Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

G. Jáger Márta: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Somogy vármegyében (1848-1849)

Az eszmének óriás az ereje, hát, ha még a frissen kapott, és még addig nem élvezett szabadság éleszti. Rövid idő alatt vége lett a választásnak, természetes, Fekete Lajos győzelmével, habár az értelmiség nagy erőfeszítéssel dolgozott Csapody Pál mellett. Midőn a helyszínéről eltávoztunk, annak az emlékét is magunkkal vittük, hogy apróra törött kövekkel jól megdobáltak bennünket. Ezek voltak ellenünk a legsúlyosabb argumentumok! A valódi hecc még csak ebéd után kezdődött, midőn a győzelem és bortól mámoros tömeg felfordítva látta a nap fényes képét, mint mikor az ember lehajol és visszafelé nézi a tájképet. Kertkapoly (sic!) kocsiján mentem haza, azokkal, kikkel jöttem; minduntalan elálltak kocsikkal utunkat, többet mentünk visszafelé, mint előre; s a helyett, hogy a puszta kapolyi csárda és Csicsal puszta felé mentünk volna a rendes úton, Kapoly község, s a sárkány erdőnek vivő kerülőn értünk haza, azon kellemes meglepetéssel, hogy egy szűrujjban lappangó, kovács által készített kölyök pisztolyból Steinhiller nevű köttsei polgár négy szem vágott ólmot röpített a sráglya deszkáiba, annak bizonyítására, hogy ellenvéleményen van velünk!"

53 Noszlopy Gáspár követté választása 1849 júniusában Az első népképviseleti országgyűlés megnyitására 1848. július 5-én került sor. A törvény rendelkezése szerint a képviselők mandátumát az országgyűlésnek kellett igazolnia. A házszabály szerint azokat a képviselőket, akik megbízóleveleiket már benyújtották, sorshúzás útján kilenc osztályba sorolták. Az osztályok azután egymás megbízóleveleit vizsgálták meg, és javaslataik alapján végül a képviselőház hozta meg a döntést.

54 A választásokat követően megbízólevél gyanánt a somogyi képviselők is megkapták a választási jegyzőkönyv egy-egy példányát,

55 amelyeket a szükséges vizsgálat során rendben találtak, s mivel ellenük semmi panaszt nem érkezett, a követek mandátumát kettő kivételével a képviselőház 1848. július 6-ig igazolta. Záborszky Imre július 7-én kapta meg az igazolást, míg a tabi pótválasztást követően, Farkas Lajos mandátumát augusztus 7-én fogadta el a képviselőház.

56 Az igazolási ügyek 1848. július 8-ától az osztályok egy-egy küldöttéből alakult kilenctagú állandó igazoló választmány hatáskörébe tartoztak.

57 A követek kötelesek voltak az országgyűlés üléseiről távollétüket igazolni. Ha ennek a kitűzött határidőre nem tettek eleget, mandátumukról lemondottnak tekintették őket, s ekkor új választásra kerülhetett sor az adott választókerületben. Ez különösen 1849-től kezdve jelentett sok problémát a választmánynak, mivel az országgyűlés debreceni üléseiről sok képviselő igyekezett távol maradni. A somogyiak közül gróf Festetics Miklóst, a lengyeltóti, valamint Kund Vincét, a kaposvári választókerület képviselőjét kellett igazolásra felszólítani. Kund Vince még 1849. január 25-én engedéllyel eltávozott, hogy teljesítse Somogyba és Zalába szóló titkos küldetését, melyre Csány László teljhatalmú országos főbiztostól kapott megbízást. Az engedély ügyében Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke levélben kérte Palóczi László korelnök intézkedését. Kund a feladatra két hetet kapott, de nem tért vissza, sőt jelentést sem tett az országgyűlésnek. A képviselőház március 24-én szólította fel először igazolásra, majd május 24-én megismételte a felszólítást.

58 Festetics Miklóst az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. december 19-én újoncozó és népfelkelést szervező biztosként Somogyba küldte, de a császári megszállókkal szemben nem járt eredménnyel, csapata végül feloszlott. Az országgyűlés munkájában ezt követően már nem 53 Roboz István: A társadalomból. Somogy c. hetilap. 1884. febr. 19. 2. p. 54 Ld. Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk. Beér János. Bp. 1954. 30. p. 55 1848. évi V. tc. 44. §. rendelkezése szerint. 56 Ld. Pálmány, Országgyűlési almanach, i. m. 1222-1223. p. A megválasztott képviselők törvényhatóságok és választókerületek szerint. Táblázatos kimutatás. 57 Beér, i.m. 32. p. 58 Ld. Pálmány, Országgyűlési almanach, i.m. 497. p.