Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban
vetéléseiket változatlanul fenntartják. Azt is megírták, hogy már többen is jelezték a nyilatkozatukhoz való csatlakozásukat. Elsőnek Adánd község csatlakozott, a „népapostol Jámbor Lajos" indítványára. A további csatlakozások idejét 3 hónapra meghosszabbították, vagyis a választási kampány idejére. Azt ígérték, hogy a csatlakozó és a nem csatlakozó pártszervezetek névsorát is majd a Délmagyarországban közlik. ,Mert nemcsak panaszkodni kell tudni, - írták - hanem szervezetekbe tömörülve követelni kell a terhek viselésének arányosítását." Szándékuk az volt, hogy követeléseiket majd az új parlament elé terjesztik. ,Jvíert, ha nem teljesítik az ország fenntartó elemének, a kisgazdaosztálynak jogos kívánságait,... akkor ez az osztály agonizál." 7 A következő napokban egyre több kisgazdapárti szervezet csatlakozott az erdőcsokonyaiak követeléseihez. A zselickislakiak március 5-ei levelét Phón József pártelnök, a tatai kisgazdapárt nevében pedig Eiserth József írták alá. A követelésekkel - Gelenczer József pártelnök indítványára - a szuloki kisgazdapárt is egyetértett, de azzal egészítették ki, hogy a „kormány a 2000 koronás búzaárat véve alapul, 5000 koronában állapítsa meg a dohány árát." A somogyviszlói kisgazdapárt is csatlakozott e mozgalomhoz, ők már viszont azt is javasolták, hogy a párt vegye fel a régi nevét, a „48-as független kisgazdapárt" nevet, mert nincs szükség a politikában a vallás hangoztatására, de osztály- és valláskülönbség nélküli független kisgazdapártra igen. 8 Itt már tetten érhető a Kisgazdapárt kormányzópárttá való bővülésével való elégedetlenség és ellenzéki hang is. Somogyszob és Bolhás községek kisgazdaszervezetei is csatlakoztak az erdőcsokonyaiak követeléseihez, sőt kiegészítették azzal, hogy a „forgalmi adó azonnal eltöröltessék." 9 E követelések bizonyítják a Somogy megyei kisgazdaszervezetek érdekartikuláció-jának irányítottan demokratikus mechanizmusát, amely azonban már tartalmazta az országos vezetéssel és sajtóval szembeni kifogásokat, sőt az ellenzékieskedést is. Mint láttuk, ezek a követelések elsősorban a birtokos parasztság gazdasági érdekeit tükrözték. Nem foglalkoztak a társadalmi és politikai demokratizálódás legfontosabb kérdésével, az általános és titkos választásokkal, de érintettek néhány politikai-ideológiai kérdést is. E látens elégedetlenséget próbálta kezelni a Délmagyarország akkor, amikor gróf Bethlen István március 1-ején bejelentette az új választójogi rendeletet és a vidéki nyílt szavazást. A „Titkos vagy nyílt szavazás" c. vezércikk még azt állította, hogy „mi minden vonalon a titkos szavazás hívei vagyunk és a kormányrendelet megjelenése után is megmaradunk e mellett a véleményünk mellett." De már lojálisán megjegyezte: a miniszterelnök döntése mellett ,fontos, nyomós oknak kellett akadnia." 10 A március elsején megjelent országos ellenzéki lapok, mint a Világ, Az Újság és Az Est, erősen támadták Nagyatádi Szabót és híveit, mert az Egységes Párt előző napi értekezletén a választójogi kérdésben nem tartottak ki a titkos szavazás mellett. A Délmagyarország munkatársának kérdésére a parasztpolitikus azt válaszolta, hogy március 7-én „Kaposvárott leszek népgyűlésen, ott majd kifejtem álláspontomat és megfelelek az ellenem felhozott vádakra." Mayer János kisgazdapárti földmüvelésügyi miniszter pedig hosszan magyarázta, hogyan történt a választójogi rendelet megalkotása. A törvény és a vidéki titkos választójog elmaradásáért a parlamenti ellenzék február 16-a előtti obstrukcióját hibáztatta. Elmondta, hogy a miniszterelnök azért ragaszkodott a vidéki nyílt szavazáshoz, mert egy általános, titkos, egyenlő, községenkénti választójog alapján „olyan törvényhozás jönne létre, mely kockáztatná állami rendünket." n 7 Délmagyarország, 1922. III. 24. 2. p. 8 Délmagyarország, 1922. III. 8. 3. p. 9Uo.: 1922. III. 9. 4. p. 10 Uo.: 1922. III. 3. 1. p. 11 Uo.: 1922. III. 4. 1. p.
