Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)

viszonylag nagyobb területtel. Somssich elsődlegesen a kisebb tulajdonosokra, így például az ismert Berzsenyiekre és a Noszlopyakra (vagyis azok birtokaira) vetette ki a hálóját. Somssich Miklós 1817-18-ban Vrácsikon Noszlopy Antal (Gáspár apja) távolabbi rokonaitól mintegy 22 000 illetve 4500 forintért vásárolt birtokot. 1823-ban Berzsenyi István adósságlevelével rendelkezvén elővásárlási jogot szerzett a szövécsi puszta egy részére, amit 1830-ra egész Szövécs fölötti rendelkezési joggal teljesített ki.

69 1842-ben Bárány Boldizsár adott el Somssich Miklósnak egy kis darab vrácsiki földet.

70 Vrácsik falu több mint fele az övé volt már az 1840es évekre. Somssich jól bírta a pereskedést, bár maga is kiváló jogász volt, mégis képzett ügyvédekkel biztosította be magát. Felhasznált minden olyan lehetőséget földjei, birtokai gyarapítására, amely ebben a korban egy alispán rendelkezésére állt, volt úgy, hogy követtársával, az éppen főszolgabíró boldogasszonyfai birtokos Igmándy Antallal fegyelmeztette meg azt birtokost, aki éppen nem vagy csak vonakodva akarta neki eladni földjének egy részét.

71 Kitartó földszerzéseinek eredményeképpen jószágai egyre gyarapodtak. 1840-ben már a következő birtokokkal rendelkezett:

72 Sárd 4326 hold Sörnye 940 hold Szentkirály 320 hold Szövécs 1108 hold Vrácsik 463 hold Nagybajom 2150 hold Kak-Lencsen 1248 hold Lók-Koroknya 1808 hold Simonfa 2044 hold A felsorolásból is látszik, hogy mindössze egy örökölt birtok, mégpedig Simonfa település lóg ki a sorból, hiszen az Sárdtól mintegy egy óra hintóval történő kocsizásra található Kaposvártól délkeletre a Zselicben, különben egy jól összefogott, egységes birtokként kezelhető jókora uradalom kerekedett ki a birtokgyűjtésből. (Ugyanakkor az is látszik, hogy Simonfa végül is visszakerült Pongrácztól Miklóshoz.) Természetesen 1848-ban jelentős birtokcsökkenés következett be, hiszen a jobbágyfelszabadítási törvény az úrbéres telkeket kiemelte a nagybirtokrendszer keretei közül, s ekkor még folyamatban voltak az erdő- és legelő-elkülönözések is. Az idő előrehaladtával gondolnia kellett fiaira és saját magára is. Felépített a sárdi uradalom északi részén, Sörnyepusztán egy kisebb kastélyt, s oda költözött, ugyanakkor a sárdi birtokot és az ottani épületet fiainak engedte át. Somssich Miklós volt az, aki 1848 után a sörnyei hitbizományi létrehozta, s ezzel hosszú távra tudta biztosítani az egységes sárdi földterületet utódainak. Vélhetően a várható jobbágyi állapotban bekövetkező változások indokolták, hogy az eddigi Sárd-központú uradalom centrális helye északabbra, a tiszta majorsági területet jelentő Sörnyére húzódott át, ami egybefüggő, tiszta Somssich-tulajdonú földet jelentett ebben az időben. Ennek pontos évszáma nem ismert, ám azt tudjuk, hogy Somssich Andrássy Antal: Egy köznemesi család Somogyban a reformkorban. Noszlopy Gáspár ifjúkora. In: Somogy megye múltjából. 1978. 111-139. p.; Gazdálkodásához lásd : Bezerédy Antal: Somogy vármegye gazdasági és kereskedési tekintetben. Ismertető, 1839. február 28. 192- 205. p. adatait. Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1842. február 1. 820. sz. Andrássy Antal, i.m. 111-139. p. Cons. Poss. 1840.