Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban
voslatot kértek. 49 Miről beszélhetett Tankovits János ezeken a kampánygyűléseken? Ezt sajnos nem ismerjük. A választástörténeti szempontból hiányos megyei levéltári forások között azonban fennmaradt egy röplap, amelynek címe: „ M it akar a Keresztény Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt?" E röplap Budapesten a Pátria Rt Nyomdájában készült, de „Tankovics János" aláírással. Tehát a párt központi és országos terjesztésű röplapjával van dolgunk, amelyet minden választókerület képviselőjelöltje aláírásával terjesztettek. Ezért e röplap elemzése lehetővé teszi a párt országos és Somogy megyei képviselőjelöltjei kampányának tartalmi-politikai bemutatását. Nézzük mit követelt e párt és a képviselőjelöltjei? „Csonkamagyarországból újra Nagymagyarországot," de a „trianoni békeszerződést békés úton kívánja megváltoztatni," békét, rendet, termelőmunkát, megélhetést annak, aki dolgozni akar, a drágaság letörését, a kisemberek kiszipolyozásának megakadályozását, a földreformtörvény gyors végrehajtását, a házhelyeken építkezők állami támogatását, országos földbirtokpolitikai alap létrehozását, amelyből a „hadirokkantak, özvegyek és felnőtt árváik a föld vételáránál kedvezményben részesüljenek." Tiltakozott a rekvirálásokat és ármaximálást követelő pártok ellen, de gondoskodni kívánt az olcsó lisztről a „szegényebb osztály részére." A forgalmi adó mielőbbi eltörlését, „igazságos, arányos és egyenes adórendszert", és a háborús vagyonok vagyonváltságát követelte. Az iskolában vallásos és hazafias nevelést, a szegény gyerekek ingyenes továbbtanulását, gazdasági oktatást, nemesített vetőmagvak és műtrágyák népszerűsítését. Az 1922 februárjában elfogadott ipartörvény végrehajtását, tisztességes kereskedelmet, a külkereskedelem fejlesztését, a szeszfőzdék és kisüstök szabad versenyét. A közigazgatásnak azonban már nem demokratikus, hanem csak korszerű reformját követelték, és a közmunkák nagy arányú megindítását. Egységet a ,földmíves nép, az iparosok, a munkásság és az értelmiségi osztályok között," az osztályharc elvetését. Az infláció megállítását, a textilipar fejlesztését, a bor exportját is sürgették. Az államforma pedig „nemzeti, független királyság" legyen. 50 E követeléseket összevetve a párt 1922 tavaszán nyilvánosságra hozott 31 pontos programjával, 51 azt látjuk, hogy annak rövidített és lényegesen egyszerűsített változata. E röplapról olyan lényeges politikai követelések maradtak ki, mint, hogy az „ország államformáját népszavazás döntse el," vagy a „magyar törvényhozást a törvényben sürgősen megalkotandó általános, községenkénti titkos választójog alapján teremtsük meg," vagy a felsőház korszerű reformjának sürgetése és a választások tisztaságának intézményes biztosítása. A különbségeket lehetne még sorolni. Inkább feltesszük a kérdést: miért voltak különbségek a program és választási röplap között? A válaszunk első megközelítésben az, hogy ilyen leegyszerűsítések mindig is előfordulnak pártprogramok és választási röplapok között. Másodszor: hangsúlyozzuk, hogy nem véletlenről van szó, sokkal inkább arról, hogy Nagyatádi és hívei nem a nagypolitikai kérdéseket, hanem a paraszttársadalom konkrét gazdasági-társadalmi és kulturális követeléseit állították kampányuk középpontjába. De az is lehetséges, hogy a pártprogram megjelenése után, a Rassay-féle Kisgazdapárt és a 48-as Kisgazdapárt kampányának hatására és Bethlen követelésére elhagyták a radikálisabb programpontjaikat a választási röplapjaikról. E feltételezéseket persze még bizonyítanunk kell, amihez további kutatások szükségesek. A korabeli társadalmi viszonyok és a választási kampány eseményei rendkívül ellentmondásosak voltak. A Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítésével nem minden liberálisagrárdemokrata politikus értett egyet már februárban sem. Őket a jelöltállítás folyamatában 49 Uo.: 1922. V. 3. 1. p. 50 Somogy Megyei Levéltár, (továbbiakban: SML.) IV. 405. Somogy Vármegye Alispánjának iratai, b./Közigazgatási iratok, 9378/1922. 51 Magyarországi pártprogramok 1919 - 1944. Szerk.: Gergely Jenő, Glatz Ferenc, Pölöskei Ferenc. Kossuth K. 1991. 64-67. p.
