Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Gárdonyi Máté: Mindszenty József somogyi plébánia-alapításai
MINDSZENTY JÓZSEF SOMOGYI PLÉBÁNIA-ALAPÍTÁS AI GÁRDONYI MÁTÉ Mindszenty József úgy vonult be a magyar nemzeti köztudatba, mint a kommunista diktatúra kiépítésének elszánt ellenfele és az üldözött egyház szimbóluma. Alig három éves, ám hihetetlenül intenzív bíboros-prímási működése, majd bebörtönzése és az amerikai követségen töltött évei mellett - érthetően - kevesebb figyelem irányul korábbi közéleti és egyházszervező tevékenységére. Az alábbiakban azokat a somogyi plébánia-alapításokat tekintjük át a Veszprémi Érseki Levéltár anyaga alapján, amelyeket ő kezdeményezett rövid veszprémi püspöksége alatt, 1944-1945-ben. Az iratok segítségével mód nyílik arra is, hogy rámutassunk Mindszenty egyházkormányzati és lelkipásztori koncepciójának alapelemeire. Ez a megközelítés természetesen már túlmutat a szűken vett témán, a somogyi plébánia-alapításokon, és bepillantást enged a bíboros gondolataiba az egyház küldetéséről, társadalmi szerepéről és sajátos magyarországi helyzetéről, amit összefoglalóan a bíboros egyházképének is nevezhetünk. Mindszenty tervei a veszprémi püspöki székben Mindszenty Józsefet, az akkor 52 éves zalaegerszegi apát-plébánost XII. Piusz pápa 1944. március 3-án nevezte ki az ősi Veszprémi Egyházmegye élére, az új főpásztor a kormányzást - szentelését követően - március 28-án vette át.' Áthelyezése az esztergomi székbe 1945. augusztus 18-án történt, bár erről az érintett csak szeptember 8-án értesült. Esztergomi beiktatására és ezzel együtt Veszprém átadására október 7-én került sor. Ez a másfél év önmagában is kevés időnek tűnik nagyobb aktivitás kifejtésére, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy a püspök 1944. november 27-étől 1945. április 20-áig a nyilasok fogságában volt előbb Veszprémben, majd Sopronkőhidán. Sőt a front, majd a háborús károk miatt a fogságot megelőző és követő hónapokban is szinte lehetetlen volt az érintkezés a nagy kiterjedésű egyházmegye távolabbi részeivel. Mindazonáltal az ereje teljében lévő főpap e nehézségek ellenére is maradandó nyomot hagyott úgy papsága emlékezetében, mint a lelkipásztori struktúra korszerűsítése révén. A háborús helyzettel összefüggő rendelkezéseken túl ugyanis leginkább azt tekintette feladatának, hogy ahol a minimális feltételek adottnak tűntek, ott új plébániákat alapítson. Emlékirataiban büszkén emlékezik meg arról, hogy az általa felállított új lelkipásztori egységek száma az egész egyházmegyében 34-re rúgott. 2 Ez az intenzív munka azért volt lehetséges, mert Mindszenty fejében Veszprémbe érkezésekor már készen állt a koncepció és a stratégia. 1927-től ugyanis a Szombathelyi Egyházmegye zalai részének püspöki biztosaként számos lelkészséget és iskolát szervezett az addig elhanyagolt kis falvakban. Nyilvánvaló, hogy a zalai és majd a somogyi plébánia-alapítások során Mindszentyt nem pusztán az vezette, hogy bővítse az egyházi intézményhálózatot. Hiszen a plébánia, mint lelkipásztori alapegység felállításának legfőbb célja elsősorban nem az adminisztráció hatékonyabbá tétele (bár nyilván ez is szükséges feladat), hanem az, hogy a helyben lakó pap 1 Mindszenty veszprémi működéséről lásd: Mindszenty József: Emlékirataim. Budapest, Szent István Társulat, 1989(4). 35-60. p. Balogh Margit: Mindszenty József. Budapest, Elektra Kiadóház, 2002. 60-80. p. Körmendy József: Mindszenty József veszprémi püspöki tevékenysége. In Mindszenty József emlékezete. Szerk. Török József (Studia Theologica Budapestinensia 13.) Budapest, Márton Áron Kiadó, 1995. 9-18. p. 2 Emlékirataim 36. p.
