Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)

szolgálataiért grófi címet kapott a királytól. Hozzá kell tenni, hogy az 1830-as évektől kezdve, főleg hogy udvari karrierje megindult, lényegesen veszített otthoni, hazai népszerűségéből, amit főleg az motivált, hogy több kritikus kérdésben is fellépett Bécs s az udvar érdekében, így például 1837-ben Kossuth Lajosra és társaira halálbüntetést kért (amivel persze egyáltalán nem volt egyedül). A népszerűségvesztés Somogyra is kiterjedt, hiszen a vármegye határozott liberális (ellenzéki) pozíciót foglalt el. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy Somogy vármegye nagy hasznát látta Somssich Pongrácz hivatali pályafutásának. Főleg mint mecénásnak, illetve mint információbirtokosnak és közvetítőnek lehetett nagy szerepe Somogyban. A megye első nagy történetírója, szakácsi Csorba József egyenesen „felejthetetlen" emlékűnek és „ ember-barát"-nak (több alkalommal is) nevezte 1857-es megye-leírásában.

77 Amivel ezt kiérdemelte a híres orvosnál, az a kaposvári kórház és a gimnázium létrehozásában játszott szerepe, a tudomány és a művészet támogatása, illetve a megye különböző fórumokon való képviselete volt. Pályaképe kapcsán fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy két évtizedet Bécs szolgálatában eltöltött, magas fórumokat is megjárt személye révén újabb jelentős befolyást tudott szerezni a famíliának, megalapozva már végérvényesen a Somssichok birodalmi polgárrá válását: már nemcsak unokatestvére, János és fiai, hanem az ő ága is komoly társadalmi befolyáshoz, informális tőkéhez jutott. Somssich Pongrácz az 1808-as és az azt módosító 1812-es birtokosztály révén 9278 magyar holdas birtokhoz jutott. A divisio eredményeképpen a Kadarkút melletti Mike nevű település lett a Somssich-birtokok ezen részének központja. Somssich Pongrácz birtokközpontján, a Kadarkút és Lábod között félúton fekvő Mikében épült fel a családi kastély, amely elég leromlott állapotban, de még ma is áll. A család helyben lakását mutatja, hogy adataink szerint Pongrácz gyermekei is ott születtek, s ő maga is ott halt meg. A kastély klasszicista stílusban épült, téglalap alakú, emeletes építmény, középen timpanonos díszítéssel, benne a két oroszlános Somssich-címer. A kastély mellett családi kápolnát építtetett, a falu népének pedig templomot állíttatott.

78 Természetesen ez a kastély a 19.*század első felében még nem igazi arisztokrata kastély, sem méretével, sem berendezésével nem lehetett túlságosan hivalkodó. Ezt bizonyíthatja Széchenyi István azon megjegyzése is, amely 1823. május 9-ei mikéi látogatása után került naplójába: „Az embereknek fogalmuk sincs komfortról udvarházaikban. Szeretnék hogy legyen, de nem értenek hozzá. "

79 (Nyilvánvaló, hogy a fiatal Somssich Pongrácz nem versenyezhetett a nagyvilági élethez, mintegy 90 000 holdas birtokából származó jövedelemhez szokott Széchenyivel.) A Somssich Pongrácz által örökölt uradalom a következő birtoktestekből állt 1814-ben:

80 Mike Gige 3760 hold 998 hold Szilvásszentmárton Zsipfalva Királydongó együtt 1279 hold 2771 hold 497 hold 89 hold Bessenyő Kisbajom Csákány Csorba József: Somogy vármegye ismertetése. Pest, 1857., 44., ill. 117. p. Véssey Lajosné, i.m. 39-46. p. Széchenyi István: Napló. 294. p. Csánki, 597. p.; 1814-es birtokösszeírás