyzései (a Somogy megyei Városhidvégnél például „csak a' nép véneitől hallott liagyományt históriai eseményekkel egy behasonlítva jegyezhetni fel"). 38 Az mindenképpen szubjektivitást feltételez a leírtakkal kapcsolatban, hogy helyi személyek írtak meg saját településekkel kapcsolatos történeti eseményeket és jellemezték saját helységüket. Saját tapasztalataik, megélt életük alapján válaszoltak a kérdésekre és egészítették ki azokat mindazzal, amit fontosnak, említésre méltónak tartottak. Személyes beszámolójuk arra ad választ, hogy egyes nagyobb történelmi eseményekre a kis közösség emberileg milyen reakcióval volt képes felelni, milyen hatást gyakoroltak rájuk objektív folyamatok. 39 Különösen érdekesek azok a leírások, amelyeket az adott településen szolgálatot teljesítő, de nem onnan származó személyek készítettek el, még pedig úgy, hogy ebből a munkából kihagyták a helyi lakosságot. Ők ily módon külső szemlélőként ítélték meg a helységet, illetve annak lakosait, és így olyan megjegyzésekkel is gyarapították a leírásokat, melyeket helyi születésű személyek minden bizonnyal nem írtak volna le. Ezekben az esetekben, bár ugyanazt a forrástípust használták, mégis egészen más műfajjá válik. E „krónikásokkal" kapcsolatban pedig azt állapíthatjuk meg, hogy jóval erőteljesebben érvényesült esetükben az értelmiségi lét, s személyük erősebb szűrőt jelent a hagyományozásnál. Kercseligeten a helyi plébános 40 végezte a gyűjtést. A lakosság értékelésénél kitér a korábban letelepült „svábokra", akikről leírja, hogy a „Földes Uraiknak szorgalma folytán, majd mindanyi megtanulta a' magyar hazai nyelvet beszélni, és érteni" és „a' ruházatbani viselet is magyar parasztot megilletőre változtatta, megtartván mégis a facsizma használatát minek télen nagy hóban, ősszel nagy sárban, czélszerúbb hasznát tapasztalja, amannál." Ez az asszimilálódott népcsoport azonban a plébános szerint mégis sokban különbözött az itt élő „tors magyar fajták"-tói, akik „szelídek, és tisztelik a' törvénszerüséget, és nemes érzéssel bírnak." Ugyanis az elmagyarosodott svábok „Nyugtalan vérüek, egyedül magukat alítják hazafiaknak, mindent mást jövevénynek mondanak." 41 Az országos jelentőségű eseményeknek a településekre gyakorolt hatása mellett betekintést nyerhetünk az emberi élet menetét befolyásoló gazdasági (ipartelepítés, mezőgazdaság), ökológiai (fürdőlehetőség, gyógyvizek, források, kutak, természeti jelenségek), demográfiai (benépesítés, elvándorlás) fejleményekbe is. A leírások több esetben említenek vallási, etnikai problémákat (Szatmárban, Békésben negatív a románság, olykor a cigányság megítélése, 42 ugyanakkor a magyarságot, és főleg a németséget a szorgalmával, munka iránti elkötelezettségével tüntetik ki). Somogyban vallási problémákról nem olvashatunk, a legtöbb esetben csak a helyi lakosság felekezeti megoszlásáról kapunk tájékoztatást. Kivételt képez a Felsősegesdnél olvasható megjegyzés, mely szerint a község határában található ókori és középkori pénzérmék „többnyire Zsidó kézre kerülnek, és elvesznek", 43 illetve Fonó község37 Pesty, Somogy, 255. p. 38 Uo. 363. p. 39 Vö. Gyáni Gábor: A hétköznapok historikuma. In A hétköznapok historikuma. Szerk. Dusnoki-Draskovich József, Erdész Ádám Gyula, 1997. 13. (A továbbiakban: Gyáni, 1997.); Szíjártó M. István: Történeti antropológia és mikrotörténelem. Az új társadalomtörténet. Buksz 2000. 156. p. 40 Varga János 1853 óta volt Kercseligeten plébános. Pfeiffer, 1062. 41 Pesty, Somogy, 165. p. 42 "...hideget, meleget, és dolgot kerülő czigány lakóiról..." Pesty Frigyes Helynévtárából. Békés megye Pesty Frigyes helynévgyűjteményében. Bev., jegyz. közread.: Jankovich B, Dénes. Békéscsaba, 1983. 22. (a továbbiakban: Pesty, Békés.) Somogyban ugyanakkor egyetlen negatív jelzőt sem olvashatunk, és szinte csak munkájukkal kapcsolatban említik a cigány lakosokat. 43 Pesty, Somogy, 102. p.
