Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)

az 1830-as években császári-királyi huszártisztként szolgált. Esküvőjét 1840-ben tartotta az ausztriai Gmundenben, felesége báró Schiller Amália lett. A forradalom és a szabadságharc még katonaként érte, akkor éppen a József nádor huszárezredben szolgált. Átállt a magyar szabadságharcosokhoz, nemzetőr őrnagy lett. A függetlenségi háború elveszítése után kegyvesztett lett, ezért kényszerűen visszavonult birtokaira, s gazdálkodással foglalkozott.

97 Voltak a famílián belül, akik háttérbe húzódva figyelték a radikalizálódó folyamatokat. Ennek több oka is lehetett. Ilyen volt például az, hogy egyre több öregember volt már a férfiak között, így Miklós, Pongrác stb. Ám az ő tevékenységük mintaként is szolgált fiaik számára. Voltak ebben a csoportban olyanok, akik nem tudtak azonosulni a politikai és katonai eszközökkel, módszerekkel, s így visszavonultak. Csak néhány mintát említünk ebből a csoportból. Miklós fia Lőrinc (1819-94) nem vett részt katonailag a harcokban, apja mellett maradt, ahogyan azt az adatokból sejteni lehet, s birtokgazdálkodással foglalkozott elsődlegesen. Felesége Koin Mária (1826-1845) volt, egyetlen gyermeke pedig az 1844-ben született Andor. Érdekes jelenség a feleség és a született fiú életkora, ugyanis ha igazak a forrásadatok, akkor Somssich Lőrinc a gyerek megszületésekor 25 éves volt, ezzel szemben felesége mindössze 18 éves lehetett, ami teljesen elüt a magyar nemesi társadalom somogyi részének klasszikus, késői házassági motívumaitól. Ráadásul a fiatalon, 18 évesen gyermeket világra hozó asszony 1845ben, vagyis 19 évesen már meg is halt. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Somssich Lőrinc képviselte a família életében az állandóságot és a folyamatosságot. Tudunk például arról a leveléről, amellyel a politikában csalódott öccsét, Pált hívta haza megpihenni a sárdi birtokra. Amikor Somssich Miklós háttérbe vonult, akkor a sárdi-nagybajomi gazdaság döntő részét Lőrincnek engedte át. Vélhetően Lőrinc lakott a sárdi kastélyban, míg apja, Miklós a sörnyei házban, egészen 1863-as balesetéig. Apa és fia között a birtokmegosztás korántsem egyenlően történt: a Fényes Elek által az 1860-as évek elején közölt statisztikai adatok szerint Somssich Lőrincnek Sárdon 2516, Nagybajomban pedig 861 holdas birtoka volt, míg apjának Somssich Miklósnak Sörnyén volt egy 2097 holdas birtoka, s emellett Vrácsikon is rendelkezett még földdel.

98 Hivatali-politikai tisztséget az 1860-as években vállalt, előbb a központi járás főszolgabírája, majd 1865-76-ben a megye egyik alispánja. Somssich Pál (1811-88) sokkal ismertebb alakja a famíliának s ennek a csoportnak, mint másik két testvére. Rá is a kiábrándultság volt a jellemző 1848-49-ben. Egy darabig apja politikai pályáját követte, ám ő nem liberális, hanem egyértelműen konzervatív politikussá vált. Az 1843/ 44-es országgyűlésen volt először követ, majd pedig - apjával szemben inkább nagybátyja, Pongrác képe lebeghetett előtte - az 1846 őszén létrejött Konzervatív Párt egyik vezéralakja lett, ő írta az egyik pártalapítást elősegítő értelmező elaborátumot. Művelt, tanult ember volt, több nyelven beszélt, írt, olvasott, közismert volt például az a szokása, hogy bensőséges barátaival klasszikus latin nyelven levelezett. A forradalommal, s főleg Kossuth nézeteivel nem tudott megbarátkozni, az utolsó rendi gyűlésről vármegyéje - mint Baranya megye egyik, 1847-ben megválasztott országgyűlési követét - március 19-én hazahívta, időközben ugyanis az addig konzervatívnak számító megye politikai közhangulata radikalizálódott. Somssich Pál hazatért simonfai birtokára, majd pedig a bácskai rokonsághoz, vélhetően húga, Mária férjéhez, Latinovits Lajoshoz ment rövid időre. Muszáj is volt távoznia, mert igaztalan vádakkal feljelentették.

99 Kerültek viszont Somssichok a másik oldalra is, főleg az idősebb grófi ág második generációjának tagjairól van szó, akiknek pályája a császári-királyi hadsereghez kötődött leginkább. 97 Somssich Pongrácz, i.m. 147-149. p. 98 Fényes Elek: Magyarország statisztikája... Pest, 1865. 1.kötet. Somogy vármegye. 286-384. p. 99 Véssey Lajosné, i.m. 48-232. p.