Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)
Miklós 1845-ben végrendelkezett, így vélhetően ez lehetett az az időpont, amikor átengedte Lőrinc fiának a sárdi birtokrészeket. Somssich Miklós testamentuma pontosan tükrözi létrehozójának korábbi életét, tevékenységének céljait. Somssich - mint oly sok reformkori kollégája - komolyan gondolta politikai tevékenységét, a haza iránt érzett felelősségét, s világosan látta, hogy a köz szolgálata olyan tevékenység, „...mely bizon sem nagy fizetésekkel, sem ajándékkal a neki hódolót nem gyarapétja ". Somssich leírta azt is, hogy szerzeményei, amelyeket „gyermekeimnek ősin felül hagyok", nem oly nagyok, mint lehetnének. „De kevesebb szerzeményemnek oka az is, hogy gyermekeim nevelése aránylag értékemhez igen költséges vala, úgy gondolván és tartván, hogy a nevelési költség legjutalmazóbb és hasznosabb kiadás maradékimra nézve... ". Mindebből azért látszik, hogy egy középbirtokos úr helyzete, s főleg anyagi lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak, fiainak taníttatása, pályára bocsátása, stb. igen megterhelő lehetett. Nem véletlenül alakult ki a reformkori bene posessionatus nemesség azon szándéka, hogy birtokain racionális, jól működő mezőgazdasági termelést honosítson meg, hiszen égető szüksége volt a minél jelentősebb jövedelem realizálására. A testamentum szerint Somssich Miklós tiszta vagyona az adósságok leszámítása, a kastélyok és egyéb ingatlanok nélkül 354 214 váltóforint volt. 73 Somssich Miklós élete vége felé elhagyta sörnyei házát, s a teleket a városokban (Pécsett, Kaposváron és Pesten) töltötte. Ennek alapvető oka az az 1863-as rablótámadás volt, amely sörnyei házában érte. Az akkor már több mint 70 éves embert rablók támadták meg, s másfél órán keresztül ütlegelték pénznyerés reményében. 74 Még ebből is felgyógyult, de már óvatosabbá vált. Végül is 1870-ben halt meg Sörnyén, hatalmas temetése volt a köztiszteletben álló embernek. 2/2. Somssich Pongrácz, a fiatalabb grófi ág létrehozója. Somssich Pongrác kettő évvel Miklós után, 1786-ban született Sárdon. 75 Akárcsak bátyja, ő is hamar beletanult a vármegyei hivatali tevékenységbe. Ugyanabban az évben, mikor bátyja országgyűlési követ lett, őt szolgabíróvá választották. A vármegyei ellenzék vezére lett Miklóssal együtt. Vélhetően törekvőbb típusú ember volt, adataink szerint becsvágyóbbnak és kemény, elhivatott embernek tételezhetjük fel. Hamar közismertté vált, személyes jóbarátja gróf Széchenyi Istvánnak is, aki járt nála Mikén, s Somssich is meglátogatta őt csokonyai birtokán. Széchenyi azt írta róla naplójában, 1823-ban, hogy „Somssich nagyon tetszett nekem, - nemes gondolkodású férfiúnak látom" 16 . Politikai pályája az 1825-ös országgyűlés után teljesedett ki. Beválasztották az 1790-9l-es operátumok átdolgozási bizottságába, s ez azt jelentette, hogy 1828-29-ben már huzamosabb ideig Pesten élt, hiszen a bizottság állandóan ott ülésezett. Somssich Pongrácz 1825-ben Somogy megye alispánja lett, ám a továbblépés már országos hivatalt feltételezett. A húszas évek vége felé, a harmincas évek elején megfordult politikai nézetrendszere: egyre inkább a kormány álláspontja felé közeledett, igaz, Reviczky kancellár mindent elkövetett, hogy az ellenzéktől elcsábítsa. 1830-ban alnádorrá választják, majd 1833-ban személynök lett. A továbbiakban is megmaradt Bécshez való hűsége, amit további hivatali állások, címek megszerzése is világosan bizonyít. 1836-ban Baranya megye főispánja lett, ahol konzervatív befolyást gyakorolt a vármegye életében. 1841-ben császári-királyi kamarási címet szerzett, udvari belső titkos tanácsos lett, megkapta a Leopold-rend középkeresztjét, 1845-ben pedig 73 A testamentum szövegére: Véssey Lajosné, i.m. 1994.; az összegre: Andrássy, i. m. 111-139. p. Sajnos az Andrássy által leírt adatnak nem akadtunk nyomára levéltári kutatásunk során. 74 Gönczi Ferenc: Somogyi betyárvilág. Kaposvár, 1944. 75 Lásd: a 67. sz. jegyzetet. 76 Széchenyi István: Napló. Budapest, 1982. 297. p.
