Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910
A reformok utóvédharcainak időszakában szintén jelentős változás történt a pártpolitikai viszonyokban, ugyanis a katolikus egyház számottevő köreinek támogatását élvező konzervatív nagybirtokos politikusok 1894 őszén elhatározták a (Katolikus) Néppárt létrehozását, amelyre azután a következő év januárjában került sor. 16 A párt a magyar társadalom keresztényjellegének védelmét és erősítését tekintve legfőbb céljának, élesen fellépett az egyházpolitikai reformok végrehajtása ellen. A „mágnáspártnak" is nevezett új politikai csoport - túl a vallásosságon -, oly módon is igyekezett szélesebb rétegek rokonszenvét elnyerni, hogy a kapitalista átalakulás által hátrányosan érintett középrétegek, a birtokos parasztság, sőt a munkások érdekében a tőke korlátozását, igazságosabb, méltányosabb gazdasági rendszert eredményező intézkedéseket követelt, amennyiben azok kedvezőnek tűntek a gazdag földbirtokosok számára is. Mindenesetre létrejött egy olyan új politikai erő, amely a függetlenségiekhez hasonlóan képes volt tömegeket megmozgatni egy-egy politikai cél elérése érdekében. A politikai viszonyokban és a pártokban lezajlott változások somogyi következményei és visszhangja alig követhetőek nyomon a Somogy c. újság hasábjain. Arról továbbra is sokat cikkezett a lap, hogy a Szabadelvű Párt milyen gyenge és szervezetlen a megyében, ezért ostorozta a helyi vezető körök, az „intelligencia" kényelmességét. Egy főispáni jelentés 17 szerint valamennyi járási főszolgabíró ugyanígy értékelte a kormánypárt somogyi helyzetét. A függetlenségi és a néppárti ellenzék tevékenységéről időnként megjelentek elítélő hangnemben fogalmazott kisebb-nagyobb írások. Kossuth Ferenc hazatérése kapcsán érdekes adalékkal szolgál az 1895. márciusában kelt bizalmas főispáni jelentés, 18 mely szerint Eötvös Károly arról igyekezett meggyőzni Fornszek Sándor szigetvári képviselőt, hogy mondjon le mandátumáról Kossuth javára. Tallián Gyula, az 1893-ban hivatalba lépett új főispán - érthetően igen kedvezőtlen fordulatnak minősítette azt a lehetőséget, ha a közvélemény szemében a negyvennyolcas hagyományt személyében megtestesítő politikus somogyi képviselői mandátumhoz jutna. A néppárt megyei szervezkedése, mint új és a kormánypárt megyei befolyását tovább gyengítő fejlemény, élénk rosszallást váltott ki a helyi kormánypárti táborban. A Somogy 19 ebben a szellemben tudósította olvasóit a párt megalakulásáról, s az előbb hivatkozott bizalmas jelentés szerzője is kifogásolta, hogy a Néppárt az alsópapság segítségével szervezkedett a megyében. 20 A lap 1895. augusztus 4-ei számában lesújtó értékelést olvashatunk a megyei közélet állapotáról, a politikai viszonyokról és a megye perspektíváiról. A nem kevéssé elfogult szerző véleménye szerint a kormány és a kormánypárt teljesen elfordult Somogytól a legutóbbi képviselő-választásokon történtek, az ellenzéki győzelem miatt. Ez a megállapítása valószínűleg nagy igazságtartalommal bírt. A honfoglalás millenniumának ünnepségei és fényei új reményeket élesztettek a Szabadelvű Párt hívei körében. Báró Bánffy Dezső, a keménykezűként ismert új miniszterelnök vezérletével igen céltudatos előkészületeket tett a kormánypárt. Mindenekelőtt a millenniumi hangulat kiaknázása céljából, előrehozták a képviselő-választások időpontját. Ugyanakkor teljes 16 A katolikus egyház hivatalosan nem foglalt állást a párt mellett, ezért a Néppárt elnevezést használták a párt fórumain és sajtójában. A párt megalakulásáról lásd részletesen Szabó Dániel: A Néppárt megalakulása c. tanulmányát. In: Történelmi Szemle, 1977/2. sz. 169-208. p. 17 Fôï./Biz./15/1893. 18 Fői. /Biz./43/1895. 19 1895. február 3-án. 2U Somogyban is egymás után alakultak meg a „katolikus" vagy „keresztény" olvasókörök, egyletek. Lásd erről bővebben Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság..." c. könyvét. Megjelent a Somogyi Almanach c. sorozat 53. köteteként 1997-ben, a Somogy Megyei Levéltár kiadásában.
