Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)
Egy statikus kép: a Somssichok a reformkor végén Érdemes a harmadik generáció végén rápillantani az egyre tekintélyesebbé váló famíliára. Ezt egyrészt az indokolja, hogy a reformkor vége felé vagyunk, s olyan nagy horderejű gazdasági és társadalmi folyamatok érlelődnek, amelyeknek komoly kihatásai lehetnek a birtokos nemesség életére, befolyására. Másrészt pedig az, hogy a korábbi két generációhoz képest a família számbeli mérete, társadalmi befolyása, gazdasági kiterjedése látványosan megnőtt, s ez meglehetősen ellentétes a nemességről ismert nézetekkel, hiszen tudjuk, hogy a létszámbeli szaporodás és az ezzel szorosan összefüggő birtokaprózódás az egyik legnagyobb veszélyt jelentette erre a társadalmi rétegre. A birtokháramlás szempontjából lényeges, hogy a három ágra szétvált família harmadik generációt képviselő tagjainak gyermekei nagyjából másfél évtized alatt születtek: 1808 és 1824 között. Érdekes módon a katonatisztté váltak esetében születtek előbb a leszármazottak, míg a hagyományosabb politikai-hivatali pályát választók esetében később jöttek világra az utódok. A közel egykorú unokatestvérek közötti kapcsolatok továbbra is fennmaradtak, ez későbbi neveltetési, iskoláztatási kérdések kapcsán többször bizonyítható. A família kiterjedése is látványossá vált: a magyarországi lokális politika révén befolyást szereztek Somogy, Baranya és Zala vármegyékben. Az országos politika révén Pozsony és Pest-Buda került az érdeklődési körükbe. A birodalmi politika és a hadsereg, valamint a jó házasságok révén befolyást szereztek Bécsben, Csehországban Sternbergben, Prágában és Klattauban. Vagyis a família három generáció alatt egy zalai középnemesi famíliából országalakító szerepű családdá nőtte ki magát. Birtokaik összmérete csak Somogy vármegyében meghaladta az 55 000 holdat. 1848 körül kastéllyal rendelkeztek Sárdon, Sörnyén, Babócsán, Mikében és Kaposújlakon, kisebb kúriájuk volt Simonfán és Bodviczán. Közben a reformkor ideje alatt felnőttek a negyedik generáció képviselői, nekik kellett átmenteni a polgári korszakra az addig megszerzett vagyont és társadalmi befolyást. Az 1848-as polgári forradalom és később a nemzeti függetlenségi háború időszaka kiélezte a família összetartozásának ősi hagyományait. A korabeli politikai és társadalmi tagoltság szinte teljes skáláját figyelhetjük meg a családtagok esetében. Voltak, akik azonosulva a nemzeti függetlenség gondolatával, a magyar szabadságért küzdöttek. Ilyen volt például Somssich János (1824-55), aki Miklós legfiatalabb fia volt. Őt is taníttatta az apja korábban, így elvégezte a bécsi hadmérnöki akadémiát, 1843-tól pedig nemesi testőr volt. A szabadságharcban magyar katonatisztként szolgált, a délvidéken harcolt, 1849 közepén már vezérkari százados volt, s egyben Perczel tábornok főhadsegéde, később őrnagy. A harcok elültével komoly büntetés várt volna rá, így menekülnie kellett. Az ország elhagyása testvére, Lőrinc segítségével történt, aki lefizetett egy szénszállító hajóst, s felcsempészte öccsét egy dunai hajóra, ám a titkosrendőrség emberei, akik már keresték Somssich Jánost, megneszelték a dolgot, ellenőrizték a hajót, s bár a fiatal őrnagyot nem találták meg, mégis tudták, hogy a hajón tartózkodik, s így az országhatárig a hajón maradtak a rendőrök. Ezért nem tudott előjönni abból a ládából, amelybe belerejtették, így a hetedik napon, amikor a rendőrök a határon elhagyták a hajót, s végre előszedték, már olyan legyengülten találták meg, hogy az így szerzett felfekvési és vélhetően légzési betegségében 1855-ben, az USA-ban meghalt. 96 A fiatalabb grófi ág képviselőiből is többen a forradalom és a szabadságharc oldalán kötöttek ki. Gróf Somssich József volt az idősebb fiú. 1812-ben született a mikéi kastélyban, 95 Birtokösszeírások, N.l. 1848-49. 96 Véssey Lajosné, i.m. 92-93. p.; illetve: Bóna Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Budapest, 1987. 294-295. p.
