Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Gárdonyi Máté: Mindszenty József somogyi plébánia-alapításai

földbirtokosok jóindulatára számított leginkább. A kétújfalui plébánia megosztása kapcsán az új lelkészség székhelyének a központi helyen fekvő Görösgalt szemelték ki, azonban itt nem nyílt lehetőség sem építési telek, sem javadalmi föld vásárlására. Ekkor került előtérbe az egyébként is nagyobb lélekszámú, bár a terület szélén fekvő Nagydobsza, amely a piarista uradalom központja volt. A püspök kérésére a tanítórend tartományfőnöke telket ajánlott fel a falu közepén plébánialak, templom és iskola céljára, továbbá a telken álló épületek bontási anyagát, a lelkész ideiglenes elhelyezését az építkezés idejére, végül ugyanazt a járandóságot, amit korábban a szigetvári ferencesek élveztek a lelkipásztori teendők ellátásáért. Mindezt azért, mert - amint a tartományfőnök írta - „eminens katolikus érdekről van szó", amiért többletterhet is szívesen vállalnak.

45 A vidéki zsidóság deportálása után szinte kínálkozott a lehetőség, hogy a megürült házakat kiigényeljék lelkészlakásnak. Nemesdédről például azt jelentették, hogy „plébániaházat itt úgy lehetne létesíteni, hogy a most megürült szebbnél-szebb zsidóházak egyikét az egyházközség kiigényelné e célra".

46 Darányról megtudjuk, hogy a faluban „a pénzbőség és a hitelvi nehézségek (értsd: a reformátusok ellenszenve - G. M.) miatt nem lehet házat vagy házhelyet venni. A zsidó házaknál az iskola mellett a tanítói lakás kérdése is meg lenne oldva. A nevezett helyekről a zsidókat eltávolították" - tett javaslatot a szervezőlelkész. Az igénylés benyújtására a püspököt kérte fel, ezt azonban Mindszenty elhárította: „Én magam nem léphettek fel igénylőnek annyi helyen". Az igénylést így nyilván az egyházközségek adták be, amelyek Darányban és Kastélyosdombón főszolgabírói végzés alapján meg is kapták a „zsidóházakat", bár Darányban a község és a leventebizottság megfellebbezte a döntést.

47 Hedrehelyen ugyancsak több jelentkező akadt a korábban zsidó tulajdonban álló házra, beltelekre és 50 hold földre, az egyházközségen kívül a leventék, illetve az Országos Vitézi Szék adta be igénylését. Ebben az esetben a püspök vállalta, hogy plébánia-javadalom kialakításáért cserébe a püspökség birtokából ugyanakkora földet engedne át a Vitézi Széknek.

48 Magyaratádon, Felsőmocsoládon és Kötcsén ugyancsak az elhagyott zsidó tulajdont szemelték ki lelkészlakás céljára.

49 Felsőmocsolád esetében maga a püspök is közbenjárt Schandl Károly felsőházi tagnál a volt zsidó tulajdon igénylésének támogatásáért. OsZre azonban gyökeresen megváltozott a püspök pozíciója a zsidó javak ügyében, és a szeptember 21-ei keltezésű egyházmegyei körlevélben megpróbált gátat vetni annak, hogy a papság részt vegyen az erkölcsileg aggályos eljárásban: ,Miután a zsidó javakat elkobozták, könnyű lehetőség kínálkozik ezen ingó- és ingatlan vagyon (földek, házak, bútorok, ruhaneműk) megszerzésére. Tudja meg minden hozzánk tartozó, egyháziak, egyházközségek, katolikus iskolák, jámbor társulatok stb., hogy az ilyen javak kiigénylésétől és megszerzésétől tartózkodniuk kell. Kétség esetén forduljanak az Egyházmegyei Hatósághoz".

50 Mindazonáltal van arra példa, hogy volt zsidó házból lett a lelkészlakás (pl. Somogy udvarhelyen), ám ott az egyházközség a háború után, a helyi földigénylő bizottságtól kapta meg az épületet. Ugyancsak a háború után néhány egyházközség úgy vélte, hogy az elmenekült földbirtokosok kúriáit lehetne megszerezni a plébánia alapításához. Ötvöskónyiban 1946-ban igényelték a Novák-féle kastélyt a front következtében tönkrement kápolna helyett templom, lelkészlak, tanítólakás és kultúrház céljára. A helyi földigénylő bizottság a kérést jogosnak VÉL 3087/1944. (ápr. 21.), 3217/1944. (ápr. 28.), 3239/1944. (júl. 4.), 4675/1944. (aug. 5.) VÉL 4386/1944. (aug. 8.) VÉL 2130/1944. (máj. 4.), 3222/1944. (júl. 17.) VÉL 5027/1944. (jún. 17.) VÉL 2131/1944. (máj. 15.), 3976/1944. (júl. 11.), 4289/1944. (aug. 15.) Litterae Circulares 1944/61.