Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban

A kaposvári jelöltek május 20-án adták le a az általuk és híveik által gyűjtött ajánlási íveket a választási biztosoknak. Gr. Hoyos Miksát 3350, Ereky Károlyt 2000, Sávolt János jelöltet pedig 1154 ajánló támogatta aláírásával. Ezek alapján a Délmagyarország azt írta, hogy a városban a „választás eldöntöttnek tekinthető."

87 A Somogy megyei főispáni iratok között fennmaradt „Nemzetgyűlési képviselőjelöltek" című, kézzel írt összesítésen szerepel a választási biztosok által már ellenőrzött és elfogadott ajánlók száma. A dokumentum szerint gr. Holyosnak 3076, Erekynek 1296, Sávoltnak 920 elfogadott ajánlója maradt. Tehát Erekynek volt a legtöbb nem hitelesített ajánlója, ezután gr. Hoyosnak (274) és a legkevesebb (134) Sávoltnak.

88 Ennek alapján is megállapítható, hogy a kaposvári választási biztosok szakszerűen és politikai befolyástól mentesen végezték a munkájukat, bár az is igaz, hogy a kaposvári szociáldemokrata párt aktivistái töltették ki az ajánlási íveket a legpontosabban. A nagyatádi választókerületben Szabó István 17*00 ajánlást adott be, amelyből 180 aláírást érvénytelenítettek, így 1520 aláírás maradt. Bogyay Jenő először 770 aláírással adta be íveit, ami azonban nem volt elegendő a jogszabály előírása szerint. A választási rendelet értelmében 24 óra állt a rendelkezésére a még hiányzó aláírások megszerzésére. Bogyay és hívei végül összesen 1046 ajánló aláírást tudtak beadni, melyek közül az átvizsgálásnál érvénytelenítettek 345 aláírást, így Bogyaynak csak 701 érvényes aláírása maradt. Ez pedig nem volt elegendő az induláshoz, mert a nagyatádi választókerületben 986 aláírás volt a feltétele a hivatalos jelöltségnek.

89 A hivatkozott levéltári dokumentumban ehhez képest csak az olvasható, hogy Nagyatádi Szabó egységes párti, egyedüli jelölt maradt a választókerületben, mert Bogyaynak „nem elég az ajánló"-ja. A kaposmérői választókerületben - a Délmagyaroszág szerint - Tankovits János és Somssish Miklós adták be ajánlóíveiket, „mindketten olyan nagyszámú aláírással," hogy a megyében valószínűleg itt gyűjtötték össze a legtöbbet. Ezután - írta a cikkíró - Tankovits a „győzelem teljes reményével indulhat a választási küzdelembe."

90 És, - tessék figyelni! - itt érhető tetten a cikk nagy csúsztatása! A levéltárban megőrzött hivatalos lista szerint ugyanis a választási biztosok Tankovitsnak csak 1800, míg Somssichnak 4400 ajánlóját fogadták el.

91 Tehát a Délmagyarország - Tankovits iránti szimpátiából és érdekből - egyszerűen félrevezette olvasóit. A Tankovits és Somssich közötti választási küzdelem kimenetelét a lap azzal is igyekezett befolyásolni, hogy május 21-i számában közölte Kovács József református lelkész Programbeszédek után c. vezércikkét. A szerző azt állította, hogy a két jelölt programjában a vallási nézetek között nagy különbség van. Tankovits erről így nyilatkozott: „katolikus ember vagyok, szent előttem az én vallásom és meggyőződésem, meg nem engedném hitemet sértegetni senkinek, de éppen így szent és sérthetetlen előttem mindenkinek vallási hite és meggyőződése és a felekezeti ügyek feszegetése nem a politikába való és viszont." Ezzel szemben Somssich erről a kérdésről ilyen nem tiszta és világos kijelentést tett: „A magyar nemzetnek vissza kell térni a szent koronához és Szűz Máriához" E példa is azt mutatja, hogy az 1922-es választásokon még igen nagy szerepet kapott a felekezeti kérdés. Nagyatádi Szabó és hívei, köztük a katolikus veje is a felekezeti kérdést - az 1848-as szabadelvű törvények szellemének megfelelően - a nemzeti kapcsok erősítésének megfelelően tárgyalták. Mint látni fogjuk, ez a momentum is szerepet játszott a választások kimenetelében! A nagybajomi választókerületben május 19-én, pénteken dr. Neubauer Ferenc még meglátogatta Libiczkozma, Pusztakovácsi és Somogyfajsz községeket. Ezeket a falvakat a 87 Délmagyarország, 1922. V. 21. l.p. 88 SML. IV. 401.A./. 45/1922. 89 Délmagyarország, 1922. V. 21. 1. p. és az V. 24. 1. p. 90 Délmagyarország, 1922. V. 21. 1. p. 91 SML. IV. 401.A./45/1922.