Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910

mértékben felhasználták a közigazgatási, s ha kellett, az egyéb hatósági eszközöket is a kedvező választási eredmények elérése reményében. A kormányzat korai készülődéséről világosan tanúskodnak azok a bizalmas leiratok, amelyekben a miniszterelnök már 1895 decemberétől rendszeresen tájékoztatást kért a főispánoktól általában a kormánypárt esélyeiről, s az aktuális megyei politikai eseményekről. Bánffy az 1895-1896 fordulóján lezajlott törvényhatósági bizottsági választások kapcsán is több alkalommal kért részletes és pontos jelentést a főispántól, hivatkozva arra, hogy ennek az eredményei előrejelzést adnak a következő képviselő-választások kimeneteléről.

21 A főtisztviselő véleménye szerint nem volt igazán pártszínezete a választásoknak, s mintegy ennek bizonyítására említette példaként, hogy Kaposvár történetében először választottak „megbízható szabadelvű párti személyt", Németh Istvánt polgármesternek.

22 A miniszterelnöki leiratok kapcsán feltétlenül megjegyzendő, hogy a kormányfő vissza-visszatérően aggódott a Néppárt befolyásának növekedése miatt. A somogyi főispán a politikai viszonyokról kifejtette, hogy a megyében csak a 48-as ellenzék létezik szervezett erőként, s úgy vélte, hogy mind a „gentry" (értsd: középbirtokosság), mind a hivatalnoki-értelmiségi réteg tartózkodik az aktívabb szerepvállalástól. A kormánypárt esélyeiről is borúlátóan nyilatkozott, legfeljebb két kerületben tartotta lehetségesnek a mandátum elnyerését. A helyi közvélemény a Somogy júliusi számaiban olvashatott először a választások esetleges előrehozataláról, bár augusztus 2-án az újság arról tájékoztatta olvasóit, hogy a miniszterelnök megerősítette: nem lesz előre hozott választás 1896-ban. A választási mozgalmak, illetőleg a képviselő jelölés hírei szeptember közepétől váltak gyakoribbá a lap hasábjain. A kormánypárt, még pontosabban a kormányzat minden korábbinál erőteljesebb felkészüléséről tanúskodtak a miniszterelnöknek a főispánokhoz küldött újabb és újabb tájékozódó vagy instruáló bizalmas leiratai. A szigetvári választókerület ügyei keltettek elsőként komoly visszhangot a megye közéletében, ugyanis a szinte „örökös" képviselőnek tekintett Fornszek Sándor előrehaladott kora miatt esély nyílott a Szabadelvű Párt győzelmére. Tovább fokozta az izgalmakat a barcsi járás létrehozása nyomán kialakult elszakadási hangulat.

23 A megyei lap szerint Biedermann Rezső, a dúsgazdag almamelléki földbirtokos lenne a kormánypárti jelölt, de egyelőre hezitál, ezért Tallián főispán levélben kérte a miniszterelnököt, hogy segítsen meggyőzni a bárót a jelöltség elvállalására.

24 A választókerület kapcsán még olyan híresztelések is szárnyra keltek, miszerint Kossuth Ferenc lesz a függetlenségi ellenzék jelöltje Szigetváron. Az országgyűlés feloszlatása és az új választások kiírása megtörtént 1896. október elején, s ezután teljes erővel kibontakozott a választási kampány a megyében is. A Somogy októberi számaiban igen részletesen foglalkozott a jelölésekkel és az esélyek latolgatásával, továbbra is a kormánypártiságnak megfelelő elfogultsággal.

25 A lap értékelése szerint több kerületben is igen erős volt a Néppárt és a Nemzeti Párt befolyása, s ezzel egybehangzó megállapításokat tartalmaznak a főispánhoz küldött bizalmas főszolgabírói jelentések.

26 A kampány ta21 Fői./Biz./30/1896. 22 A főispán állítása pontosításra szorul, ugyanis Németh István ügyvéd a pályafutása első évtizedeiben a somogyi függetlenségi tábor egyik aktív szereplője, s csak ebben az időszakban közeledett a kormánypárti körökhöz. 23 A Somogy c. lap 1896. szeptember 20-ai számában olvashatunk erről a helyzetről. Nem sokkal korábban, 1894ben állították fel a barcsi járást a nagyatádi és a szigetvári járás területéből. 24 Fői./Biz./64/1896. 25 Ebben az időszakban két olyan lap is megjelent a megyében, amely a Függetlenségi és 48-as Párt eszmei és politikai irányát követte, ám mind a Kaposvár, mind a Somogyi Hírlap c. újság ekkori példányai elvesztek. 26 FôiVBiz/68., 85/1896.SZ.