Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)
együtt egy kúriát Somssich Pongrácz, mégpedig a Pest városától mintegy 30 km-re lévő Domony községben. Mindenesetre úgy tűnik, hogy Somssich Pongrácznak nemcsak a földjei, hanem a bevételei is folyamatosan növekedtek. Pontos, egy időben keletkezett, s minden birtokra kiterjedő jövedelmi kimutatásunk a reformkor időszakából nincs, de forrástöredékek alapján azért hozzávetőleges képet tudunk alkotni a gróf bevételeiről. Gazdasága kapcsán külön kezelték a mikéi és az újlaki-hetesi egységet. 1839-40-ben a mikéi pénztár mintegy 41000 forintos bevételt realizált, a másik birtokrész bevételei néhány évvel később hasonló nagyságrendű jövedelmet adtak. 91 Ehhez még hozzá kell számítanunk az ormándi birtokok bevételét, s ebből kiderül, hogy ekkor mintegy 90-100000 váltóforintos jövedelme lehetett a grófnak, amihez persze még hozzájöttek a megbízatások, tisztségek után járó összegek és járadékok is. A magas beosztás és a relatíve nagy jövedelem ugyanakkor a reprezentációt és a jótékonykodást is megkövetelte, aminek a korban megszokott formája volt az adóslevél kiállítása. Mind Miklós, mind Pongrácz gróf igen sokat jótékonykodott. Említettük már a somogyi intézmények kapcsán szerepüket, azonban tovább is terjedt a tevékenység a vármegyénél. Emeljük ki ebből a körből azt a 20000 forintos adományt, amit a pécsi székesegyháznak adományoztak közösen a testvérek. 1845. december 4-én Budán kelt az a kimutatás, amely Somssich Pongrácz által (ne felejtsük el, előtte kapta a grófi címet!) különböző célokra 1440 pengőforint lefizetését rögzítette. így például egy egyházalapítványnak 7500 forint tőke után 450 forintot, egy polgári társulatnak 3000 forint tőke után 180 forintot, egy szülő- és lelencháznak 800 forint tőke után 48 forintot fizetett. 92 Az adósságképzés mellett ugyanakkor a két testvér jelentős kölcsönöket is folyósított másoknak, tudunk például arról, hogy 1840-ben Pongrác a nágocsi Zichy-rokonoknak (felesége után) 5000 forintot adott kölcsön, szintén 5000 forintot adott Kund Vincének, egy neves somogyi birtokosnak, de az állandó kölcsönkérő partnerek között ott vannak a báró Pongráczok, a Hertelendyek, a Csigók, a Hermanok, vagyis főleg azok a családok, akiktől a földeket megszerezte. 93 Somssich Pongrácz felesége nemes Zichy Julianna volt. Négy gyermekük született a hosszú házasság alatt: Johanna (meghalt: 1849-ben), József (1812-1894), Béla (meghalt 1838ban) és Imre (1819-1886). Mint látható, Béla korán, már 1838-ban elhalálozott, így Pongrác földjei a két fiú, József és Imre között oszlottak meg halála után. Johannáról azt tudjuk, hogy férjhez ment báró Wimpfen Dénes Dagobert bécsi lakoshoz, aki hivatásos katona volt, ám annak korai, 1845-ös halála után visszaköltözött Mikére, a családi birtokra. Somssich Pongrácz az 1848-as forradalom idején visszatért Somogyba, s mikéi birtokán élt visszavonulva, mígnem 1849 augusztusában egy befogadott szabadságharcos bujdosó-menekülő honvédkatona bújtatása révén családját a kolera el nem érte. Augusztus 23-a és 29-e között meghalt a család öt tagja, köztük felesége és ő maga is, akárcsak Johanna lányuk. A mikéi kápolnában temették el őket, ami egy általa létrehozott kis tó partján fekszik, csodálatos festői, ligetes környezetben. 94 Az 1848-as megyei birtokösszeírásból már az látszik, hogy az időközben nagykorúság határára érkező két fiának örökséget is juttatott. Kaposújlakot és Inakodpuszta egy részét (Besenyőből) már gróf Somssich József neve alatt vették fel 3315 holdas terjedelemben, míg Inakod másik része, valamint a szerászlói birtok Lipótfa, Bánya, Vóta, illetve Kis- és Nagyzsippóval együtt 2803 holdas terjedelemben gróf Somssich Imre tulajdonaként jelenik meg forrásunkban. 95 91 Sárdi Somssich-levéltár. Uradalmi ügyészségi iratok. 1821-1830. Számadás . 92 Uo.: Obligatiok, 1792-1849. 1845. december 4. Buda. 93 Lásd a 91. sz. jegyzet adatait. 94 Véssey Lajosné, i.m. 39-47. p.
