Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban
Nagyatádi Szabó és hívei megpróbálták megvédeni, de ez sok esetben nem sikerült. így ezek a parasztpolitikusok nem lettek az Egységes Párt hivatalos képviselőjelöltjei. Voltak olyanok is, akik nem akartak az Egységes Párt tagjai lenni. Mint láttuk, a vidéki nyílt szavazás bevezetésével a volt parasztpárt tömegei sem értettek egyet. Az elégedetlen vidéki kisgazda szervezeteket Nagyatádi Szabó régi harcostársa, Herczegh Sándor és elvbarátai fogták össze. Az elégedetlenség Somogyban is tapasztalható volt. Azt letagadni nem lehetett. Ezért a Délmagyarország is foglalkozott e kérdésekkel. Március 25-én például „Konkolyhintés" című vezércikkében Csabai Miklós vitázott azokkal, akik az Egységes Párt létrehozásában a parasztságra veszélyt láttak. Március végén pedig közölte Herczeghnek az elégedetlenkedő kisgazdák mozgalmával foglalkozó nyilatkozatát: ő hangsúlyozta, hogy nem kért a hivatalos jelöltségből, noha neki azt több helyen is felajánlották. „A mozgalom megindítását - szerinte indokolttá tette az országszerte megnyilvánult nyugtalanság, a nem pártba tartozók félelmetes beözönlése, a régi kisgazdák mellőzése és az egész program elvesztése feletti aggodalom. Ennek megmentésére való törekvés vezetett és semmi más." Nyilatkozatát azzal zárta, hogy amennyiben követeléseiket nem garantálják, úgy hamarosan újabb országos akciót indítanak. 52 Igaza volt, mert az elégedetlenkedő kisgazda politikusok 1922. április 15-én Budapesten létrehozták a 48-as Kisgazdapártot. Programjának alapját a Nagyatádi Szabó István pártja által 1919 őszén elfogadott demokratikus és radikális követelések képezték. Az ellenzéki Kisgazdapárt szervezkedése április végén már Somogy megyében is tapasztalható volt. Ezzel először Javós Antal parasztpolitikusnak kellett szembesülnie az igali választókerületben. Az elégedetlenkedők leszerelése érdekében Javós április 23-án Igaion újjáalakította a járási kisgazdapártot, majd még ugyanezen a napon Ráksiban és Szentgáloskéren is programbeszédet mondott. Mindkét helyen megalakították az őt támogató kisgazda pártszervezetet. Ez utóbbi helységben állítólag az „egész község aláírta az ajánlási ívét, pedig ott lakott Svastics Nándor," volt kormánybiztos főispán, aki a KNEP hivatalos képviselőjelöltjeként már bejárta az egész kerületet. Ennek ellenére az elégedetlenkedő kisgazdák éppen a választókerület központjában, Igaion Kórék Endre személyében ellenjelöltet állítottak, aki a Délmagyarország szerint ismeretlen volt a kerületben. Igaion kívül az egész járásban is sok elégedetlen kisgazda volt. Ezek vezetői a Javós Antal által 23-ára összehívott járási pártszervezési gyűlést törvénytelennek minősítették, mert az „csaknem kizárólag igaliak jelenlétében folyt le." Ezért az elégedetlenkedők felhívással fordultak a választókerület polgáraihoz, hogy egy hét múlva, tehát április 30-án du. 3 órakor az igali nagyvendéglőben tartandó „eredeti 48-as kisgazdapárt pártszervező és képviselőjelölő gyűlésére megbízottaikat feltétlenül küldjék el." Érdekes, hogy a Délmagyarország „A falu kitart a kisgazdapárt mellett" cím alatt, egyéb választási hírek rovatában közölte ezt a felhívást is, bár az aláírók nevét elhagyta. Persze megjegyezte, hogy ezek az elégedetlenkedők már „nem is tartoznak a nagyatádi Szabó István pártjához, amit bizonyít az is, hogy magukat 48-as Kisgazdapártnak hívják." 53 Április 29-30-án Javós Antal 11 újabb községben tartott választási gyűlést. A Kisgazdapárt kormányzópárttá bővülésével elégedetlenkedő kisgazdák eközben 30-án megtartották Igaion a jelölőértekezletüket. A gyűlésen a választókerülethez tartozó 35 községből csak 13ból gyűltek össze, mintegy 35-en. Ezt a Délmagyarország a mozgalom jelentéktelenségeként értékelte. Majd látni fogjuk, hogy a lap ebben tévedett. Az értekezlet előtt a megmérettetéstől visszalépett Märcz Konrád bonnyai kisgazda. így a leadott 35 szavazatból Eőry Szabó Dezső 52 Délmagyarország, 1922. III. 31. 2. p. 53 Uo.: 1922. IV. 25. 1-3. p. és IV. 26. 3. p. és az Uj-Somogy, 1922. IV. 16. 3. p.
