Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban

vezetőjét, Drozdy Győzőt s megírták, hogy azt nem tartják egyébnek, mint a „nagyatádi-féle Kisgazdapárt letörésére, megsemmisítésre és nagyatádi Szabó István lehetetlenné tételére irányuló kísérletnek, a politikai hitükből kiforgatott kisgazdák segítségével." Ezt azzal próbálták bizonyítani, hogy Rassayék a „kisgazdák politikai érvényesülésnek legnagyobb ellenségeivel", az Andrássy-Rakovszky, a Haller-Szmrecsányi és a Vázsonyi-féle pártokkal szövetkeztek. Rámutattak, hogy az ellenzéki Kisgazdapárt politikusai nem igazi kisgazdák és ezért keveset értenek a parasztság bajaihoz. Kérték híveiket és olvasóikat, hogy „eszköznek, játékszernek" ne adják oda magukat Rassayéknak. Legfontosabb érvük pedig az volt, hogy az Egységes Párt a Kisgazdapárt programja alapján áll, tehát Nagyatádinak és párthíveinek a „kormányzó pártban van a helyük mindaddig, amíg" az „el nem tér programunktól," mert „itt egyetlen szavukkal többet használhatnak a népnek," mint az ellenzéki Kisgazdapárt az örökös szópocsékolásával és ,fogcsikorgatásával."

4 Eszerint tehát a parasztság érdekeit jobban lehet a kormányzópárton belül képviselni, mint ellenzékben. Ebben sok igazság volt! Ezért Nagyatádinak és híveinek ez központi argumentációja lett a Kisgazdapárt kormánypárttá bővítése mellett. Ettől azonban még a Somogy Megyei Kisgazdapártban sem nyugodtak meg a kedélyek. Pedig e megyében már látható eredményei is voltak a földreform végrehajtásának, elsősorban az 1920. évi XXIX., ún. házhelytörvény megvalósításában. Ezt bizonyítja az a tény, hogy például Ádánd község vasúti állomása és a falu közötti területen 1921-ben nemcsak kimérték a házhelyeket, de ott a szegényparasztok fel is építették a szoba-konyhás kis házaikat. Ezt a területet Nagyatádi Szabó Istvántelepnek nevezték el.

5 A Somogy megyei kisgazdák elégedetlenségét és érdekorientáltságát mutatják a Délmagyarország c. napilap 1922. február 10-i számában megjelent követelések. (E napilap 1921 tavasza óta Kaposvárott jelent meg; lapvezére Nagyatádi Szabó István, főmunkatársa Tankovits János nemzetgyűlési képviselő, malomtulajdonos, a parasztpolitikus veje.) Ezt a felhívást Erdőcsokonya, Somogyvisonta és Rinyaújlak kisgazdapárti parasztsága intézte az országos pártvezetőséghez azzal a céllal, hogy a párt hivatalos hetilapjában, A Kisgazdában jelentessék meg. Ebben követelték a külföldre való termény- és állatkivitel további engedélyezését, a tisztviselők létszámának csökkentését úgy, hogy „akiknek nem ez a élethivatása, maguk gondoskodjanak megélhetésük biztosításáról. A nagy vagyonnal rendelkezőktől még a nyugdíjjárulékot is vonja meg az állam." Követelték még a boradó eltörlését, helyette az egységes szőlőadó bevezetését és azt, hogy legyen vége a parasztságot folyamatosan sújtó zaklatásoknak.

6 E követelések lényegében a közép- és gazdagparasztság gazdasági érdekeit tükrözték, de nem tartalmaztak politikai követeléseket, például az általános és titkos választójogot. Érdekességük, hogy Erdőcsokonya, a parasztpolitikus szülőfaluja és a másik két község szintén az ő választókerületéhez tartozott. Mindez azt valószínűsíti, hogy e követelések Nagyatádi Szabó tudtával, sőt, esetleg ösztönzésére születtek. Ennek egyik célja a birtokos parasztság gazdasági sérelmeinek további orvoslása, másik pedig a társadalmi és politikai demokrácia lényegéről, a titkos választójogról való figyelem elterelés lehetett. Ez utóbbit azonban nem állíthatjuk egyértelműen, mert e követeléseket végül is nem jelentették meg A Kisgazdában. Ezt a Délmagyarország február 24-i számában közzétett „Erdőcsokonya felhívása Somogyvármegye kisgazdáihoz. " c. dokumentumból tudjuk meg, amelyet a falu kisgazdapárti szervezetének elnöke, Kiss János írt alá. E felhívásban kinyilvánították, hogy a korábbi kö4 A Kisgazda, 1922. III. 5. 1. p. 5 Délmagyarország, 1922. II. 9. 2. p. 6 Délmagyarország, 1922. II. 10. 2. p.