Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910

lemmel a kormánypárti és ellenzéki erőviszonyokra. E vizsgálati szemponthoz szorosan kapcsolódik a választókerületek politikai arculatának bemutatása. A képviselők társadalmi, illetőleg foglalkozási státusának összegző bemutatása képet nyújt arról, hogy mely társadalmi csoportoknak volt meghatározó szerepe a megyei választó közönség politikai képviseletében. Érdekes kérdés, hogy a régi, vagyis a kiegyezés körüli és utáni helyi politikai küzdelmeket megvívó generáció letűnésével milyen mértékben változott a képviselők és jelöltek szociális összetétele az 1890-es évektől. A pártpolitikai erőviszonyok alakulását illetően a főbb politikai irányzatok somogyi befolyásának alakulását vizsgáltuk meg a választási eredmények, elsősorban a képviselői mandátumok megoszlásának tükrében. Az ide mellékelt egyszerűsített táblázat összefoglaló képet ad a két és fél évtizedes időszakról: A mandátumok megoszlása a politikai irányzatok szerint, 1892-1910 szabadelvű párti 48-as párti nemzeti párti néppárti 48-as kisgazda pártonkívüli Összes Képviselők száma 7 16 3 1 3 1 31 Mandátumok száma 8 32 4 4 3 1 52 Az összesítés alapján is szembetűnő a függetlenségi irányzat befolyásának mértéke a megye politikai közvéleményére. A korábbiak során többször rámutattunk ennek gazdasági és társadalmi gyökeire, s e politikai beállítottság erejét és tartósságát még a koalíciós kormányzás kudarcai sem tudták megrendíteni. Világosan bizonyítja ezt az a tény, hogy az 1910-es választások során is mindössze két mandátumot tudott szerezni a szabadelvű, nemzeti irányzatú politikai erőket összefogó Nemzeti Munkapárt. A Függetlenségi és 48-as Párt belső megosztottsága, ebből eredő pártszakadásai sem gyengítették igazán a negyvennyolcas irányzat pozícióját, amit világosan jelzett tekintélyes szabadelvű párti politikusok, mint például gr. Széchényi Aladár és b. Inkey József átlépése a Kossuth-pártba. A két meghatározó politikai irányzat befolyásának területi eloszlását részben az állandóság, részben a változékonyság jellemezte. A Szabadelvű Párt ebben az időszakban a korábbihoz képest még kevésbé tudta stabilizálni népszerűségét valamelyik választókerületben. A párt a kaposvári kerületben aratta a legtöbb sikert, ami a megyeszékhely tekintélyes hivatalnoki karának, és a megerősödött, nem kis részben zsidó származású iparos-kereskedő rétegének beállítottságával magyarázható. Szemléletesen fejezte ki a változás irányát az a tény, hogy az 1895 végén megválasztott polgármester, a korábban 48-as párti Németh István kiválóan együttműködött a kormánypárti tényezőkkel. A többi választókerületben csak esetenként tudott eredményesen szerepelni szabadelvű párti jelölt. A függetlenségi irányzat lényegében tartósan megőrizte befolyását a csurgói, lengyeltóti, nagyatádi és szigetvári kerületekben, s megnőtt a párt támogatottsága a somogyszili és tabi választók körében is. A helyzet csak a koalíciós kormányzás időszakában változott jelentősen, amikor megszerveződött az új politikai erő, az Országos Gazdapárt. Annak negyvennyolcas beállítottsága elősegítette, hogy a megye déli-délkeleti járásainak hagyományosan függetlenségi párti paraszti választóinak többsége a gazdapárti jelöltek mellett voksoljon 1910ben. A Nemzeti Párt és a katolikus szellemiségű Néppárt befolyása elég jó körülhatárolható