Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gőzsy Zoltán: Pesty Frigyes helynévgyűjtésének tanulságai

nél: „ezen Községet mind magyar nép lakja egy zsidó szinte ezen községben, meg nem szenvedek a zsidót, vagyon magáknak egy kiválasztot emberük, ez a Korcsmáros Trafikos és mészárosak. "

44 A szubjektivitás érhető tetten olyan esetben is, amikor a birtokosokat általában csak megemlítik, negatívan pedig szinte egyáltalán nem minősítik. (Holott ez érdekes például olyan település esetében, mint Szigetvár, ahol 100 éve folyamatos és elkeseredett pereskedés és konfliktus jellemzi a birtokos és a város viszonyát).

45 Ahol azonban kedvező volt a település és a birtokosok kapcsolata, ott kiemelték, dicsérték tevékenységüket (Szatmár vármegye esetében a gróf Károlyi család népesítő-, ipartelepítő birtokpolitikáját hosszasan méltatta szinte minden helység). A lejegyzett beszámolókból jól körülhatárolt egységek (egy település vagy településrész közössége, családok, sőt egyének) élete, története és kisebb csoportok, egyének társadalmi kapcsolatai is nyomon követhetőek. Feltárulnak számunkra egyes helységeken belüli viszonyok, szokások, több település, régiók együttélése és annak mikéntje. Megtudhatjuk, melyik települést honnan telepítették, esetenként, hogy a szomszédos falvak lakói, hogyan hívták, csúfolták egymást {„csúf nevek; csúfságul neveztettek"). A Somogy megyei Pamukkal kapcsolatosan írták például: „Pamuk guny névvel Homoknak is hivatik azon okbul mivel területe homokos.")

46 Arról is olvashatunk, milyen konfliktusforrások, vagy „ősi" ellentétek terhelték egyes településeket. Mit gondoltak a másikról, egyes csoportok hogyan nevezték önmagukat, településrészeiket, épületeiket, (például Gyulán a ,JVIekka" nevű kocsma a „még most is élő emberek előadása szerint e század elején itt a gyulai iparos osztálynak igen kedven.cz mulató helye volt, a hová vasárnapokon és ünnep napokon csoportosan zarándokoltak. E' mulató kertnek Glück nevü akkori birtokosa igen elméncz ember lévén a' kijáró nép csoportokat karavánoknak, a saját kertjét pedig Mekkának nevezte el").

47 A településenkénti lejegyzések új dimenziót adtak a történelmi folyamatoknak, hiszen azokat belülről tekintették. A helyi jegyzők által leírtak révén eddig ismeretlen részleteket ismerhetünk meg, és újabb aspektusok is felmerülnek. Azáltal pedig, hogy a beszámolók a konkrét településekkel foglalkoznak, a megjelölt tárgyat sokkal intenzívebben képesek vizsgálni. A településekhez és a helynevekhez írt kiegészítések nem csupán egyetlen korra vagy tárgyra koncentrálnak, mind kronológiailag, mind tematikailag függetlenek és univerzálisak.

48 Természetesen nem a mai értelemben vett mikrotörténetről van szó, csupán bizonyos aspektusaiban számítható annak ez a forrás. Egyértelmű, hogy a kor történetírási elvárásainak megfelelően a fő történeti események, a főbb mezőgazdasági tendenciák lejegyzése megelőzi fontosságában az egyedi szokásokat, specialitásokat, melyek azonban több esetben is említést, sőt hangsúlyos szerepet nyernek. A helységek történetiségét vizsgálva, kimutatható, hogy egyes megyék, régiók mely jelentős országos történeti eseményhez kötik intenzívebben történeti hagyományaikat. Somogyban, mely Koppány uralmi területe volt, egykoron számos helység kötötte a vezérhez valamiként a múltját (Kötcse település a hagyomány szerint eredetileg „költségnek neveztetett, és mind ezt a' szájról szájra szállott jelenben is emlékezetben tartják, onént lett a most emiitett elnevezés, hogy Kupa berezeg

49 azon több költséges utazásokat tett").

sa A szájhagyomány szerint több somogyi településen is keresztülmenekült Koppány István elől (Törökkopányban például a békák hangos kuruttyolása mentette csupán meg Koppányt, illetve az, hogy Koppány és István király lovai testvérek voltak, ezért István „lova lépteit késlelteti, tudván hogyha István Kupát utol éri annak paripáját is megöli")

51 vagy megpihent. 44 Uo. 104. p. 45 Kivételt jelent a Somogy megyei Városhidvég, ahol a birtokos Batthyány családdal kapcsolatban a következőket írta le a jegyző: "hosszas pölekedés és viszálkodás után (mert az Urodalom birtokaikat rnintinkább összébb szorította) végre 1857-ben az akkori törvények szerint földbirtokuk legnagyobb részét irtás név alatt elvesztvén minden napi kenyerüket megtermő csekély földjük is alig maradt." Pesty, Somogy, 364. p. 46 Pesty, Somogy, 246. p. 47 Pesty, Békés, 56. p, 48 Vö. Gyáni, 1997. 16. p. 49 Koppány vezér. 50 Pesty, Somogy, 183. p. 51 Uo. 353. p.