Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Gárdonyi Máté: Mindszenty József somogyi plébánia-alapításai

közvetlenebb kapcsolatot építhessen ki híveivel, gazdagabbá tegye és elmélyítse a hitéletet. A tradicionális katolikus felfogás szerint ez elsősorban a szentségkiszolgáltatás révén történhet. A filiák (leányegyházak) és - jellemzően Somogyban - a népes puszták lakosságának nemcsak a vasárnapi szentmiselátogatásban okozott nehézséget a mater (anyaegyház) távolsága, hanem a keresztelő és a házasságkötés megszervezésében is. A filiákban - főként télen - többnyire a helyi kántortanító temetett, ő végezte a litániát, a haldoklók papi ellátása pedig nem egy esetben elmaradt. Az sem elhanyagolható szempont volt, hogy a Tridenti Zsinat szándéka szerint a lelkipásztorokra nagy feladat hárult az erkölcsök javításában, a diszciplína erősítésében, s mert ezek részben az oktatás-nevelés minőségétől függtek, a kántortanítók ellenőrzésében. Nem véletlen tehát, hogy amikor Veszprém új püspöke szervezőmunkája kezdetén a szükségletek felől tájékozódott, kérdőpontjai között hangsúlyosan szerepelt az addigi filiák matertől való távolsága, illetve szentmisével történő ellátottsága. A helyzet érzékeltetésére álljon itt a tapsonyi plébános jelentése Veséről. A filia a matertől 7,5 kilométerre feküdt, 1944ben a hívek száma 800 volt ugyanennyi evangélikus mellett. A plébános az új iskolakápolnában évi 6 alkalommal tudott misét mondani, a hívek a többi vasárnapon nem is a máterba, hanem inkább a 4,5 kilométerre fekvő és Nemesvidhoz tartozó Nemesdédre vagy Inkére jártak misére. Ugyanakkor igényelték az intenzívebb hitéletet, hiszen a tanító javadalmát éppen azért emelték meg, hogy vasárnap délutánonként litániát tartson.

3 Hasonló kép bontakozik ki abból a levélből, amelyben Mindszenty a helyi plébánosnak címezve összegezte merrfyei tapasztalatait és terveit bérmálási látogatása után: „Kiterjedt plébániáján volt alkalmam templomot, kápolnát, iskolakápolnát látni. Nincs azonban köztük egy sem, amit a hívek számának megfelelő templomnak lehetne nevezni. Mind csak szükségbeli helyiség. Ha a plébániát sikerül több lelkészségre szétosztani, idővel talán ezeket a szükségbeli helyiségeket is díszes, megfelelő nagyságú templomok fogják felváltani".

4 Az új főpásztor tehát egy általánosnak mondható probléma megoldására vállalkozott, amint a somogyapáti helyi káplánság alapítólevelében teológiai távlatban meg is fogalmazta: „Jelen rendelkezésem egyedüli célja a lelkek jobb ellátása és Isten nagyobb dicsőségének, s a halhatatlan lelkek biztosabb megmentésének előmozdítása"? Egyszersmind a kinevezett helyi káplánnak a következő instrukciót adta: ,Jó példájával és buzgó, megfontolt munkájával élessze fel a szent katolikus hitet ott, ahol évszázadok óta csak kevesebb lelki gondozást kaphattak a távolságok miatt".

6 Ugyancsak a szervezőmunka bázisát képezte Mindszenty 1934-ben megjelent monumentális életrajza nagy püspökelődjéről, Padányi Biró Mártonról.

7 Figyelme eredetileg azért irányult a 18. századi főpapra, mert kegyúrként ő építtette az impozáns zalaegerszegi templomot. Ám a szorgalmas kutatót magával ragadta a kemény és következetes püspök egyházszervező tevékenysége, szüntelen harca a katolikus érdekek védelmében. Jellembeli hasonlóságuk okán Mindszenty példaképnek tekintette Padányi Bírót, s ez kifejezetten érvényes a plébánia-alapításokra. Biró püspök az 1700-as évek közepén 84 plébániát létesített, illetve újított fel, koncepciójának lényege pedig a protestantizmus intézményhálózatának megbontása, visszaszorítása volt. Amint a dokumentumokból kiderül, Mindszenty figyelme is elsősorban azon helységek felé 3 Veszprémi Érseki Levéltár (VÉL) 4386/1944. (aug. 9.) 4 VÉL 5520/1944. (nov. 11.) Látogatása 1944. április 28-án történt. 5 VÉL 3400/1944. (júl. 18.) A tanulmányban Somogy vármegye 1945-ben érvényes közigazgatási határai alapján vizsgáljuk a plébánia-alapításokat. 5 VÉL 3386/1944. (júl. 17.) 7 Pehm József: Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora. (A Veszprémi Egyházmegye Múltjából 2.) Zalaegerszeg, Zrínyi Nyomdaipari Rt, 1934. A plébánia-alapításokról: 113-136. p.