Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Vonyó Anita: Fejezetek a kaposfüredi iskola történetéből
kokban bármikor: elhanyagolt és az oktatásnak nem megfelelő iskolaépületek, a berendezési tárgyak hiánya, a tanítói javadalmak gyakori elmaradása, rendszertelen iskolábajárás, képzetlen falusi tanítók. 20 Somogy vármegye közgyűlése 1848-ban határozatott hozott, mely szerint a falusi jegyzők, ha egyben tanítók is, akkor a község elöljáróságának ülésein önálló szavazattal rendelkezhetnek. Indoklásképpen megemlítik, hogy a nép csak olyan személybe helyezi bizalmát, akit mindenféle hatalomtól függetlennek tart még akkor is, ha a falusi tanítókat legtöbbször a plébános nevezi is ki, hiszen az iskolának hivatalból ő az igazgatója. 21 Mivel Kaposfüreden is a tanító töltötte be a jegyzői állást, így a rendelet közvetlenül érintette a község lakosságát. Az iskolalátogatások elmaradása mellett továbbra is „örökzöld" témát adott a megye vezetésének a tanítói bérezés kérdése. 1851-ben némiképp javul a somogyi tanítók javadalmazása azzal, hogy egy félteleknyi szántófölddel bővítik ki az őket megillető juttatásokat. Hangsúlyozzák egyben azt is, hogy minden iskolába járó után szigorúan szedjék be a tandíj összegét, biztosítva a tanító jövedelmét. 22 A későbbiekben látható lesz, hogy az intézkedések java része továbbra sem megy át a gyakorlatba. Nem a megvalósításhoz szükséges akarat hiányzik, hanem annak társadalmi-gazdasági háttere. A kaposfüredi iskola első, teljes képet adó leírása az 1858-as iskolabevallás nyomán született meg. Thun Leó kultuszminiszter 1856-ban tette közzé azt a római katolikus, görögkeleti és zsidó népiskolák külső felszerelésének biztosítására, az iskolák dotálására vonatkozó rendeletét, melynek nyomán a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozó 168 Somogy megyei község népiskoláinak helyzetét felmérték. 23 A Veszprémi Egyházmegye kaposvári iskolai járásában, illetve közigazgatásilag a kaposvári szolgabírói kerülethez tartozó Kaposfüreden az iskola állapota a felmérés idején a következő volt. Az oktatási intézményt fiókiskolaként tünteti fel az összeírás, melybe (Kapos)Füredről és a hozzá tartozó Bánkuta-pusztáról járnak a gyerekek. Az iskola védura Kaposfüred római katolikus hitközsége. A tanítót a község, az uraság és a plébános választotta meg. Az iskolaköteles (6-12 éves) gyermekek száma 60 fő, akik közül 29 fiú és 28 lány kaposfüredi, 3 fiú pedig bánkutai illetőségű. Az iskolaház a község tulajdonában van, sok településtől eltérően tehát nem bérelt épület. Benne a következő helységek találhatók meg: tanítói szoba, tanítói lakás, padlás, konyha, istálló, mindezekhez csatlakozik az udvar és a tanító kertje. A szalmás fedéllel ellátott tömésépület állapota a felméréskor a legjobb minősítést kapta, tekintve 181 l-ben építették, így állaga valószínűleg nem romlott sokat. A gondnoksági feladatokat a falu katolikus közösségének kellett ellátnia, melyhez szükséges kellékeket az építőanyag kivételével az Esterházy-uradalom állta. Az oktatás egy szobában történik, délelőtt 3 órán át a nagyobbak, délután 2 órán keresztül a kisebbek részére. A fiúk és a lányok 20 Meszlényi Antal: Gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök (1842-1849) egyházlátogatása 1845-46ban. Veszprém, 1941, 126-139. p. 21 SML Kgy. jgyk. 1719/1848. 22 SML Megyefőnöki iratok 3197/1851. 23 Kanyar József: Az 1858-as „iskolabevallások" Somogyban. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 12. Kaposvár, 1981, 233. p.
