Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Vonyó Anita: „Mind hősök voltak ők, mind férfiak, mind hű hazafi." A mernyei első világháborús hősi emlékmű létesítésének körülményei Rezümé

Az első világháborúban elesettek emlékére állított monumentumok létrejötte - az időbeliséget tekintve - három szakaszra osztható: - Nem sokkal a világháború kitörését követően, a háborúban eltűnt vagy elesett katonák emlékére országszerte emlékműveket kezdtek el emelni. Közvetlenül a világháború alatt, illetve után állított emlékművek között nagy számban találunk olyan létesítményeket, amelyeket a hagyományos értelemben nem nevezhetünk emlékműveknek, de lényegük és funkciójuk alapján mégis azok. - Az emlékműállítás második szakasza az 1917. évi VIII. törvénycikk életbe lépése és a második bécsi döntés (1938) közötti időszakra esett. Magyarországon és Somogy megyében is ebben az időszakban emelték az első világháborús emlékművek jelentős részét.

6 Somogy megye alispánjának utasítására 1928-ban egy felmérést készítettek arról, hogy a megye települései közül melyekben található hősi emlékmű. A beérkezett jelentésekből kiderült, hogy a városok és a falvak közel fele rendelkezett már ekkor is monumentummal.

7 - Az emlékműállítás harmadik, 1938-1945 közötti szakaszában visszaesett az újonnan emelt alkotások száma. Ennek részben a háborús készülődés, illetve maga a háború volt az oka. E nyolc esztendő alatt mindössze száz monumentumot emeltek országszerte, köztük a mernyeit is.

8 Törvényi háttér A háborús hősök emlékének megőrzése minden történelmi korban alapvető társadalmi igény volt. Az első világháború utáni Magyarországon az uralkodó ideológiai irányzatok hatására előtérbe került a nemzethez tartozás eszméje. Ezt a gondolatot voltak hivatottak erősíteni azok az emlékművek is, melyeket sorra emeltek az ország kisebb-nagyobb településein egyaránt. A spontán, alulról jövő kezdeményezések szabályozására sorozatosan születtek törvények, illetve rendeletek. Az első ilyen jellegű törvényi rendelkezés az 1917. évi VIII. törvénycikk a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről. A törvény 1917. április 19-én került szentesítésre, vagyis jóval az első világháborút lezáró békekötések létrejötte előtt. Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékét, akik életükkel adóztak a veszélybenforgó haza védelmében. Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel."

9 Tanulmányunkból kiderül, hogy Mernye és az ország számos települése számára gondotjelentett, hogy az elkészítendő emlékművek felállítására nem volt elegendő anyagi erejük, ezért az e célra felhasználható pénzekhez való hozzájutás módját rendeletileg is szabályozni kellett. így született meg az 1923. évi 6189. elnöki számú rendelet az adománygyűjtések szabályozásáról. A rendelet kimondta, hogy adományokat gyűjteni csak előzetes hatósági engedély alapján lehetett. Engedély csak különlegesen meghatározott céllal történő gyűjtésre volt adható. Szigorúan szabályozták a befolyt összegek felhasználását is, azokat a kitűzött céltól 6 Monumentumok 104-122. P. 7 SML Alispáni iratok (továbbiakban: Ai.) 6568/1940. 11 Monumentumok 104-122. p. 9 Az 1917. évi törvények gyűjteménye. Bp., Magyar Királyi Belügyminisztérium (továbbiakban: M. Kir. Belügym.), 1917., 25-26. p.