Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)
kedő népességével, hivatalaival, a vármegye központjaként lassan az egész somogyi politika és a társadalmi élet centrális helyévé kezdett válni, és a politika iránt elkötelezett Somssichoknak fontos volt, hogy a vármegye központjában avagy közvetlenül mellette reprezentálhassák magukat. Ami jó volt 1812-ben, a mikéi kastély felépítésekor, arról kiderült, hogy 20 évvel később már nem felel meg a kívánalmaknak. Mike nagyjából egyenlő távolságra fekszik Kaposvártól, Nagybajomtól és Szigetvártól, melyek ekkor a megye legfontosabb települései voltak, e távolságával lassan kikerült minden változásból, egyértelmű volt a centrum felé való fizikai orientálódás kényszere. Ebben a korszakban a birtokvásárlások esetében a legfontosabb vásárlói motiváló erő az egy tagban lévő nagybirtok létrehozásának és a jövedelemtermelés növelésének racionális igénye volt. A Mike-Kadarkút feletti falvak (Zsippó, Bánya, Szerászló, Bárd, Bárdibükk, stb.) esetében a Somssichokon kívül számos földbirtokos volt még, s a töredékföldek nem kecsegtettek túl nagy haszonnal. Somssich Pongrácz is megpróbálta ezen a vidéken birtokait kikerekíteni, tudjuk például, hogy az 1830-as évek végén Gál Józsefné bányai birtokára alkudott, később pedig megvette^ Szily Ádám szerászlói birtokrészét. 85 Szerászlóhoz több részbirtok megvásárlása is kapcsolódik, 1839-ben itt vette meg a Hermann-féle földeket 5250 pengőforintért, szintén ebben az évben vásárolta meg Hertelendyné ottani földjeit. 86 1828-ban gróf Festetics Miklóstól 8000 forintéit vette meg annak gigei porcióját. 87 A zselici dombok mellett fekvő, jó szántóföldekkel rendelkező Gige nevű falu sajátos tulajdonosi szerkezettel bírt, a falu mintegy egyharmada volt Somssich Pongráczé, de voltak más compossessorok, avagy éppen kisebb földesurai is, mint pl. a Csépánok, később a Kacskovicsok stb. Egy, a negyvenes évekbeli funduális könyvből tudjuk, hogy itt Somssich Pongrácznak 461 hold allodiálisa volt, emellett volt a faluban saját birtokrészén 160 hold remanenciális föld, valamint 24 holdnyi jobbágytelek, vagyis összesen 645 hold. 88 De vett földet Kadarkút mellett Vótapusztán is. 89 Somssich Pongrácz birtokába került a nagybátyja, Lázár által meghagyott egyetlen zalai falu, Ormándhida is valamikor a 19. század elején. Az 1810-es évek második felében az Ormánd folyó által kialakított hatalmas méretű ún. kápolnai berek lecsapolásában kezdettől fogva részt vett. 1817-18-ban létrehozták a környék birtokosai a lecsapolási társulatot, Török Ferenc földmérővel elkészíttették a terveket, s végül némi huzavona után 1825-30 között kivitelezték a lecsapolást. A környék gazdái ezzel mintegy 15000 holdas területet szereztek, s ebből bőven jutott a Somssichoknak is. Ormándhida Simonyival átellenben, a folyó túlsó partján terült el, s volt itt a földesúrnak az 183l-es útleírás szerint egy jól kiépített majorja, egy háza a gazdatiszt számára, valamint a banalitások révén egy vendégfogadója és egy az Ormándra épített felülcsapó malma is. Tudjuk, hogy jobbágytelkek nem voltak a birtokon, csak ott dolgozó majorsági zsellérek lakták, összesen mintegy 137 fő (családtagokat is beleértve). Egy 1848-as zalai összeírás szerint az ormándi puszta 1800 holdas volt. Sok allodiális szántó, valamint - igazodva a kor gyapjúkonjunktúrájához -, spanyol fajtájú birkatenyésztés folyt a pusztán, valamint nagyszámú szarvasmarhát is tartott az uraság. 90 Az állandó pest-budai tartózkodás motiválhatta, hogy az 1820-as években Pest megyében is vett egy birtokot s vele 85 T.Mérey Klára, i.m. 1962. 95. p. 86 Sárdi Somssich-levéltár. Uradalmi ügyészségi iratok, 1821-1830. 1839-es kimutatás. 87 Kaposi Zoltán, i.m. 2000. 70. p. 88 Somssich-család levéltára (szarkavári). Vegyes összeírások 1795-1935. Gige, 1835. 89 Uo.: Uradalmi ügyészségi iratok. 1839. Csigó József birtokostól vette meg vótai földjeit 1840. áprilisában. 90 Kaposi Zoltán: Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18-20. században. In.: Zalai Múzeum, 1997. 63-73. p.; Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. Zalai Gyűjtemény, 23. Zalaegerszeg, 1986. 172. p.; Zala Megyei Levéltár. Nemesi összeírások, 1848. Lásd még: Virág Zsolt: Magyar kastélyok. Budapest, 2000. 1. kötet: Pest megye. 60. p.
