Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

Polgár Tamás: Tisztújítási statutumok és az 1824. évi tisztújítás Somogy vármegyében

politikai eseményekkel magyarázhatók, melyek a vármegyei politikai életben nagy vitát váltottak ki, valamint az a körülmény is, hogy a legfelsőbb megyei méltóság, a főispáni tiszt több mint másfél évig betöltetlen volt, a tisztújítás elhúzódásához vezetett. A rendeleti kormányzás és Somogy vármegye A magyar belpolitikai élet 1812-től, illetve 1815-től kezdődő közel másfél évtizedes korszakát a Habsburg abszolutizmus és a rendiség ellentéteinek elmélyülése jellemezte. Két ellentétes tendencia határozta meg ezt az időszakot: egyrészt a Habsburg abszolutista törekvések előtérbe kerülése, másrészt ennek ellenhatásaként a megyei rendi ellenállás erősödése. A Habsburg törekvéseket legjobban a magyar rendi országgyűlés összehívásának halogatása jelezte, ennek hátterében az a szándék állt, hogy az országot rendeletek útján kívánták kormányozni. A megyei rendi ellenállás pedig az ősi alkotmány védelmében mozgósította erőit.

20 A rendi intézmény kétfokúsága miatt az udvar nem elégedhetett meg a diéta mellőzésével, hanem a vármegyék szintjén is erősíteni kellett befolyását. A rendeletekkel szemben várható ellenállást igyekezett biztos pozíciók kiépítésével megelőzni, illetve a kormányzati politika mozgásszabadságát korlátozó széles megyei jogköröket óvatosan leépíteni. A nemesi megyék széles hatásköre az önkoregyes megyék egyszerűen félretették a rendeletet, és vagy felkiáltás útján választottak (amint azt az 1821. évi 771. számú helytartótanácsi rendelet panaszolja), vagy nem is rendeztek tisztújítást. Fejér vármegyében a főispán a tisztújítás helyett további hivatalban való maradásra kérte 1822ben a tisztségviselőket.

28 A tisztújítások megtartása különböző okok miatt húzódott a megyékben: Baranyában 1825-ben, Vasban 1824-ben,

29 Békésben pedig csak 1832-ben tartották meg a restaurációt.

30 Somogy vármegye a helytartótanácsi rendeletet 1819. évi június 2-ai közgyűlésén tárgyalta. A vármegyei rendek a rendeletben foglaltakat ideiglenesen, az országgyűlés további rendeléséig elfogadták. Az ülésen mindjárt felállítottak egy deputációt „a végett, hogy véleményes munkájukat a tartandó tiszti építő székre nézve elkészítvén beadják. " Vagyis a megye a rendelet elfogadása után a tisztújítási statútum megalkotására határozott lépéseket tett.

31 A deputáció a következő, augusztus 16-án kezdődő közgyűlésen, 17-18-án össze is ült és megvitatta a tisztújí20 Az 1811/1812. évi és 1825/1825. évi országgyűlések közötti évek politikatörténetére lásd: Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. 1. köt. Genf, 1864. 20-29.; 82-134. p.; Ballagi Géza: A nemzeti államalkotás kora 1815-1847. (A magyar nemzet története. 9. köt. Szerk. Szilágyi Sándor.) Bp., 1897. Athenaeum, 70-118. p.; Magyarország története 1790-1848. I. köt. Szerk. Vörös Károly. Bp., 1983. Akadémiai K. 620-632. p.; A 19. századi magyar történelem 1790-1918. Szerk. Gergely András. Bp. 1998. Korona. 154-156. p.; Csorba László: A tizenkilencedik század története. Bp. 2000. Pannonica. 75-76. p.; Csorba László-Velkey Ferenc: Reform és forradalom 1790-1848. Debrecen, 1998. Csokonai 80-83. p. 21 A nemesi vármegye szervezetére lásd: Palugyai, i.m. ; Tilcsik, i.m. 22 Csorba-Velkey, i.m. 82. p. 23 Magyarország története 1790-1848. 1. köt. 621. p. 24 SML Kgy. jkv. 1819. jún. 2. 923/1819.; Degré: Szavazási 124. p. 25 A Zala megyei tisztújításokra lásd: Degré Alajos és Molnár András korábban hivatkozott munkáit. 26 Hudi, i.m. 49-50. p. 27 Dominkovits: Győr vármegye tisztújításai. 63-67. p. 28 Degré: Szavazási 125. p. 29 Vas megye 1822-ben készítette el tisztújítási statútumát, a tisztújítást azonban csak két évvel később tartották meg. A törvényben előírt háromévenkénti tisztújítás megtartása két évet csúszott csak. A vasi tisztújítások történetére lásd Tilcsik Györgynek az 1. sz. jegyzetben említett munkáját. 30 Degré: Pálóczi 45. p. 31 SML Kgy. jkv. 1819. jún. 2. 923/1819.; Degré: Szavazási ... 125. p. A bizottság tagjai: Kováts Antal első alispán, Tallián Boldizsár másodalispán, gróf Széchényi Pál, gróf Schmidegh János, Zichy József cs. kir. kamarások, Somssich Pongrác, Barcza Károly, Sárközy István, Boronkay György, Ányos Ignác és Szokolay Dániel táblabíró urak.